Evangéliumi Hírnök, 1996 (88. évfolyam, 1-12. szám)
1996-05-01 / 5. szám
Ti 7. oldal 1996. május Hegyi-Füstös István: AZ APOSTOLOK LOVÁN Kornya Mihály élete és munkássága — 10. rész Az egykori kis tanyai cselédgyerek immár országos hirű missziói munkása a baptista közösségnek. Nemcsak kicsiny falvakban, s tanyákon prédikál, “baptizál”, hanem olyan jelentős nagyvárosokban is, mint Arad, Nagyvárad, Debrecen. Azám: Debrecen!... A kálvinista Róma, a hatalmas tiszántúli civis város... Még püspökének nevében is ott az öntudatosság: dr. Eröss Lajos! A jeles férfiú Darvason született, 1857-ben. Kémeren, Földesen és Püspökladányban volt parókus. Épp azon a tájon, ahol Kornya Mihály is sokat missziózott. Eröss nagytiszteletű úr szaktekintélynek számított “szektakérdésben,” hiszen püspökladányi szolgálata idején, 1895-96-ban vitairatot, “traktátust” eresztett meg egyháza védelmében: “Baptista” címmel. Debreceni püspök korában hallja ám, hogy Kornya is ott van éppen, s prédikál valami konferencián. Tüstént megához hívatja a fekete bárányt, hogy lelkére beszéljen. A püspök nézegeti a különös embert. Mért nem lett ebből kúrátor, ott Nagyszalontán?! Vagy teológus... lelkipásztor?! Ezért nyilván a papja felelős.- Milyen ember az a maguk papja ott Szalontán?!- Széli Kálmán nagytiszteletű úr?!... szegény, igen megtört. Felesége halála nagyon földre sújtotta. Meg hát az az igazság, mostanában annyira elfoglal a magam dolga, hogy én bizony másfelé nemigen tudok figyelmezni.- Panaszom van maga ellen, Kornya barátom. Mért vágja sarlóját az én búzámba?- Főtiszteletű uram, én azt nem teszem. Nem is érek arra rá, van nekem más munkaterületem: az Úr szőlőjének megmunkálására szegődtem el. Ez leköti minden időmet. Én ebben a szőlőben akkor állok munkába, amikor az Úr hív, s oda megyek, ahová küld a Gazda. 3, vagy 6, vagy 9 óra tájban szólít? Megyek. De még 11 tájban is, - és ha kell, akár Debrecenbe is. Mert sok a dudva az Úr szőlőjében és ezt gyomlálni kell serényen.- Mit kap maga ezért a munkáért?- Ezt az én Mennyei Gazdám szabja meg, aki az utolsóktól fogva mind az elsőkig, megadja a bért. A főtiszteletű férfiúban feltüzel az indulat. Lobbanékony, “nagytermészetű” magyar kálvinista. Szinte tolul ajkára a “nép számára írt” traktátus megannyi kemény kitétele a “futkározó hamis atyafi”, a “báránybőrbe öltözött kalandor próféta” ellen. Kedve támadt volna megvillogtatni görög tudását, miszerint a “baptidzein” jelentése - példák tanulsága szerint - nem csupán alámerítést, hanem megmosást is jelent. (Márk 7:8). És már a száját is kinyitotta, hogy megkérdezze: - Ugyan, vajon Schmith János, az árméniai baptisták felekezetének megalapítója mért elégedett meg a víznek fejre-öntésével?! S hogy 1633. szeptember 13-ig mért tartották ezt helyesnek valamennyien a baptisták? És ha annyira fontos Urunk példájának külsődleges követése is, akkor vajon mért nem eszünk árpakenyeret Úrvacsora vételkor? Mért, mért, miért nem?!... Kedve támadt volna keményen vitázni az egyszerű parasztemberrel. Ám hívő ember lévén “megpróbálta vala magát” és hallgatott néhány szívdobbanásnyi ideig, lelke csöndességében imádkozván. Kornya Mihályt is szorongatta a Lélek bizonyságtételre, de azt a különös módot ajánlotta most erre néki az Úr, hogy - hallgasson! Maradjon veszteg, inkább imádkozzék. És a két imádság, mint két egybekulcsolt kéz, összetalálkozott. És lön nagy csöndesség. Ami szó a hallgatás után esett, már nem a jégveréses zivatarhoz, hanem a permeteg, áldott esőhöz hasonlított. Az egymásnak szembeszegülő két tanítvány emlékezete egyre a Mester köszönését visszhangozta: “Békesség néktek!” (Folytatjuk) Pünkösdi bemerítés 80 év nagy idő. Kevesen tudnak visszaemlékezni ilyen hosszú időre. Lehoczki László testvér, gyülekezetünk legidősebb tagja így mondta el bemerítése történetét néhány évvel ezelőtt. 1917 pünkösdje közeledett. Tizenhétéves fiatalember volt, aki már régóta szeretett volna bemerítkezni. De eddig nem tudott, mert rendelet volt rá, hogy 20 éven aluliakat nem szabad bemeríteni. Fodor István miskolci prédikátor (idős, nagy bajuszú ember volt) megérkezett Szirmára, a Sajó folyó mellé, ahol bemerítésre készülődtek a helyi baptista testvérek. Négy orosz fogoly várt a bemerítésre, akik a miskolci lágerből kaptak egy kis kimenőt. Lehoczki testvér Teresztenyén lakott, onnan vonattal ment el Szirmára. Amikor a bemerítés már javában folyt - a prédikátor és a négy orosz fogoly bent volt már a folyóban a vékony, koránál fiatalabbnak tűnő László gyorsan levetkőzött, s bement utánuk a folyóba. Fodor testvér kiabált, hogy ne menjen beljebb. Inkább ő jött kijjebb. Látva, hogy nem tudja eltéríteni a gyereket a bemerítkezési szándékától, megcsókolta, majd bemerítette őt is. Majd megjegyezte, no fiam, téged visznek a fogdába. De ki törődött azzal akkor? A lényeg az, hogy bemerítkezett. Kint a folyóparton aztán négy hangra énekelt a négy orosz. Ő is ott állt közöttük. Úrvacsorát vettek. Sajnálták, hiszen sovány volt - úgyse él soká -, gondolták (mondta a most 95 éves Lehoczki testvér). Ötre vissza kellett menni a laktanyába. A testvérek telerakták zsebeiket kaláccsal. Leírhatatlan volt az örömük. És Lehoczki testvéré is, aki velük együtt bemerítkezett azon a pünkösdön. (HG) A Szentlélek ajándéka ApCsel 2:36-38 Ez a mi ünnepünk! Pünkösddel nem tud mit kezdeni a világ. Karácsonyból fenyőfaünnepet, a feltámadás ünnepéből össznépi tojásfestő és locsolkodó versenyt faragott a világ. Pünkösdöt csak az érti meg, és az tudja ünnepeim, aki átélte! Itt nincsenek szertartások, sem külsőségek. Leszáll a Lélek olyan erővel és hatalommal, hogy a vallásos tömeg csak egyet tehet: elhallgat, és figyel a tanítványokra. Aztán jön az Ige: gyilkosoknak, vesztes lázadóknak nevezi az istentiszteletet bemutatni jött ünneplő sokaságot. És nincs reklamáció, csak megszomorodás, kétségbeesés. Ez az! A legjobb talaj a megtérésre. Ekkor jöhet a hívó, kegyelmi szó: Ha megtértek, van bűnbocsánat! Isten Szentleiket akar nektek adni. Aztán jönnek a bűnösök. Bemerítkeznek. És árad a Lélek, újat kezd velük. Ezt nem lehet pótolni népünnepéllyel. Ez csak a megtérőknek adatik. Add nekünk is, Urunk! Csiszár István (Áhítat)
