Evangéliumi Hírnök, 1996 (88. évfolyam, 1-12. szám)
1996-03-01 / 3. szám
1996. március 7. oldal i Hegyi-Füstös István: AZ APOSTOLOK LOVÁN Kornya Mihály élete és munkássága — 8. rész Az emberekre hatott a keresetlenül mondott, őszinte, egyszerű beszéd. Fél győzelem, ha valakiben kellemesen csalódik a hallgatóság. Márpedig itt az történt: vártak valamiféle egyszerű paraszti viaskodást a szavakkal, s kaptak lelkesen szárnyaló, tüzes bizonyságtételt. Nem rontották a figyelmet összetört mondatok, hibás szófűzések. Valóban a nagy prédikátorok határozottságával és természetességével szólt Kornya Mihály. Éltek a gondolatai és - éltettek. Volt bőven mondanivalója!- Nézzétek csak - mutatta a kezét. Ha összeszorítom a tenyerem, vajon melyik ujjammal tudok legjobban szorítani? Úgy bizony: a kisujjammal. A legkisebbel a legnagyobbat... így van ez Isten országában is: a legkisebb a legfontosabb. Akit a “nagyok” lenéznek, semmibe se vesznek, azt a mennyei Atya fontos munkára, szép tisztre szánja. Mi, egyszerű parasztemberek, szegényemberek “kicsik” vagyunk, mint a kisujjam. De Isten nagy dolgokra választott ki: arra, hogy megismerjük Őt és szolgáljuk Őt. Nemcsak a papok Isten szolgái, a “valakik,” az urak! Ő a “semmiket” választotta ki, hogy a “valakiket” megszégyenítse. A bűn, olyan, mint a szennyes ruha. Addig nem vehetünk tisztát, amíg a szennyest le nem vetjük. Káromkodás, harag, embertelenség: olyan, mint a fertőztetett ruha. Dobd le, barátom, kezdjél új életet! Isten: szeretet. Jézus meghalt éretted... Ha valaki megtér: nincsen olyan bűn a világon, amelyet a SZERETET meg ne bocsátana! ... Kipirult arcú, ámuló emberek figyelik a parasztprófétát. Valami megmagyarázhatatlan jóérzés: békesség, öröm, biztonság lesz úrrá a szívükön. Olyan jó ezt hallani: az evangéliumot, a szószéki fenyegetés, egyházi adóért való dörgedelem, ijesztgetés után. Akik új életre szánják magukat, azoknak aztán külön beszél a gyakorlati teendőkről. Lenyűgöző erővel tudja hirdetni a bemerítkezés fontosságát. Oly annyira, hogy bizony ledőlnek az akadályok: a lelkek egymásután teszik fel az első pünkösd kérdését: - Mit cselekedjünk?! És a baptista misszionárius szervezi, gyűjti az új közösségeket. Csoportok gyülekeznek a folyóvíz mellett, s imával, énekkel, áhítattal: folyik az új életre való elpecsételés. Van úgy, hogy télen is, a jeges vízben. ***- Ez már több a soknál! - sziszeg a tulkai bíró, amikor hírét veszi: ki látogatott be falujába. Hogy bizony itt is lesznek baptista keresztelések, mert az emberek igen csak lelkesednek az újfajta kegyességért.- Küldjétek hozzám, szálljon meg nálam az a Kornya! - kacsintott a falunagynak. A botos-ember meg is hívja illendően a prédikátort bíró uramhoz, vendégségbe. Kornya jóhiszeműen, örömmel fogadja az invitálást.- Ide, ide! - tessékeli vendégét késő este a bíró, valahol a hátsó konyha felé. Mikor a látogató belép az ajtón, a házigazda gyorsan visszalép és rázárja az ajtót a meglepett igehirdetőre.- Nyugodalmas jó éjszakát! - bömböli a bíró borízű hangon és sátáni röhejjel hagyja sorsára “vendégét.” A misszionárius kedveszegetten próbál tájékozódni. Csapdába került! Se fekvőhely, se ülőhely, csak a barátságtalan, üres, jéghideg kamra. Az ablak kicsiny és rácsos, valóságos börtön ez a helyiség, mégpedig - szigorított!- Tanulja meg, mi az a hideg! - magyarázkodik a bíró ivócimborái közt, miközben a fűtött szobában kártyáznak. - Tanulja meg a hitvány “baptista” - hogy nem szabad télvíz idején hiszékeny, buta embereket becsalni a hideg vízbe.- Oda kellett volna, a hideg vízbe lökni! - tódítja az egyik potyaleső. De a szája is tátva marad a csodálkozástól, amikor egy tűnődő ivótársa felvilágosítja a kompániát:- De hisz ő maga is bent van a hideg vízben, amikor “keresztel” a folyóban, így volt Gyantán is, amikor léket vágtak a jégen... Elhallgat a kiabálás. Fojtott indulatok, kavargó gondolatok gomolyognak a borgőzös emberekben. Nem esik jól a tréfálkozás, elsúlyosodik a szó. Ki érti ezt? Isten embere pedig - mit tehetne mást? - imádkozik. Meg - énekelget: - “Jézus, lelkem Megváltója, végy kebledre engemet!” ... Ni, az ének mély lélekzet-vételétől kipirul az arca. Meleg járja át. Kitüzesednek a gondolatai is. Tenni kell valamit! Meglát a félhomályban egy jókora követ. - Káposztahordó nyomatéka! - Gyerünk! S úgy, ahogy régen gazdájától látta: tornászni kezd, - hányszor bírja kinyomni? ... Egy-kettő-három-négy... “Jézus, lelkem Megváltója!” ... ... Megvirradt. Csikordul a zár. A bíró rossz lelkiis - merettel nyit ajtót. S ízetlen kedélyességgel kérdi:- Hogy szolgált az éj szakai nyugalma, kedves“vendég?”- Köszönöm, jól! - mosolyog Kornya és derűs szívvel lép ki a bíró kapuján. Mintha pehelypaplanos ágyban aludt volna egész éjjel. (Folytatjuk) Illusztrációkat keresünk A Kornya Mihály életét bemutató sorozatunkhoz illusztrációkat keresünk. Küldje el a szerkesztőnek az ezzel kapcsolatos, bármilyen eljárással készült rajzát, alkotását. Az arra érdemes illusztrációkat először is publikálni fogjuk a lapban. Ezentúl pedig a pályázaton első, második és harmadik helyezést elérő alkotásokat 80, 50 és 20 dollár jutalomban részesítjük. Pályázatokat az óceánról innen és túlról egyaránt elfogadunk. Határidő: pályázatokat máris szeretnénk kapni, azután folyamatosan, julius 1-ig bezárólag. Eredményhirdetés a közgyűlésen lesz. (A szerk) Királyi bevonulás Lukács 19:28-48 Jézus Krisztus isteni Király. Jogosan megilleti néma hódolatunk vagy kitörő dicsőítésünk. Amikor térdünk és derekunk kemény, amikor néma a szánk a dicséretre, akkor a kövekre várunk? Vagy az ateistáknak kellene bennünket ilyenkor helyettesíteniük? Jézus Krisztus, szívünk Királya, szánj meg minket! Értünk is sírtál, s Te most is megindulsz gyöngeségeinken. Ne hagyj saját életünk börtönében, megszokott hibáink foglyaként vergődni! Légy szabadítónk, tégy rendet! Vonulj be reggelinkhez, az üzletünkbe, a vágyainkba, a szemünkbe, a szerelmünkbe, a gyermeknevelésünkbe, az irodánkba, az autónkba, a ruhatárunkba, a könyvtárunkba, s ne csak a szívünkbe, melyet olyannyira a hit számára tartottunk fönn, hogy az életünkbe nem sok beleszólása íehet. Add, hogy a Tieid legyünk! Önerőnk kevés. Töltsd be életünket! Háló Gyula (Áhítat)
