Evangéliumi Hírnök, 1996 (88. évfolyam, 1-12. szám)
1996-11-01 / 11. szám
6. oldal 1996. november AZ IFJÚSÁG HANGJA Gondolatok egy emlékké vált, de valóságos - és ennek betudhatóan jelentős ifjúsági találkozó margójára (A clevelandi ifjúsági találkozóról) 1. DÖNTÉSEK Lassan immár fél év távlatából integet felém sok-sok kedves emlék, néhány felötlő epizód. Rég volt... Egy kedves, ismeretlenül ismerős barátom meghívására érkeztem a találkozó színhelyére, Clevelandba. Torontóból érkezett a meghívó, torontói magyar, áldozatos szív repített Ashland, Ohióból Clevelandba - no nem egészen repített, hanem autóval gördített. Ma is hálás vagyok érte Istennek, s neki. Egy helyen sok magyar, keresztyén iijú... Öröm a szívnek, ujjong a lélek... És a mottó még inkább szívbemarkoló: “Ifjú, az Úr hív téged. " Meg is örökítették, táblába vésték a vendéglátó gyülekezet tagjai... Nem kőtáblába, hanem fatáblába, jelezve ezzel, hogy ez a jelszó minden otthonban “kihajthat,” levelet, gyümölcsöt nö-veszthet. És a szívben visszhangozhat... Immár fél év telt el, s vajon a hívásnak hogyan tettünk eleget? A lényeg az, hogy a kapott ajándékainkkal hűen szolgáljunk azon a helyen, ahová Isten állított. Kit hova. Keresnünk is lehet ezt a helyet... Most is emlékszem, amikor egyik kedves néni megkérdezte, hogy engem meg mi szél hozott a nagy Amerikába? Elmondtam, hogy csak három évig leszek itt. Azt is elmondtam, hogy református lelkész vagyok, s lelkigondozást tanulok, hogy segíthessek vergődő és sok fájdalomtól gyötört népemen. A néni egyet is értett, de református lelkészségem ezzel nyugtázta: “nem baj az, drága...” Én is azt hiszem, hogy nem baj. És köszönöm is a nyitottságot, amelyet tapasztaltam sok gyülekezeti tag részéről. A lényeg az, hogy a hívásra feleljünk, és hogy hűségesek legyünk. Akkor mondtam el, mintegy bizonyságtételszerűen tapasztalatom, s élményem, amely eddigi Krisztussal járásom kapcsán érlelődött bennem. Három felszabadító élmény. Az első itt következik: Sokszor hallottam, hogy döntenem kell Jézus mellett. És döntöttem is 14 évesen. De aztán újra hallottam, és egyre inkább összezavarodtam. Mert valahogy érthetetlen volt, hogy akkor mi lett az előbbi döntésemmel? Aztán megértettem az ismétlődő döntések mögötti filozófiát, vagyis, hogy amikor bűnt követek el, akkor újra döntenem kell. És ezek a sorozatos döntések borzasztó lelkiismeret-furdalással jártak. Ó, nem egészséges bűntudattal. 0, nem azzal, amely közelebb vitt az Atyához. 0, nem. Sokkal inkább félelmes falként meredeztek köztem, s ama Végtelen Szeretet között. És fájt, hogy nekem újra a nulláról kell indulnom. Aztán megértettem: ez a Sátán legjobb eszköze, hogy tehetetlenségben tartson bennünket. Mert ha állandóan önvizsgálatba, és sorozatos döntésekbe torkollik életünk, csak bűnösség-tudatunk növekszik, de nem a kegyelemtudatunk. Ugyanakkor ezzel a magatartásunkkal Isten mellettünk történt, és megtörtént döntését kérdőjellel halványítjuk fakóvá. Isten döntött mellettem és melletted egyszer, s mindenkorra, amikor Fiát adta érted, értem. Gondoltál-e arra, hogy Istennél nincs idő, következésképpen Jézus áldozata nem az elérhetetlen múltban történt, hanem ma történik; az Atya előtt ott van Egyszülöttje, amint értünk szenved? Ha Isten döntött mellettem, és én is döntöttem egyszer, vajon arra van-e szükség hogy magamba hajolva, köldöknéző módra önmagámmal legyek elfoglalva, s ne vegyem észre azokat, akik még nem tudnak arról, hogy olyan is van, hogy Jézus mellett dönteni?! Azt hiszem, hogy azokat, akik már döntöttek nem újra meg újra kell megszülni, hanem először “tejjel,” majd pedig kemény eledellel táplálni. Hogy tanítványokból apostolokká legyünk, akik eleget tudnak tenni a parancsnak: “Elmenvén tegyetek tanítványokká minden népeket, megkeresztelvén őket az Atyának, Fiúnak és Szentiéleknek nevében, tanítván őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam nektek, és én ti veletek vagyok minden napon a világ végezetéig. ” Velünk van, és nem a mi kis döntéseink függvényében, hanem ígéretéhez hűnek maradva. Azért, hogy felszabadulhass a szolgálatra. Nem azért, hogy azzal üdvösséget szerezz, hanem a hála kapcsán. Azért, mert O előbb döntött melletted, mint te Mellette... (Folytatás következik: 2. Istenben megtalált értéktudat: 3- Az érzések szerepe a keresztyén életben.) Katóéi Sára református segédlelkész, ösztöndíjas diák (Ashland, Ohio) Levelet kaptunk Székelyudvarhelyró'l, a ROMABISZ elnökétől Kedves fiatalok! Biztos vagyok abban, ha Erdélyről hallotok, valamennyiötöknek megmelegszik a szíve, mert felelevenednek a régi emlékek tájakkal, emberekkel, szokásokkal együtt. Jó, ha van mire emlékezni, de csak a múltból nem lehet élni, szükségünk van új megtapasztalásokra, ma megértett friss igékre, az Úrtól kapott látásra. Erdélyben, a Baptista Ifjúsági Szövetség a rendszerváltás után alakult meg. Ezer-ezerszáz tagja van körülbelül. Eddig két elnöke volt az ifi szövetségnek: Boros József és Péter István. Ez év júniusában választások voltak és engem választottak az ifjúsági szövetség elnökévé. A nevem Budai Lajos, feleségem Evódia, kisfiúnkat Dánielnek hívják. A Székelyudvarhelyi Gyülekezetnek és körzetnek vagyok a pásztora, ahol igével és lelkigondozással szolgálhatok. Nagy megtiszteltetés, hogy a fiatalok megbíztak ezzel a szolgálattal, de nagy felelősség is az Úr előtt és a testvérek előtt is, mert nem mindegy, hogy milyen irányba halad az ifjúság. A gyülekezetek jövője függ a ma ifjúságától. Szövetségünk szeretné összefogni az országban élő baptista fiatalokat. Célkitűzésünk, hogy vezetőket képezzünk ki, ifjúsági ünnepeket, találkozókat szervezzünk és nyári táborokat, ahol újabb impulzusokat kaphatunk a misszióra és a szolgálatra. A Falumisszió is erre ad keretet. Minden nyáron jó néhány fiatal vesz részt az utcai misszióban az ország különböző területén. Jelenleg generáció váltást élünk át a Baptista Szövetségen belül. Sok leány és fiú egymásra talált ebben az évben. A menyegzők megritkították egy kicsit sorainkat, de a tinédzserfiatalokkal újra kiegészültek az ifjúságok. Örülök, hogy kapcsolatban lehetünk veletek! Szeretnénk ápolni is ezt képes beszámolók, levelezés és találkozás által. Még csak annyit, hogy határozzuk el újra és együtt is azt, hogy ebben az összevissza világban amikor mindenki a maga igazát hangoztatja, mi az Úrhoz leszünk hűségesek és komolyan vesszük azt, amit Ó mondott és ránk bízott. Szeretettel: Budai Lajos, Székelyudvarhely, 1996. szeptember 25.