Evangéliumi Hírnök, 1995 (87. évfolyam, 1-12. szám)
1995-01-01 / 1. szám
8. oldal 1995. január APUKÁM, ÉDES APUKÁM! Amikor a pici gyerekek beszélni tanulnak, majd minden nyelven az apa bizalmasan hangzó nevét mondják ki minden más szó előtt. Még az anya szó előtt is. Valahogy könnyebb kiejteni nekik; arra úgymond „rááll” a nyelvük. Szinte gagyogás közben találnak rá. Bizonyára Isten teremtett minket ezzel a képességgel. Csak három nyelven beszélek, de mindháromban fennáll ez a tény. Pl. magyarban az apu, vagy apa; németben a papa; és angolban a daddy szó tartozik a picik szókincsének első szavai közé. Brandon nevű unokánknál is megtapasztaltam ezt. Már tudott járni és épp kezdett beszélni, mikor meglátogattak minket. Otthon a daddy szó állt a nyelvére, mert angolul beszélt mindenki körülötte. Kétségtelen, hogy nagy örömöt szerzett vele édesapjának és sok ölelést meg csókot kapott érte. Viszont mikor nálunk voltak, akkor megfigyelte, hogy nagyapját másképp hívják. Őt mindenkipapá-naY. szólítja. Mire ezt is megpróbálta kimondani. Hamarosan rájött, hogy ezt a szót is könnyen ki tudja ejteni. Tetszett is neki. Ezért fel-alá totyogva otthonunkban han-Lapozgassuk a Bibliát! Új teremtés "Mert íme, új egeket és új földet teremtek, és a régiek ingyen sem említtetnek, mégcsak észbe sem jutnak." "Ezután láték új eget és újföldet; mert az első ég és az első föld elmúlt vala, és a tenger többé nem vala." "De új eget és új földet várunk az Ő ígérete szerint, amelyben igazság lakozik " "Azért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az; a régiek elmúltak, íme újjá lett minden." "...hogyr ama kettőt egy új emberré teremtse 0 magában, békességet szerezvén. " A megfejtést (igehelyeket) február végéig küldjük el a szerkesztő címére. gosan mondogatta: „Papa, papa, papa, papa..." Mintha csak gyakorolta volna magát. Mondanom sem kell, hogy nagyapja is roppant boldog volt. Megsimogatta, válaszolgatott neki és sokat foglalkozott vele. Ő mega sok gyengédség hatására egyre közelebb érezte magát a nagypapához. Szeretettnek, kiváltságosnak és értékesnek érezte magát. Csakúgy, mint otthon az édesapjával. Ugyanez áll lelki vonalon is. A Bibliában olvassuk, hogy amikor Jézust szívünkbe fogadjuk, akkor Isten Szentleikét küldi a szívünkbe. Ezzel Isten gyermekévé válunk, azaz bele születünk Isten családjába. Ebben az állapotban lelki csecsemők vagyunk. Fokozatos fejlődésre van szükségünk. A bennünk élő Szentlélek az egyik legfőbb tanítónk. Első feladatai közé tartozik, hogy megtanítson minket lelki nyelven beszélni. S mint a testi vonalon, úgy itt is, Atyánk bizalmas megszólításának kiejtésére tanít meg először. „Minthogy pedig fiák vagytok, kibocsátotta az Isten az Ő Fiának Lelkét a ti szíveitekbe, ki ezt kiáltja: Abba, Atya!” (Gál 4:6). S ez az Abba szó a bibliakutatók szerint nem más, mint az Atya bizalmas, meleg, gyengéd megszólítása. Olyan, mint magyarban az apu, németben a papa és angolban a daddy. Emlékszem, milyen értékes volt számomra, amikor Krisztus tudatos befogadása után rádöbbentem, hogy immár Isten Édesatyám, ill. Mennyei Apukám lett. Szívem csak úgy repesett az örömtől, s lelkem mélyéből naponta többször felszakadt a hála, mondván: „Drága Mennyei Atyám!” Édes Apukám! Köszönöm, hogy gyermekeddé fogadtál, megbocsátottál és országodban helyet adtál.” Azóta sok év telt el. De ha arra gondolok, hogy Isten nemcsak egy távoli Menynyei Atya, hanem az én drága, személyes, bizalmas, gyengéd Apukám, akkor ma is ugyanaz az öröm és hála tölt el, mint az első időkben. Ezért mindmáig többször meg is köszönöm. Négy héttel ezelőtt valami csodásat tapasztaltam. Akkoriban az egyik súlyos, érthetetlen próba a másik után ért. Egy nap, munkába menet elgyengült, bánatos állapotban vezettem, lázadoztam; „de hát miért?” — kérdeztem és panaszkodtam. Egyszercsak a bennem élő Szentlélek emlékeztetett rá, hogy van egy drága, mindenható, gyengéd Apukám! Ő nagyon szeret engem. S hajlandó segíteni nekem. Próbáimat is csak azért engedte meg, mert tudta, hogy különleges áldás származik belőle rám. Talán erősebb, szentebb, boldogabb, tisztább, vagy győzelmesebb leszek általuk. Mire annyira elárasztott a szeretettség meleg érzése, hogy könnyes szemmel és hálás szívvel fohászkodni kezdtem, mondván: ,,Ó, Atyám! Drága Menynyei Apukám! Köszönöm, hogy nagyon szeretsz. Köszönöm, hogy bízhatok benned. Köszönöm, hogy mindenkor velem vagy és támogatsz. Köszönöm, hogy gyengéden bánsz velem. Csak azt engeded meg, amivel megáldhatsz. Segíts meg a teher alatt bízni, s a próbákból megerősödve kikerülni. Dicsőség, hála Neked Apukám, drága, szerető Mennyei Atyám!" íme az a tudat, hogy Isten nem csak egy távoli mennyei Atya, hanem közelálló, gondoskodó, drága Apuka, új erőt és bátorságot adott! Amit a kis Brandon átélt, amikor bizalmasan szólította meg nagyapját, azt én is átéltem, amikor bizalmasan szóltam Istenhez. Megtapasztaltam, hogy Isten boldog volt. Különös gyengédséggel hajolt le hozzám. Figyelt rám. Válaszolt. Foglalkozott velem. Én meg újra közelinek, szeretettnek, kiváltságosnak és értékesnek éreztem magam. Bizonyára többekben felvetődött a kérdés: Nem tiszteletlenség vagy Istenkáromlás, ha ilyen bizalmasan szólítjuk mega Menynyei Atyát? Elvégre Jézus arra taított példaimájában, hogy „Mi Atyánk”-nak szólítsuk meg, s Ő is „Atyám”-nak hívta. Hadd mondjam el, hogy nem rendszeresen szólítom Istent drága Mennyei Apukámnak, s másnak sem javaslom. Legtöbbnyire Mennyei Atyámnak, Mi Atyánknak, Mindentudó Istennek; esetleg a zsoltáríró szavait idézve „én oltalmam és váram”nak (91:2), vagy „szabadítom és pajzsom”nak (144:2) szólítom. De ha olykor lankadok és biztatásra van szükségem, akkor jól esik Őt bizalmasan Szerető Apukámnak is szólítani, mert ezáltal közelebb érzem Őt hozzám s felbátorodik a lelkem. Viszont annak dacára, hogy nem gyakorlom és nem javaslom, hogy minden alkalommal bizalmasan szólítsuk meg Istent, nem gondolom, hogy tiszteletlenség, vagy káromlás lenne, ha megtesszük. Elvégre a Biblia szerint maga a Szentlélek Isten tanít meg rá. S amire Ő tanít, az nem helytelen. * * * Aki Jézust már szívébe hívta, azt a benne élő Szentlélek megtanítja bizalmasan is beszélni Istennel. Azért teszi, mert általa bennünket akar megáldani. Ezért kedves olvasóm, ha már Isten gyermeke vagy és keserves próbák alatt roskadozol, kiálts Istenhez. Mondd: „Drága Mennyei Atyám! Apukám, Édes Apukám! Segíts!” S csodás szerelme, meg közelsége téged is eláraszt és megújul erőd! u . . ,
