Evangéliumi Hírnök, 1995 (87. évfolyam, 1-12. szám)

1995-01-01 / 1. szám

1995. január 3. oldal Jézus megkísértése Lk 4:1-13 Az első három, úgynevezett szinop­tikus evangélium mindegyike megemlíti Jézus életének azt a jelentős epizódját, amikor bemerítését követően a pusztában a Sátán megkísérti. Érdekes meg­figyelni, hogy bár lényegében megegyező a három leírás, mivel az evangélisták sa­ját szemszögükből közelítik meg az GeróDora eseményt, leí­rásukban más-más részletet, összefüg­gést emelnek ki. Márk a legrövidebb. Tömören fog­lalja össze a lényeget: Jézus a Lélek indítására negyven napot tölt a pusztában, miközben a Sátán megkísérti. Magától értetődőnek tartja Márk, hogy Jézus sikeresen ellenállt a Sátán kísértésének, hiszen meg sem em­líti, maga a tény, hogy ,.vadállatokkal volt együtt, és angyalok szolgáltak neki" (Mk 1,13) elegendő bizonyíték erre. Máté beszámolója részletesebb. Evangéliumában Jézus Messiás voltát hangsúlyozza. Bemerítésekor Jézusra „reászáll" a Szentlélek, s ezt követően élete, munkássága minden részletében a Szentlélek irányítása alatt áll. Ezért fogalmaz így Máté: elvitte Jézust a Lélek a pusztába, hogy megkísértse az ördög. " A Sátán tehát mintegy „felhatal­mazást" kap arra, hogy megkömyékezze Jézust. De vajon mi a célja, mi az értelme ennek az epizódnak Jézus életében? Lukács evangéliumának ide­vonatkozó szakaszai világítják meg a kérdést legjobban, segítségükkel olyan összefüggések tárulnak fel előttünk, me­lyek egyúttal a Szentírás csodálatos gazdagságára is rádöbbentik az ige­tanulmányozót. Lukács is fontosnak tartja a kísértés­epizód leírásánál megemlíteni a Szent­lélek szerepét. Az ő szemszögéből nézve azonban a legjelentősebb Jézus Szen­tlélekkel való telítettségének ténye. Be­merítésekor nem csupán „reászáll" a Lélek jelként, de meg is telítődik vele. Ez a Lélekkel való telítettség tette alkal­massá Jézust arra, hogy isteni küldetését elvégezze. Már születése is a próféciák beteljesedését jelentette. Tizenkét éves korában tudatában van küldetésének, de aláveti magát a szülői irányításnak, mert ez még a felkészülés időszaka (Lk 2,41 - 52). Bemerítő János „missziós" tevékenysége Lukács számára szorosan egybefügg Jézus tevékenységével. Evangéliumában helyet ad Bemerítő János prédikációjának. A 3. fejezetben olvassuk, hogy mikor a „sokaság", a „vámszedők" és a „katonák" tanácsot kémek tőle, Bemerítő János megfelel mindegyiknek, majd előrejelzi Jézus jövetelét és munkásságát. A sokaságnak az anyagi javak me­gosztásáról beszél János, a vámszedőket arra ösztönzi, hogy maradjanak meg a kiszabott keretek között, a katonáktól pedig elvárja, hogy ne éljenek vissza a nekik adott hatalommal. János prédikációja egy megváltozott élet gyümölcseit sorolja fel. Nem véletlen tehát, hogy amikor Jézus nyilvános mőködésének kezdetén a pusztába megy, a Sátán pontosan a fenti, bemerítő jánosi kategóriákban teszi próbára őt. Ezzel nemcsak a Be­merítő János és Jézus közötti „jogfoly­tonosságot" bizonyítja Lukács, de előkészíti Jézus saját prédikációjának narrációját is, ahol szintén fennáll a szoros párhuzam. Lássuk csak röviden, miről is van szó! Az első kísértéssel a Sátán azt akarja elérni, hogy Jézus önző módon, saját testi szükségleteinek kielégítését helyezze a középpontba. „ Teremts ma­gadnak kenyeret a kövekből!" — hang­zik a kísértő szava Jézus felé. Emlék­szünk, a „sokaság" kísértése is az volt, hogy saját érdekét helyezze előtérbe, és ne törődjön másokkal. A második kísértés azt ajánlja fel Jézusnak, hogy az Atya által kiszabott korlátokat áttörje, és több hatalmat és dicsőséget igényeljen magának, mint azt az adott keretek közt Isten terve megengedi. Ez is párhuzamban áll a jánosi hallgatóság, a „vámszedők" kísértésével: a pozícióval való önző módon történő visszaélés kísértésével. A harmadik kísértés középpontjában a hatalommal való jogtalan visszaélés áll csakúgy, mint a „katonák" esetében. Is­mét az öncélúság az indítóok. Jézus azonban minden esetben átlát a kísértő támadásán és sikeresen kiállja a próbát, ezzel is bizonyítva teljes alkalmasságát arra, hogy végre megkezdje nyilvános mőködését. Gerő Dóra Lukács fontosnak találja azt is megjegyezni az epizód végén, hogy a kísértő csupán egy időre távozik el, Jézusnak újból és újból szembe kellett néznie a Sátán támadásával, s csak a Szentlélekkel való telítettsége és az Atyával való szüntelen kapcsolata tette képessé arra, hogy megálljon a kísértések között, és eredményesen elvégezze a reá bízott munkát. Ezért olyan fontos tényező az imádság Lukács evangéliumában. A fentiek alapján válik még érthetőbbé a Zsidókhoz írt levél ki­jelentése „Nem olyan főpapunk van, aki ne tudna megindulni erőtlensége­inken, hanem olyan, aki hozzánk ha­sonlóan kísértést szenvedett minden­ben, kivéve a bűnt." (Zsid 4:15) Mai korunk alapvető kísértése is az önzésre épül. A világszellem az ÉN előtérbe helyezését tűzi ki normaként. Gyermekkortól kezdve ennek a jel­szónak az érvényesítésén munkál­kodik: „Valósítsd meg önmagadat!" Ha kell, mások kárára, hátrányára is. A cél, hogy vágyaid teljesüljenek. Akkor leszel igazán boldog — hangzik az ígéret. Mindazok, akik végigjárták ezt az utat, be kell hogy ismerjék, az igazi boldogság titka nem az önző életben rejlik. Bemerítő János prédikációja a jézusi üzenet talaját készítette elő. Jézus megkísérlésének epizódja a János által felállított mérce megélése. Jézus azonban tovább emeli az erköl­csi mércét. Prédikációjának központi témája az igazi boldogság titka: az „is­­tenfiúság” elnyerése és megélése. Ez az új természet képesíti Jézus követőit arra, hogy önzetlen, áldozatos életet éljenek. A mai kor embere is keresi a boldog­ságot. Erkölcsi normákra is szüksége van minden kor emberének, hiszen a történelem nyilvánvalóan bizonyítja mi történik, ha elvész a tiszta erkölcs, („Róma ledől és rabigába görnyed"). Tapasztaljuk, hogy a kísértő támadása sem lankad az évszázadok, évezredek múlásával. Kihez fordulhatunk segít­ségért, ki mutathat utat, ki tehet bol­doggá, ha nem Az, aki ,,maga is kísértést szenvedett, és segíteni tud azokon, akik kísértésbe esnek" (Zsid 2,18). Ragasz­kodjunk tehát őhozzá még jobban, engedjük, hogy vezessen, irányítson, kísértéseinkből, próbáinkból kivezes­sen, és igazi boldogsággal ajándékozzon meg! Gerő Dóra

Next

/
Oldalképek
Tartalom