Evangéliumi Hírnök, 1994 (86. évfolyam, 1-12. szám)
1994-02-01 / 2. szám
8. oldal 1994. február VATAI LÁSZLÓ A MAI LÁTÓHATÁR MÁSODIK RÉSZ De hol maradt a keresztyénség, eltűnt egyszerre, vagy elrejtőzködött? Egyik sem történt, csak megerőtlenült, akarva-akaratlanul függvénye lett a szekularizálódásnak. Még így sem igaz egészen a tétel, egyfelől tényleg elsodorta az elvilágiasodás hulláma, másfelől kis közösségekbe szorult vagy húzódott vissza (ne gondoljunk szükségképp csak szektákra, történelmi egyházakon belül is ez történt), végül pedig: téves transzcendálási formákban az Isten vagy a Semmi találkozott a modern bálványokkal. Nagyon kézenfekvő az elvilágiasodási folyamat. Többé nem az üdvösséget munkálja az ember, sem egyéni, sem egyházi vonatkozásban, hanem a társadalmat akarja humánussá tenni hazájában és világszerte. Sok helyen nevetség tárgya lett az üdvösségről szóló beszéd, helyette a primitív és kevésbé primitív törzseknek gyűjtöttek pénzt fegyverekre a forradalmaikhoz, hogy felszabadíthassák magukat, vagy kiélhessék gyűlöletüket a többiekkel szemben. Az egyházak összetévesztették küldetésüket az állam és a politika feladatával. Egyáltalán, a felszabadítás lett a csodaszó. Fel kell szabadítani az elnyomott népeket, a munkásságot, a nőket, a gyermekeket, a színeseket, fel kell szabadítani a homoszekszuálisokat elnyomott és megalázó helyzetükből, a világot pedig az abortuszt tiltó törvények hatálya alól. Természetesen, sok részletigazság is rejtőzött ezekben a tételekben, de végső fokon, külön-külön és együttvéve, egy célt szolgált mindegyik: fel kell szabadítani az embert az Istenhez kötődő kapcsolatából. Akarvaakaratlanul mind a szekularizáció eszköze volt. Sokan jóhiszeműen csinálták, még többen tudatos lázadással. Sok történelmi egyház nyíltan, teljes erejével a világi, főleg kommunista hátterű forradalmak mellé állt; az erkölcsi kisiklást, például a homoszekszuális mozgalmakat segítette, gyakorló egyedei pappá szentelhetők lettek, s ezzel megtörtént az áttörés minden más felszabadításra is. Eleinte elszörnyedt a világ, mikor a kommunizmus szüleik feljelentésére nevelte és kényszerítette a gyermekeket. Ma Amerikában lezajlott a hírhedt per, mikor egy tízéves gyerek beperelte a szüleit, korlátozó maradi magatartásuk miatt. A bíróságok elfogadták a pert, s ítéletet is hoztak a gyermek javára. Ezzel példát statuáltak, átszakadt egy gát az anarchia, a család felbomlasztása útján. Felszabadítanak mindent és mindenkit. Ez végső soron annyit jelent, hogy felszabadítják az embert az Istenhez fűződő kapcsolatai alól. Persze, sokféle elnyomás után kell a társadalmi haladás, de ne a szekularizációt segítsék és vigyék teljességre vele. Az ember és az emberiség modernné lett, de lelke mélyén szűköl: mi lesz ebből? Menekülni próbál a halálos szorítóból. Sokan a könnyebb utat választják: hátat fordítanak a tényleges problémáknak; megpróbálják menteni saját életüket, megkísérlik kivonni a tömegcsőd áradatából. Segít a mámor, a szesz vagy a kábítószerek. Nélkülük a legtöbb ember elviselhetetlennek tartaná az életét. Százmilliók, ha nem sokkal többen estek a mámor rabságába, amit egyfajta felszabadulásnak éreznek, pedig csak a halál hírnöke. Tombol a szexőrület is, tizenhárom-tizennégy éves kislányok már szabályos nemiéletet élnek. Középiskolákban a beállított automatagép ingyen osztogatja az óvószereket. Felszabadították a nőkkel együtt a nemi életet is. Közben a fiatalság jórésze kiégett, értelmetlenné váltak a napjaik. így néz ki lázadásában és összetöretettségében a szekularizált ember; már nem üdvösségügy az élete, sem földi, sem örök vonatkozásban, sorsa pedig az egyéni és a nemzethalál. Másfelől, kis közösségekbe szorult vagy húzódott vissza a keresztyénység. Szekták százai keletkeznek szinte állandóan, legtöbbször jóhiszeműen, sokszor viszont anyagi kizsákmányolás a céljuk. A szekularizációval szemben rajongva tartják markukban a Biblia egy-egy kiragadott, gyakran félreértett igazságát, sokszor ez elég is egyéni üdvösségük munkálására, de szemük elől tévesztették a másik ember javát: az üdvösség neki is annyira fontos, mint a szekta tagjainak. Meglepő, milyen könnyedén veszik, ha a rajtuk kívülálló idegen elkárhozik. Egészségesebb folyamat a gyülekezeteken belüli kisközösségek kialakulása, egy-egy bibliakör vagy imádkozó csoport, mert előbb-utóbb áthatják az egész eklézsiát. Különösen, ha a lelkipásztor is fenntartás nélkül velük tart. Az elvilágiasodás folyamatában ezek a kisközösségek szilárd, Krisztusba alapozott sziklaköveket jelentenek. Segítségükkel túllép az ember önmagán és a kézzelfogható világon, s találkozik az Istennel. (Folytatjuk) A TÉKOZLÓ FIÚ ÉNEKE Én Uram, Istenem, hozzád futok sírva, Tékozló fiadként kebledre borulva. Zárj engem szerető atyai szívedre, Tengernyi sok bűnöm ne vesd a szememre, Ne vesd a szememre... Jövök idegenből, sötét éjszakából, Jövök rombadőlt, hazug, rút világból. Tüskék megsebeztek, föld véremet itta, Megtérő fiadat, Uram, fogadd vissza, Uram, fogadd vissza. Nincs más hely számomra, ahol megpihenjek, S fájó sebeimre balzsamot tehessek... Csak ez az egy út volt, végig jöttem rajta, Gógyítsd meg a lelkem, irgalomnak Atyja, Irgalomnak A tyja. Vétkeztem ellened, mikor elhagytalak, Nem kérem én Tőled, hogy hívjál fiadnak. Elég lesz egy kis zug az atyai házban, Ott is boldog leszek örök szolgaságban, Örök szolgaságban... _ somogyi Imre lapkezelő kérelme Kéijük szíves előfizetőink figyelmét a következőkre: A címzésnél feltüntetjük, mikor jár le az Evangéliumi Hírnök előfizetési ideje. Kérjük olvasóinkat, hogy az előfizetést előre szíveskedjenek beküldeni. Ezzel időt, fáradságot és ami fontos, anyagiakat takarítunk meg. Köztudott dolog, hogy az előfizetési ár nem fedezi lapunk előállítási költségeit. Előfizetésen felüli adományokat szívesen fogadunk. Ezekkel az adományokkal testvéreink kifejezik a magyar irodalom értékelését és segítik lapunk fenntartását. Az Evangélium ügye az Ür ügye! Ernő
