Evangéliumi Hírnök, 1994 (86. évfolyam, 1-12. szám)
1994-11-01 / 11. szám
POSTMASTER: Send address Change to, Evangéliumi Hírnök, Hungarian Baptist Union of America 2800 Fordham Road N.E., Palm Bay, Florida 32905-4312 (USPS 716-300) voL. 86. no. 11., November 1994 86. évf. 11. szám, 1994. november AZEVANGÉLIUMISTENN EK HATALMA” (Róma 1:16) MIVEL FIZESSEK? ZSOLTÁR 116:12 Egyik legkellemetlenebb érzés minden ember számára adósnak lenni, tartozni. Pedig valójában mindnyájan adósok vagyunk valamilyen formában. — Egészséges lelkületű, etikailag ép személy igyekszik e területen is rendben tartani kapcsolatait minden irányban. „Senkinek semmivel ne tartozzatok, hanem hogy egymást szeressétek !” (Róma Oláh Lajos 13:8). Szomorú tény, hogy leginkább ennek az ellenkezője áll fenn. Még szomorúbb, hogy a mindenek jótevőjével, Istennel szemben áll fenn a legtöbb adósság. Vannak az egyszerű létünkből eredő tartozásaink. „Mert Ő teremtett minket és nem mi magunk.” Az élet a legdrágább ajándék ezen a Földön. Meg nem becsült ajándék. Isten képmásának lenni pedig ki nem fejezhető érték. „Ha ember vagy, légy e névre érdemes.” Csakhogy ezt a méltóságunkat elveszítettük. Ádámmal, vagy Ádám nélkül (?) negatív hajlamokkal születtünk e világra. „Bűnben melengetett engem az anyám.” (Zsolt 51:7). De mert Ő „nem bűneink szerint cselekszik velünk, és nem fizet nékünk a mi álnokságaink szerint” — adósok vagyunk (Zsolt. 103:10). És akkor még Valaki közbe is lépett. Kifizette adósságunkat. Életével fizette ki (Zsidók 9:11-28). így lettünk viszont lekötelezettjei, adósai a Krisztus Jézusnak. Ezen felül, ingyen kegyelemből, ígéretünk van egy meg nem érdemelt ajándékra, az üdvösségre (Róma 3:23- 24). Adósság elengedése önmagában véve is nagy dolog, de drága ajándékot kapni attól, akinek tulajdonképpen mi tartozunk, nem teljesíthető, meg nem szűnő lekötelezettséget jelent. „Örök éltem sem lesz elég zengni az Ő dicséretét.” Mégis mennyi alkudozás, mulasztás terheli lelkiismeretünket? Fele se tréfa! A prímás kissé mámoros fejjel törekedett hazafelé egy átmulatott éjszaka után. Ködös hajnalon. Választania kellet, vagy neki merészkedik a két falu között elterülő, befagyott tónak, vagy kerül vagy három kilométert. A tónak vette az irányt. Amikor a jéghez ért, felfohászkodott: „Istenem, ha szerencsésen átérek, adok neked száz pengőt.” A tó közepén már így okoskodott: „Egy kicsit tán sokat is ígértem. Egy ilyen szegény embertől ötven is elég lesz.” Partközeiben pedig nagyot ugrott és így kiáltott fel: „Nem adok én egy vasat se.” A jég beszakadt és nyakig merült a jeges vízbe. „Jaj Istenem, hát már viccelni sem szabad!” —jajveszékelt reszketve a csuromvizes ruhában. Ne nevess! Ananiás és Safira életével fizetett, mert meg akarta csalni a Szent Lelket (Apcsel 5:1-10). A galáciabeliek balgataggá lettek, akik kezdetben szemeiket kivájva, odaadták volna (Gál 4:15). „Vedd számon az áldást, nézd meg egyenként, lásd, az Űr kezéből mennyi jó is ért!” Tégy vallást Dáviddal: „Az Űrnak tett fogadásomat megadom az Ő egész népe előtt.” Ha meg is teszed, te leszel boldo- 8abb. Oláh Lajos TEVELED AZ ISTEN Az Istenhez gyönge szódat emeled: Teveled lesz akkor az Isten. Elvesztetted szegény, kóbor magadat: Ha szabad: segítsen az Isten. Perc-barátok kedve már elköltözött: Búk között itt lesz tán az Isten. E szép élet nem sok örömet hozott: Gondozott azonban az Isten. Az Istenhez gyönge szódat emeled: Teveled lesz akkor az Isten. Ady Endre NOVEMBER 27: IRODALMI NAP!
