Evangéliumi Hírnök, 1993 (85. évfolyam, 1-12. szám)
1993-01-01 / 1. szám
10. oldal 1993. január ban kaptam, amikor misszionáriusok látogattak meg bennünket s tartózkodtak velünk családi otthonunkban.) Pályaválasztás A középiskolai tanulmányaim utolsó évében a Wicliff Bibliafordító Társaság néhány tagja eló'adást tartott iskolánkban. Tapasztalataikról beszéltek, filmeket mutattak a világ különböző országaiban folyó nyelvi és bibliafordító munkáról. Ennek hatására fölébredt bennem az érdeklődés a bibliafordítói hivatás iránt. Indiánok között? Az Indiánok közötti munka mellett döntenem nem volt olyan egyszerű. Családunk észak Saskatchewanban lakott, közel a Cree Indián rezervátumhoz. Majdnem minden nap jött látogató hozzánk az indián telepről. így már otthon elkezdtem megtanulni, hogyan lehet a különböző kultúrához tartozó, az enyémtől eltérő világnézetű és más hagyományokkal rendelkező emberekkel kapcsolatot tartani. Mégsem volt könnyű az indiánok — pontosabban a Slavey Indián törzs — közötti munka mellett döntenem. Gyermekkoromban többször is vívódtam a kérdéssel, vajon kész lennék-e valamikor is az Urat az indiánok között szolgálni? Bizony, időbe került, mire a más-fajta népekkel szembeni előítéleteimet feldolgoztam magamban. A szolgalat kezdete Amikor feleségemmel, Anitával együtt letelepedtünk a Slavey Indiánok között, úgy éreztük, hogy elég sok időbe fog telni, mire elfogadnak majd bennünket. 1958- ban kezdődött életünknek ez a szakasza a kanadai „Northwest Territories” egy kis Slavey falujában. Komolyan hozzáláttam a nyelvük megtanulásához, mire az emberek a kezdeti idegenkedés után kezdtek egyre barátságosabbakká válni. Fokozatosan, ahogy személyesen is megismerkedtünk néhány Slavey indiánnal (főleg idősebbekkel) barátságukba fogadtak, melynek jeleként húst és halat ajándékoztak nekünk. A család hozzáállása Feleségemmel ketten vágtunk neki a misszió mezőnek. Teljes egyetértés volt közöttünk a szolgálat vonatkozásában. Néhány évvel később örökbefogadtunk két gyermeket (egy leányt és egy fiút). Szüléink mindkét részről teljes mértékben egyetértettek velünk. (Sok olyan miszszionárius kollégával beszélgettünk, ahol ez nem így történt, sőt, ahol a szülők határozottan ellenezték a fiatalok elutazását a missziómezőre.) Szüléink az egyetértésen túl még anyagilag is támogattak bennünket az első években. VASÁRNAPI ISKOLA 1993. január 17. NYITOTT AJTÓ A POGÁNYOK FELÉ ApCsel 11:1-18 Az ajtó tulajdonképpen már az első Pünkösd csodás ünnepén nyílt meg. Az első gyülekezeteknek legelső problémája: Kicsoda üdvözülhet és hogyan? Törvény, vagy Krisztusba vetett hit által? Az ApCsel-ben nem először vetődött fel ez a kérdés. Pál apostol munkálkodik a pogányok között, és magát „a körülmetéletlenség evangéliumát” hirdető apostolnak vallja. Galáciába írt levelének 1. és 2. részében bizonyságot tesz e munka gyümölcseiről. A vele lévő Titus sem volt körülmetélve, görög származású volt, sokat jelentő kijelentése számunkra is megörökíttetett: „Megjelent az Isten üdvözítő kegyelme minden embernek!” Pál apostol döntő érveit olvashatjuk a Gál 2:16-ban. Péternek az Úr maga adja fel a leckét a látomásban, melyet az ApCsel 10. részében olvashatunk. Erről számol be, amikor az atyafiak felelősségre vonják. Nem vitázással, hanem bölcs szelídséggel. Isten munkája: egy időben, két különböző helyen, két különböző személy látomása. 1. Péter látomása. (5-10. vers) Háromszor ismétlődik, hogy elfogadja: „Amit az Űr megtisztított, te ne mondd tisztátalannak!” 2. Sürgetés azonnali cselekvésre. Segélykérő látogatók, akik beszámolnak Kornélius látomásáról (11-13. vers, 10:1-6). Aki hivatja: pogány, római és ellenség, az elnyomó hadsereg tisztje. Kiemelkedő példája a kegyelem kiterjedésének. Péter engedelmessége folytán az ellenségek barátok, majd Krisztusban testvérek lettek. 3. Elvethető-e a törvény? Az első gyülekezeteknek is voltak szabályai. Jézus maga is eleget tett a törvényeknek. De az Ő áldozatával elkezdődött a kegyelem korszaka. „A törvény Mózes által adatott, a kegyelem és az igazság pedig Jézus Krisztus által lett.” „Ekként a törvény Krisztusra vezérlő mesterünkké lett.” (Gál 3:24) 4. Váratlan fordulat. (15. vers) Nincs már szükség szavakra, Isten Lelke végzi el a munkát. Mint az első Pünkösdön. Két drága ígéret beteljesüléséről olvasunk a 16. és 17. versben: a) „a Szentlélek eszetekbe juttatja majd”, b) ember nem állhat útjába Isten munkájának — „Könyörülök, akin könyörülök, kegyelmezek, akinek kegyelmezek...” 5. A gyülekezet elfogadja Isten döntését (18. vers). Istent dicsőítik, egy szívvel-lélekkel. Csodálatos az apostolok munkájának az eredménye a 21. versben! A megtérés lehetősége miénk is lehetett. A kegyelem ideje még tart. Az emberek, a népek szokása, kultúrája, bőrének, színe és életeljárása ma is különböző. De: „amit az Úr megtisztított, azt te ne mondd tisztátalannak! Hála és dicsőség Néki, hogy meg tudja menteni az embert „minden nyelvből, nemzetségből és ágazatból!” Aranymondás: ApCsel 11:18. * * * 1993. január 24. ISTEN MINDENEKFELETT VALÓ BÖLCSESSÉGE lKor 1:18-31 Ezt a levelet Pál apostol Efézusból írta a korinthusi gyülekezetnek, harmadik misszióútjáról. Nagy szükség volt a figyelmeztető tanításra, mert a gyülekezetben eluralkodó pártoskodás, az ellentétes nézetek, a vitatkozások már-már szakadáshoz vezettek. A különböző nemzetiségű és fajú csoportok, a maguk öröklött kultúrájával, vallási gyakorlatával nem tudtak közös nevezőre jutni. Saját bölcseletüket nem tudták még letenni az igaz hit oltárára. A bölcsek bölcstelensége. Pál apostol Istentől tanult bölcsességgel bizonyítja be az emberi bölcsesség hiábavalóságát. Ótestamentumi igéket idéz és kihívást intéz a két szembenálló csoporthoz. Zsidók: a törvény alapján állnak, folyton jelt kívánnak, Isten Fiában és a keresztről hirdetett beszédben megbotránkoznak. Görögök: büszkék a saját műveltségükre, kultúrájukra, világhírű bölcseikre, a keresztről való