Evangéliumi Hírnök, 1993 (85. évfolyam, 1-12. szám)
1993-06-01 / 6. szám
1993. június 9. oldal Gyülekezeti hírek CLEVELAND Magyar Bethánia Baptista Gyülekezet Lelkipásztor: Zeffer Béla „Jutának egy vízhez” ApCsel 8:26-29 A fent említett igeszakasz alapján szólt az Ige a gyülekezethez április 25-én, vasárnap délelőtt a bemerítési ünnepélyünkön. Nekünk, baptistáknak természetes, hogy az a személy, aki Jézus Krisztust akarja követni, bemerítkezik. Egy kívülről szemlélőnek viszont sokszor értelmetlen lépés a elnőtt korban való bemerítkezés. S akármennyire is valljuk a bemerítést magunkénak, mégsem olyan egyszerű a dolog. Ameddig Isten Lelke el nem végzi egyes személyek életében, lelkében a döntést, addig bármennyire is kényszerítenénk valakit bemerítkezni, nem igazi a bizonyságtétele. Gyülekezetünkben 5 évig nem volt bemerítés. Nagyon sokan fájlalják ezt, és imádkoztunk azért, hogy szülessenek döntések. Főleg az az időszak volt szomorú, amikor már bemerítő medencénk is lett, s nem is akármilyen. S még sem... nem mozdult a víz. Majd könnyes szemmel és imádkozó lélekkel vártuk ez évben a bemerítési ünnepélyt. Örültünk, hogy végre két fehérruhás tett bizonyságot Jézus Krisztus mellett való döntéséről. Mindkét ifjú gyülekezetünkben nőtt fel. Kiss Enikő és Boda Tibor mindketten hívő szülők gyermeke. Részt vettek az ifjúsági órákon, aktívan szolgáltak a gyülekezetben. Mégis ki kellett várnunk azt az időszakot, amikor az újjászületéshez szükséges „tiszta szobává” alakul át közösségünk. Olyan születés lelki értelemben, akár a testi születés is. Ha nincs meg a megfelelő higénikus környezet jobb ha nem születik gyerek. S az egyház is csak akkor válik anyaszentegyházzá, ha fiakat és lányokat szül. Bemerítési alkalmunk nem hasonlított a nagyszabású erdélyi ünnepélyekhez. Csendben, lélekben készültünk. Voltak ugyan vendégeink Chicagóból,Detroitból, Torontóból, s a városból is. Együtt örültünk szomszédos gyülekezetemből érkező testvéreinkkel. S könnyes szemmel énekeltük együtt két fiatal testvérünkkel és lelkipásztorunkkal az éneket: „Eldőlt a szívemben, hogy követen Jézust.” Az Ige minden jelenlévőhöz szólt. Zeffer testvér kifejtette azt a gondolatot, hogy mennyire fontos Isten szolgájának a helyén lenni. Csak akkor tud a lélek küzdeni és használni, ha a helyünkön vagyunk. Azután engedelmesnek is kell lenni. Milyenjó, hogy Filep oda ment, ahová Isten küldte. Egy csodálatos vezettetést ír le az Ige a megjelölt szakaszban. S ha a talaj kész, akkor semmi akadálya sincs a bemerítkezésnek. Hisz a komornyik is ezt kérdezi: „Mi gátol, hogy megkeresztelkedjem?” Mivel hitt, és mert Filep, mint Isten embere már elvégezte a rá háruló feladatot, a komornyik bemerítkezett. Ha kész a szívünk a Lélek munkáját felismerni és elfogadni, akkor nem kell évekig várni, hogy új életek szülessenek lelkileg. Most már készül gyülekezetünk a második bemerítésre, amelyik júniusban lesz. Nem az ünnepséggel együttjáró látszat után szaladunk, s nem is a hosszú agyonszervezésen van a hangsúly. Feladatunk a következő igeversben jut kifejezésre: „Mikor pedig ménének az úton, jutának egy vízhez; és monda a komornyik: Imhol a víz; mi gátol, hogy megkeresztelkedjem?” Úton vagyunk mi is a tömeggel. De vajon hányszor jutunk el a vízhez, olyanokkal együtt, akik megkérdezik, hogy mi gátolhat a bemerítkezésben? S ha vannak olyan lelkek, akik felismerték a bemerítés fontosságát, akadályozzuk-e őket a döntésben, vagy örömmel adunk kezet a tékozló fiáknak: „Gyere testvér, én is olyan nyomorult ember vagyok, mint te; én értem is hullt a Bárány vére; kövessük együtt az Urat.” Imádkozzunk olyan alkalmakért, amikor együtt tudjuk énekelni az éneket: „Nagy napom, szép napom, lemosta Jézus bűnömet. Nagy Judit NEW YORK New Yorki Magyar Baptista Gyülekezet Lelkipásztor: Kulcsár Sándor Örömmel és Isten iránti hálaadással hallgattuk gyermekeink, a kis csoport szolgálatait a húsvéti ünnepen. Közösen, de mégis egyénileg is szolgáltak gyermekeink a gyülekezetben. A mellékelt fényképen láthatjuk őket Kulcsár Sándor lelkipásztor, Torma Erzsébet vasárnapi iskolai tanító, Kulcsár Erika énektanító és Kiss Gedeon (aki orgonán kísérte őket) társaságában. Egy isteni nagy parancs, rendelés gyakorlatba léptetése ez, hiszen 5Mózes 6:7 szerint: „gyakoroljad ezekben a te fiaidat, és szólj ezekről...” Csodálatos az Isten kegyelme és szeretete. A feladat kettős. A 6. rész 1-2 verseiben a parancsolatok, rendelések nekünk szólnak, s azután általunk gyermekeinknek. Féljük az Urat, Istenünket és éljünk akarata szerint való életet azon a földön, amelyre átjöttünk már. Nagyszülők, szülők, ifjak, gyermekek, unokák. Isten akarata a mi szentté lételünk. Hordozzuk imában gyermekeinket, lelki-New York-i vasárnapi iskolások — tanítóikkal pásztorainkat, az ifjúsági és vasárnapi iskolai tanítókat, úgy mint soha, mert az idők gonoszak. Fejér István * * * PALM BAY Bethesda Baptist Church Lelkipásztor: Rev. A. Barton Brown Scott Fullerton testvérünk, a Bethesda Otthon egyik közkedvelt munkatársa, néhány héttel ezelőtt kérte alámerítését és gyülekezeti felvételét. Már évek óta hívő, de az alámerítés fontossága csak most nyílt meg számára. Mivel imaházunkban nincs alámerítő medence, prédikátorunk a Mátrai-testvérek kerti medencéjébe kívánta elvégezni a szertartást. Délután négy órakor jöttünk össze. A floridai napsugár gyönyörűen beragyogta a vizet és sziveinket. Kényelmes kerti székeken ültük körül a medencét. Cziráky tv. harmonikája mellett közismert énekeket énekelgettünk, majd meghallgattuk
