Evangéliumi Hírnök, 1993 (85. évfolyam, 1-12. szám)
1993-06-01 / 6. szám
4. oldal 1993. június gyűjteményből, 119—121 lap; Ligonier, PA, 1963. Fordítás tőlem, H. S.) Amint látjuk, Krisztus testet öltése elengedhetetlen a mi üdvösségünkhöz. Csak mint Isten—ember lehetett Ő híd a tökéletes és örökkévaló Isten és az esendő és halandó ember között. Ezért kellett őneki emberként szenvednie és meghalnia, Önmagát adván engesztelésül a mi bűneinkért. Mint végtelen Isten, az Ő egyszeri váltsághalála több, mint a véges emberiség összes felhalmozódott bűne. Ezt a tételt így fejezi ki János apostol: „És Őengesztelő áldozat a mi vétkeinkért; de nem csak a mi vétkeinkért, hanem az egész világért is ” (ÍJn 2:2). Krisztus teste nem maradhatott a sírban, mert az Ő feltámadása által zsengéjük lön azoknak, akik elaludtak. Miután ugyanis ember által van a FELHÍVÁS a II. Amerikai Magyar Baptista Ifjúsági és Felnőtt Vetélkedőre SZERETETTEL meghívjuk mindazokat a fiatal és felnőtt testvéreket, akik érdeklődnek a Biblia, magyar történelem, helyesírás, irodalom, ének és kultúra iránt, hogy vegyenek részt újból biblia-ismereti és magyarság-ismereti vetélkedőben a Rámái Nyári Táborozási Konferencián, 1993. július 2—4. Tavaly többen javasolták, hogy szükség lenne nemcsak ifjúsági, hanem felnőtt vetélkedőre is. Mindkettőt tervbe vettük, s megtarjuk, ha a programba belefér. A vetélkedés csoportokban történik, mindegyik csoport egy-egy gyülekezetét képvisel. Már májusban mindegyik gyülekezet lelkipásztorának és ifjúsági képviselőjének elküldtük a vetélkedő kérdés-anyagát, hogy alkalmat adjunk a felkészülésre. Hangsúlyozzuk, hogy elsődleges cél a tanulás, nem a verseny. Ezúton kéijük a lelkipásztorokat és az ifjúsági vezetőket, hogy szervezzék és segítsék a csoportok megalakulását és fölkészülését. Idén mindegyik résztvevőnek koronás, címeres bélyeget adunk egy esetleges magyar bélyeg-gyűjtemény elkezdéséhez. Jó fölkészülést kívánunk! Dr. Haraszti Léland, ifj. Kulcsár Sándor halál, szintén ember által van a halottak feltámadása is’\ 1 Kor 15:20-21). A tanítványok és az Úr Jézus testét bebalzsamozni készülő asszonyok még nem voltak felkészülve erre a csodára. Mind a négy evangélium beszámol arról, hogy az ő gondolataik középpontjában az Űr teste volt. Arimathiai József („aki maga is tanítványa volt Jézusnak”) azon igyekezett, hogy a testet még az esthajnal csillag feljötte előtt (a zsidó szabbath kezdete) sírba tegye. Az Úr Jézus naplemente előtt 3 órával halt meg. Ugyancsak sietnie kellett Józsefnek, hogy a Golgotáról a procurator palotájáig időben megtegye az utat; a kivégző osztag századosának a tanúbizonyságát a halál beálltáról megszerezze; és a testet Pilátustól elkérje (Mt 27:58), aki „odaajándékozó a testet Józsefnek" {Mk 15:45). „Az őt követő asszonyok is pedig, akik Galileából jöttek, hogy megnézzék a sírt, és hogy miképpen helyeztetett el az Ő teste”(Lk 23:55). Máté és Márk is elmondják, hogy az asszonyok nézték, amint József a testet a maga új, sziklába vágott sírjába helyezte (Mt 27:61, Mk 15:47). Bebalzsamozásra már nem maradt idő. Azt a szabbath utánra kellett halasztani, tehát a hétnek első napján, kora hajnalra (Mk 16:2, Lk 24:1). A gondos József azonban mégis tudott annyi végtisztességet biztosítani, hogy „gyolcsot vásárolt” és,, begöngyölé a testet tiszta gyolcsba” (Mt 27:59). A balzsamozás mégsem maradt el, bár a hét első napjának hajnalán az asszonyok már nem találták a sírban az Úr testét. A pászkaünnep előtt hat nappal bethániai Mária, Lázár nőtestvére megkente az Úr Jézus lábait „egy font igazi drága nárdusból való kenettel.” „A ház pedig megtelék a kenet illatával” (Jn 12:3-4). Az Űr jól tudta, hogy ez a kenet az ő temetésére volt előkészület (Jn 12:7). Az asszonyok balzsamozó igyekezete megdöbbenéssé változott, mikor nem találták az Úr Jézus testét. Pedig ők jól tudták, hol kell keresni, hiszen ott voltak a sírbatételnél. Mind a négy evangélium foglalkozik ezzel a problémával, ami azóta a mi legnagyobb reménységünk. Isten nem engedte, hogy az Ő szentjének teste rothadást lásson (Csel 2:27). A feltámadás tagadói legnagyobb érvüket a Jézust halálra adó főpapoktól és farizeusoktól veszik. Ezek ugyanis Pilátustól a szabbath napján azt kérték, hogy őriztesse a sírt. „nehogy az 0 tanítványai éjjel odamenvén ellopják Öt és azt mondják a népnek: Feltámadott a halálból” (Mt27:64). A feltámadás után „sok pénzt adván” rávették a sírt őrző vitézeket, hogy ezt a hazugságot terjesszék (Mt 28:13). Rendkívül jelentős ennek a hazugságnak a cáfolására az, amit János evangélista ír könyvének 20. fejezetében. Eszerint a feltámadás hajnalán Jézus teste ugyan nem volt ott többé a sziklasírban, de a testét begöngyölő lepedők és a fejét bepolyáló gyolcsok összegöngyölt állapotban szép rendben a sírban maradtak, a test eredeti elhelyezését és alakját mutatván. Ha valaki a testet ellopni készült, nem ért rá arra, hogy ilyen szép rendet tartson és hogy a gyolcsot legöngyölje a testről, s utána szépen visszagöngyölje. Miért is tette volna? Nem lopás történt. Az Űr teste feltámadott és kibújt a gyolcsokból, mint a lepke kibújik a gubóból. Mikor a szeretett tanítvány ezt meglátta, ő azonnal elhitte a feltámadás csodáját (Jn 20:8). Az Úr Jézus földi teste átváltozott a dicsőséges feltámadott testté. Lázár feltámadott teste csupán a földi test regenerációja (megújúlása) volt. Az Űr Jézus a feltámadás után megjelent az Ő tanítványainak, megjelent Máriának, megjelent ötszáz atyafinak, és másoknak, megjelent Saulusnak a damaszkuszi úton. Ezek a megjelenések azt bizonyítják, hogy Ő él. A dicsőséges feltámadott test megőrzött bizonyos ismertetőjegyeket (sebek helye, képes volt enni) a földi testből, de nem volt azonos azzal. A tanítványok nem azonnal ismerték fel a feltámadott Urat. A feltámadás után negyven nappal „az ő Iáitokra felemelteték és felhő fogd el Őt szemeik í7o/”(ApCsel 1:9). De itt maradt a földön az Úr földi teste, a gyülekezet (egyház) (Kol 1:18), amely emberi szemektől látható módon képviseli a feltámadott Urat a világban. A gyülekezet korszakában emberi szem nem látja az Urat, kivéve az Ő testében, ami a gyülekezet. Jelen-
