Evangéliumi Hírnök, 1993 (85. évfolyam, 1-12. szám)
1993-03-01 / 3. szám
4. oldal 1993. március Az ifjúság hangja »#+#++»++##++##»« Etnikus Ifjúsági Vezetők Konferenciája II. rész Az Etnikus Ifjúsági Vezetők Konferenciájának 2 célja volt: Először is, hogy hogyan tudnánk az etnikus ifjakat arra nevelni, buzdítani, hogy a misszióval még többet törődjenek, hogy a missziót válasszák élethivatásuknak vagy vállaljanak szolgálatot részidőben 1-2 évre, vagy akár csak egy nyárra, vagy egy hétre. A második cél az volt, hogy a rendezők meghallgassák véleményünket arról, hogy hogyan, mikor, és hol legyen megrendezve 1995-ben az Etnikus Ifjúsági Konferencia, melyre hivatalos lesz minden Amerikában élő nemzetiségi gyülekezetünk fiatalja. Van lehetőség arra, hogy fiatalok önként jelentkezzenek 1-1 hétre (gimnazisták), vagy akár egy egész nyárra (egyetemisták és azok az ifjak, akik a gimnázium — High School — 12. osztályát éppen befejezték), hogy nagy városok belvárosaiban szegény fiatalokkal foglalkozzanak, hogy az utcán bizonyságot tegyenek, vagy hogy imaház és tábor építkezésekben segítsenek. Aki részletesebb információt kíván, írjon nekem — szívesen válaszolok. A fő téma viszont az volt, hogy hogyan tervezzük az 1995-os Etnikus Ifjúsági Konferenciát. Egyelőre ezekben a dolgokban állapodtunk meg: 1. Mottó: “We are the language of His love”. (Fil 2:2) NAS. 2. Dátum: 1995. július 4-i hétvége (Amerika nemzeti ünnepe, a Függetlenség Kikiáltásának napja). 3. Időtartam: 3—5 nap. Gondolkodnak azon, hogy esetleg minden nagy városból mikrobuszokat, illetve buszokat szerveznének, és így több etnikus csoport ifjúsága együtt utazna Texasba, pl. Chicagóból egy (vagy több buszon) lennének magyarok, ukránok, lengyelek, stb). 4. Helyszín: Dallas, Texas, U.S.A, (valószínűleg), egy egyetemi campuson. 5. A résztvevők cél-életkora: 16—22 (Tehát a High School 10—12 osztályok tanulói és egyetemisták). Minden helyi gyülekezetnek viszont joga lesz fiatalabb és idősebb ifjakat (Junior High School tanulókat, fiatal házasokat, nőtlen és hajadon fiatal felnőtteket, stb...) hozni, illetve küldeni a Konferenciára. 6. Létszám: 5.000. 7. Részvételi díj: $50.— (egyelőre). 8. Cél: Hogy a misszióra buzdítsuk fiataljainkat, és hogy testvériséget serkentsünk a különböző nemzetiségi csoportok között. 9. Nemzeti kiállítások: Több résztvevő javasolta, hogy egy „Nemzetiségi Napot” vagy „Nemzetiségi Kiállítást” rendezzünk. Minden etnikus csoportnak külön kiállítási asztala lesz, ahol népművészeti anyagok lesznek kitéve. Mindenki saját népviseletében fog öltözni, és nemzeti konyhájukból mintákat fognak adni az odatérőknek. Mint egy mini Világkiállítás. Ezenkívül nemzetiségi színdarabok előadásáról is lehet szó. Akár atlétikai és szellemi vetélkedők is lennének. Szintén lehetnének díjak annak a csoportnak, aki a legjobb „Nemzetiségi Napot” rendezni. 10. Imádkozzunk: Imádkozzunk a Konferencia sikeréért. Több dolgot javasoltam. Némelyik dolog el lett fogadva, némelyik nem. El lett fogadva, hogy legyen Nemzetiségi Kiállítás, hogy buszok vigyék az ifjúságot a városokból a Konferenciára, ne legyen télen, hanem nyáron a Konferencia, és hogy ne hagyjuk ki azért a 16 éven aluli fiatalokat. Sajnos, mondhatni, a két fő szempontot illetően, nem fogadták el az ukrán küldöttel közös javaslatomat. Először is, a Konferencia időpontját illetően mondtam, hogy nemcsak a magyar, hanem a Hmong és a Kínai Szövetségek is a július 4-i hétvégén tartják évi Konferenciájukat. Ezenkívül mi magyarok és az ukránok a Labor Day Weekenden is összejövünk. Nem lehetne-e mondjuk a két dátum között öszszejönni, például augusztus 1. vagy 2. hetében? A válasz az volt, hogy július 4-én olcsóbb a szállás, és hogy gondolkodjunk azon, hogy esetleg az If júsági Konferencián Texasban tartanák a különböző nemzetiségi Szövetségek évi Konferenciájukat. A másik javaslatom a Konferencia helyszínét illette. Texas nagyon messze van tőlünk (kivéve Los Angelest, de onnan is elég messze van). Ukrán kollégám meg én három várost javasoltunk a Mississippi folyótól keletre, ami sokkal közelebb lenne hozzánk: Philadelphia (Pennsylvania állam — ukrán kollégám lakhelye), Detroit (Michigan állam — a hatalmas University of Michigan biztos fogadni tudná a Konferenciát), és Louisville (Kentucky állam — ahol a teológia van). A válasz az volt, hogy ezeken a helyeken nem elég nagy befogadó képességű az egyetem, illetve, hogy nagyon messze van a Texas, Oklahoma, Arkansas, és California államokban lévő nemzetiségi csoportoktól. Igen sok spanyol, amerikai indián, és ázsiai lakik ezeken a területeken. (Egyébként amerikai indiánok és süketek is hivatalosak a Konferenciára.) A találkozón részt vettek amerikai indiánok, kambodsaiak, kínaiak, fülöpszigetiek, haitiek, hispanicek (észak- és délamerikai spanyolok), hmongok, koreaiak, laosiak, magyarok, románok, süketek, ukránok, és vietnámiak. Befejezésül, szeretném elmondani, hogy dr. Romo külön kiemelte Magyar Szövetségünket, és tetszéssel megjegyezte, hogy Ifjúsági Találkozókat tartunk és hogy Evangélizációs alkalmakat rendezünk. Hálát adunk Istennek, hogy egy olyan országban lakunk, ahol lelkiismeretünk szerint szolgálhatjuk az Urat. Imádkozunk, hogy jöjjön el az a nap, amikor minden magyar testvérünk vallási és nemzetiségi egyenjogúsága biztosított lesz, bárhol lakik. Dr. Haraszti Leland * * * Üdvözlet és meghívó az erdélyi fiataloktól Kedves fiatalok! Köszöntelek titeket az Úr Jézus Krisztus nevében és a Romániai Magyar Baptista Ifjúsági Szövetség nevében a szövetségünk mottójával: ,,Senki meg ne vessen téged azért, mert fiatal vagy, hanem légy példa a hívőknek beszédben, magaviseletben, szeretetben, hitben és tisztaságban. "(1 Tim 4:12) Öröm számomra, hogy képviselőtök által hallottunk rólatok. Nagy szükségét látom, hogy a világon élő hívő fiatalok között imakapcsolatok alakuljanak, különösképpen pedig az ugyanazt a nyelvet beszélők között. Néhány szóban hadd ismertessem veletek helyzetünket: kb. 2000-en vagyunk hívő magyar fiatalok, akik a helybeli gyülekezeteinkben munkálkodnak, s akik a forradalom után szervezett formában is, a RoMaBISz keretében. Célkitűzéseink, hogy a közeledés, testvéri közösség által egymás hite által épüljünk, s közös összefogással továbbítsuk az örömhírt a meg nem tért fiatalok felé. Erre nézve ifjúsági találkozókat, konferenciákat és táborozó heteket szerveztünk, amelyek sok áldást jelentettek számunkra. Ilyen szempontból mondhatom, hogy mozgósítva van fiatalságunk, s amit most fontosnak látok, hogy céltudatos képzésfolyamatokat szervezzünk a fiatalok kiképzése érdekében. Egy ilyen jellegű kezdő konferencián együtt lehettünk egy rövid ideig Lelanddal, aki valószínű többet fog mondani nektek erről. Van egy ifjúsági lapunk, amelyen keresztül tartjuk a közösséget egymással és
