Evangéliumi Hírnök, 1993 (85. évfolyam, 1-12. szám)

1993-02-01 / 2. szám

1993. február 11. oldal mely a Jézus Krisztus.” (1 Kor 3:10-11) 2. Hogyan éljenek? Becsületesen! Hamisság nélkül. a) Szolgálatban: „Mint oly munkás, aki helyesen hasogatja az igazságnak beszédét.” Lehet színből is kegyes sza­vakat, prédikációkat mondani! Meg­van a sokévi rutin hozzá. És lehet ha­mis értelmezéssel hirdetni egyes igéket. Az eredmény mutatja meg, hogy mi­lyen volt a magvetés! b) Mindennapi életben: Becsületes eljárás a munkában, szótartásban, anyagiakban, családi életben. Mint aki „a maga házát is jól igazgatja.” Amit hirdetsz, arra életed legyen a fe­dezet! Tisztán. Olvassuk el a 21. verset! A megszentelt szolgálat feltétele a meg­szentelt élet, elkezdve az ifjúkori kíván­ságok kerülésével. „Légy példa!” Ön­megtagadás által nemesedik a szív, és termi meg a lelki gyümölcsöket, amit a vers említ. Szelídséggel. „Az Úr szolgája ne tor­­zsalkodjék!” Ne legyen fensőbbséges, szigorú. A mi Mesterünk is szelídség­gel, alázatossággal jutott emberközel­ségbe. Amit szigorúsággal nem érhe­tünk el, „a szelíd beszéd megtöri a csontot...” Krisztus munkatársai! Készüljetek fel e tanítás szerint, és hirdessétek a tiszta evangéliumot! Arany mondás: 2Tim 2:15. * * * 1993. március 7. „ŐBENNE VOLT AZ ÉLET” János 1:1-18 A tavaszi hónapokban János evan­géliumának fontosabb állomásait ta­nulmányozzuk. Az evangélista, mint szemtanú tesz bizonyságot Isten Fiá­ról és az Ő munkájáról. Mélyreható és megdöbbentő módon foglalkozik az öröktől fogva való és örökké létező Ige emberré válásának csodájával. Az Ige kezdetben az Istennél volt, és Isten maga volt az Ige. Jézus Krisz­tus a Teremtő Űr egyik személyisége. Isten szavára a sötétségből világosság támadt, amely életet hozott. Az első versek a teremtésre emlékeztetve, szin­te visszavezetnek a Biblia első lapjára. (Jó, ha átismételjük a teremtés történe­tét.) Minden Őáltala lett. Isten szava: te­remtő erő. Minden élet forrása, létre­hozója. Élő Ige: Ő szólt és meglett! A Logos — az Ige — materiális világot hozott létre, a nagy Univerziumot. Eb­ben élünk, és valljuk: a világmindenség legparányibb része is az Ő végtelen ha­talmát hirdeti! Az örökkévaló Ige azonban nem anyag, hanem a minde­nütt jelenvaló, mindent betöltő Szel­lem, Lélek. Minden emberi szónál job­ban kifejezi lényegét az ige: „Őbenne lakozott az istenségnek egész teljessé­ge.” Ezt a teljességet ajánlja fel övéi­nek (16. v.). Az ember maga a materiá­lis világnak része, ugyanakkor e teljes­ség által megnyerheti a szellemi vilá­gosságot, a lélek halhatatlanságát. „Az igazi világosság eljött, és megvilá­gosít minden embert.” János Istentől küldött követ volt, ta­núbizonysága és útkészítője a testet öl­tött Igének. Az írás itt hivatalosan is bemutatja, ugyanakkor helyzetét is tisztázza. Nagyobb ember nem volt nála, de nem ő volt az igazi világosság. Páratlan tanítás ez a mai napig is az Ige hirdetői számára! A szolgálat Krisztusra mutató legyen. Amit hirdet­ni kell: Az Ige testté lett és köztünk lako­zott. Az embert lenyűgözi a csodálat: miként fért isteni lénye a szűk emberi korlátok közé, hogyan szenvedte el a test minden nyomorúságát, csecsemő­korától kezdve egészen a kereszthalá­lig! Hozzánk hasonlóvá lett mindezek­ben. De János, aki Vele volt a megdi­csőülés hegyén, bizonyságot tesz: „Láttuk az Ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét.” Jézus Krisztus földrejövetele, véráldozata új korszakot nyit meg: a törvény korsza­ka után a kegyelem idejét (17. vers). Az emberiség két fő csoportra osz­lik: Akik befogadták Őt, és akik nem fogadták be. Nem hittek a Látható Is­tenségben, hogyan hihetnének a Lát­hatatlanban? De akik hisznek Benne, azoknak szól az Ígéret a 12. versben. Aranymondás: János 1:14. * * * 1993. március 14. ÚJJÁSZÜLETÉS AZ ÖRÖK ÉLETRE János 3:1-17 Sokan úgy tartják, hogy a János 3:16 és az egész rész maga az evangé­lium — dióhéjban. Ez az ige kimerít­hetetlen. Jézus bizonyságtételét Niko­­démusnak, a zsidók főemberének őszinte érdeklődése váltja ki. A törvény tanítójának szívében már ébredez a vi­lágosság, de a teljes megismerés igé­nyével. Számára új és érthetetlen foga­lom az újjászületés. Sokak számára még ma is az, ezért nagy érték a János által feljegyzett tanítás, amely elvezet­het az igazságra. De nem az ésszel való megértésre! Mert ne feledjük: Az újjászületés: Csoda! Csak meg­tapasztalás, átélés által ismerhető meg. Az első teremtés: a tökéletes ember, akibe Isten életet lehellt. Az újjáterem­­tés által diadalmaskodik az belső em­ber, az Isten Lelkének részese. A Lé­lek munkája ésszel nem fogható fel (8. vers). Ésszel sohasem lehet hívővé va­laki. A Lélek csak azt szülheti újjá, aki egész eddigi énjét, testét-lelkét halálba adja, hogy új életre támadhasson fel. Az újjászületés: Szükséges! Enélkül „nem mehet be az Isten országába.” Ez az üdvösség feltétele. Ami testtől született, test az. Emberi akaratból és indulatból, örökletes bűnökkel. Sorsa: a halál, az enyészet. Test és vér nem örökölheti Isten országát. „A bűn zsoldja a halál, az Isten kegyelmi aján­déka pedig az örök élet.” Ami Lélektől született, lélek az. Aki Krisztusban van, új teremtés az, a régiek elmúltak, ímé újjá lett minden.” János később, a mennyei látomások idején is kijelenti: Nem mehet be oda semmi tisztátalan! Az újjászületés a hármas Istenség csodálatosan harmonikus munkája. 1. Jézus szeretetének ajándéka: Egyszü­lött Fiának elküldése a világra. 2. Jézus Krisztus elvégzett váltság-munkája, vé­rének bűntörlő ereje. 3. A Szentlélek átformáló, újjáteremtő hatalma. Az újjászületés lehetősége még ma is fennáll. Örök emlékeztető jel a ke­reszt, amely mindenütt ott van, de csak külsőségekben. Még nem emeltetett fel mindenütt, mint Mózes érckígyója, mint a teljes gyógyulás fája. Isten Fia pedig már felemeltetett, és Ő mondot­ta: Ha felemeltetem, mindeneket ma­gamhoz vonzok! A 17. versben kinyi­latkoztatja, miért jött Ő. Az emberé a választás joga. Válaszd az életet! „Mint akik újonnan születtetek, ro­­molhatatlan magból, az Istennek igéje

Next

/
Oldalképek
Tartalom