Evangéliumi Hírnök, 1993 (85. évfolyam, 1-12. szám)

1993-01-01 / 1. szám

1993. január 3. oldal Kelet-európai látogatás Istenünk segítségével alkalmunk volt is­mét meglátogatni szép szülőhazánkat. Két évenként összegyűjtünk egy csoportot, mely második és harmadik generációs ma­gyar szülők gyermekeiből áll, akik föl akarják keresni családi gyökereiket. Ami­kor Budapestre érkeztünk, drága jó hívő testvéreink vártak minket és virág csokor­ral üdvözöltek minket. Tíz napot töltöttünk Magyarországon és ez idő alatt az ország sok történelmi kin­csét meglátogattuk. Felkerestük a Parla­mentet, a Szent István bazilikát és a Má­tyás templomot. Nagy érdeklődéssel néz­tük a Nemzeti Múzeumot, a Halász Bás­tyát, a Hősök terét, és még sok más helyet. Miközben az országot jártuk, lelki testvé­reket is találtunk majdnem minden utunk­ban. Alkalmunk volt találkozni testvéreink­kel a következő helyeken: Nap utcai gyüle­kezetben, Szokolyán, Székesfehérváron, .Pécelen, Őrbottyánon és Pestimrén. Min­denhol, ahol megjelentünk átadtuk az Amerikai Magyar Baptista Szövetség üd­vözletét, és szolgáltam is mindenhol, ahol erre megkértek. Amikor Szokolyán jár­tunk, a gyülekezet éppen fönállásának száz éves jubileumát ünnepelte. Magyarországi testvéreink szépen dolgoznak és láttuk elő­­haladásukat. Székesfehérváron már kicsi a templom. Ifjú Mészáros Kálmán testvér elmondta, hogy harminc bemerítkezőjük volt ebben az évben. Nagy terveik vannak a jövőre. Folynak az építkezések. Üj temp­lomok és prédikátor lakások épülnek. Pé­celen a gyülekezeti testvérek és testvémők építik a prédikátor lakást. Beszélgettem Vadász János testvérrel — Szegeden is szé­pen folyik a munka. Alkalmam volt meglátogatni a Magyar­­országi Baptista Akadémiát, ahol 64 diák tanul az Úr szolgálatára. Az új épület kész van és nagyon szép. Nagy munka folyik most a régi épületben. Az óhazai testvérek hálásak voltak az építkezéshez nyújtott segítségünkért (lásd decemberi számunkat, szerk.). Találkoztam Révész Árpád testvérrel, a Magyarországi Baptista Szövetség elnöké­vel, valamint Győri Kornél testvérrel, az ottani szövetség titkárával. Közös ügye-Hallottátok, hogy megmondatott a régiek­nek: Ne ölj! Aki pedig öl, méltó az ítéletre. Én viszont azt mondom nektek, hogy mind­az, aki haragszik az atyjafiára — ok nélkül —, méltó az ítéletre; aki pedig azt mondja az atyja­fiának: Ráka (ostoba), megérdemli, hogy a nagytanács elé kerüljön; aki meg ezt mondja: Bolond! — méltó a gyehenna tüzére, ^féEv inkről beszélgettünk abban a reménység­ben, hogy továbbra is meg lesz köztünk a testvéri szeretet és együttműködés. Magyarországi látogatásunk után Er­délybe indultunk. Mivelhogy kocsival akartunk utazni, kocsi bérlésre volt szük­ségünk. Azonban egy bérlő sem volt haj­landó kocsit adni, ha Romániába, Len­gyelországba vagy Olaszországba vezetnék a kocsit. Nagy nehezen találtam egy magán bérlőt, aki adott egy régi autót. A magyar— román határon volt egy kis kellemetlenség, de az Űr sikeresen átvezérelt minket. Nagyváradon találkoztunk Veress Er­nő testvérrel, aki a Romániai Magyar Baptisták elnöke. Két napot töltöttünk együtt és ez idő alatt közös ügyeinkről be­szélgettünk. Nem könnyű az ottani testvé­reink helyzete. De ott is láttunk előre ha­ladást és megtéréseket. Átadtam a 2500 dollárt, amelyet mi Amerikai Magyar Baptisták gyűjtöttünk részükre. Nagyon hálásak voltak a testvérek segítségünkért. Romániában nagy szükség van a segítség­re. Kérnek, hogy imádkozzunk értük és ha indít az Úr, küldjünk anyagi segítséget. Nagyváradról Temesvárra mentünk. Itt rokonainkat kerestük föl. Szerettünk vol­na itt is találkozni magyar testvéreinkkel, de rövid volt az idő és rossz volt a kocsink. Aradon keresztül siettünk vissza Magyar­­országra. A határon a várás rettenetes. Ti­zenhét órát kellett a szegény román népnek várnia, mielőtt kiengedték őket. Minket, mint Amerikaiakat ki engedtek egy és fél óra alatt. Imádkozzunk a mi erdélyi testvé­reinkért. Nehézségeken mennek keresztül és szükségük van az imára és támogatá­sunkra. Utazásunk során ellátogattunk még Olaszországba és Lengyelországba is. Itt nem találkoztunk magyar testvérekkel, ha­bár mondták, hogy ott is laknak magyar testvéreink. Lengyelországi utazásunk alatt meglátogattuk az Auschwitz-i kon­centrációs tábort, ahol sok millió zsidót pusztítottak el a második világháború ide­jén. Könnyes szemekkel néztük a barakko­kat és a kemencéket, amelyek gyalázatos pusztításra voltak használva. Adja az Űr, hogy ilyen dolog soha meg ne ismétlődjön. Inkább tanulja meg az egész világ egymást szeretni úgy, amint az Úr Jézus is szeret minket. Az Úr munkája folyik a világ minden részén. Adjunk hálát, hogy nékünk is van feladatunk. Segítsünk Siont építeni ott, ahova az Úr minket helyezett. De imád­kozzunk és segítsünk ott, ahol szükséget látunk Kish Ernő, elnök „Ha az Űr akarja és élünk...” Nincs olyan ember, akinek ne volnának tervei, vágyai és céljai, amit életében meg szeretne valósítani. Ellenőrizhetjük ma­gunkat: reggeli ébredésünk után nem az-e az első gondolatunk, hogy ma mi mindent fogunk csinálni, és milyen sorrendben vé­gezzük feladatainkat? Ugyanígy vagyunk egy új év kezdetén. Mindig úgy érezzük, hogy okultunk az óév kudarcain, és elha­tározzuk, hogy az új évet tiszta lappal, másként kezdjük. Sajnos, nem kell hozzá sok idő, hogy a tiszta lapra ismét nem kí­vánatos dolgok kerüljenek. Jakab 4:13-14-ben olvasunk az emberi tervezgetés hiábavalóságáról. Még a leg­gondosabban felépített tervek is kudarcba fúlhatnak. Gondoljunk saját sok keserves tapasztalatunkra, és nézzünk körül, mit láthatunk mások életében? A jól megterve­zett munka befejezetlen marad, mert „megállj”-t parancsol egy váratlan baleset, egy szívroham, vagy agyvérzés. Esetleg megbénul az eddig munkálkodó kéz, sok­sok eredményes lépés után a láb. Vagy örökre megáll a nyughatatlan szív. „Micsoda a ti életetek?” — mondja az apostol. „Bizony pára az, amely rövid ideig látszik, azután eltűnik. Ezt kellene monda­notok: Ha az Úr akarja és élünk, ezt, vagy azt tesszük.” — Itt az útmutatás részünk­re. Itt van a titka annak, hogy miért fogad­ja békességes szívvel még a nem várt pró­bákat is az, aki Istennel jár. „Ha az Űr akarja”, ha Néki úgy tetszik, belenyúl az életünkbe, és megakadályozza terveink megvalósítását, mert azok talán túlságosan a földhöz kötnek. Vagy valamiképpen megállít, mint Saulust, hogy ki tudjuk mondani: Uram, mit akarsz, hogy csele­kedjem? Aki nem tud Benne bízni, az összeomlik, mert kegyetlen törvénynek tartja, hogy „ember tervez. Isten végez”. De aki úgy te­kint Rá, mint a gyermek Atyjára, az tudja, hogy az igazi atya csak a veszélyes játékot veszi el gyermekétől, hogy megóvja őt a nagyobb fájdalomtól. Tegyük bizalommal életünket az Úr ke­zébe, és induljunk el Vele az új év ismeret­len tájai felé, terveinket az Ő akarata alá helyezve. Bizonyos, hogy kevesebb kudarc és csalódás ér bennünket, ha nem a ma­gunk, hanem az Ő akarata szerint cselek­szünk. „Ha az Úr akarja és élünk”, — má­hoz egy évre visszatekinthetünk arra az esztendőre, amely ma még, mint ismeretlen jövő áll előttünk, és mérlegre tehetjük azt. Most, az indulásnál kívánjunk egymásnak Isten nevében kezdett, győzelmes, boldog Újévet! Bízzad Újra Életed Krisztusra! Oláh Lajosné

Next

/
Oldalképek
Tartalom