Evangéliumi Hírnök, 1993 (85. évfolyam, 1-12. szám)

1993-02-01 / 2. szám

1993. február

3. oldal

ÚJ FÖLD, ÚJ ÉV, ÚJ KEZDET

A mai napig emlékszem arra a hűség fogadalomra (The Pledge of Allegiance), amit az iskolában tanítottak nekünk, és amit jobb kezünkkel a szívünkön, mindennap ismételtünk, az amerikai zászlóra tekintve: „Hűséget fogadok az Amerikai Egyesült Államok zászlajának, és a Köztársaságnak, melyet képvisel — állam Isten (fönnhatósága) alatt, megoszthatatlan; szabadság és igazság mindenkinek.” Mindennap ismételten hűséget fogadtunk a „világ legjobb, legerősebb, legtekintélyesebb országának. Egy olyan országnak, ahol Istent úgy szolgáljuk, ahogyan lelkiismeretünk azt kívánja” — mint ahogy Bush elnök mondta Szomáliában, szilveszteri beszédében (1992).

Minden bevándorolt új állampolgár is tesz egy hasonló esküt (az amerikai törvény ebben az esetben esküt ír elő), az ún.,, Oath of AIlegiance"-et: „Ezennel kijelentem... hogy teljesen lemondok... bármi idegen állam iránt való... minden hűségről... és állampolgárságról... hogy... az Amerikai Egyesült Államok Alkotmányát és törvényeit támogatni és védeni fogom minden ellenségtől, mind Amerikán kívül és belül... hogy az Egyesült Államok Haderőiben fogok szolgálni... amikor a törvény ezt megköveteli; és hogy ezt a kötelezettséget szabadon vállalom, bármilyen fenntartás nélkül, Isten az én tanúm.”

Habár nem vagyunk már Magyarország (vagy a környező országok) állampolgárai, a szabadság hazájában is lehetünk — és legyünk — magyarok. „Idegenben” is magyarok vagyunk, össze kell nekünk magyaroknak tartani — Amerikában, Kanadában, Dél-Amerikában, Magyarországon, Erdélyben, Felvidéken, Délvidéken, Kárpátalján, Burgenlandban, Nyugat- Európában, Afrikában és Ausztráliában — akárhol élünk, mert Magyarországból származunk. Nem szabad kultúránkat, nyelvünket sem elhanyagolni, sem elfelejteni. Vigyük gyermekeinket minél többször Magyarországra, Erdélybe. Tanitsuk magyarra őket (beszélni, írni, olvasni). Hadd tudják meg, ki volt Szent István, Mátyás Király, Kossuth Lajos, Bethlen Gábor, Lorántffy Zsuzsanna, II. Rákóczi Ferenc.

Bár mi kis nemzet vagyunk lélekszámban és területben, de tudósokban, fölfedezőkben, világhírű magyarokban igen előkelő helyet foglalunk el a népek családjában. Nincs okunk tehát szégyenkezni azért, hogy magyarok vagyunk. Isten előtti alázattal, de fölemelt fejjel megvallhatjuk magyarságunkat az egész világ előtt.

A magyarok kiemelkedtek világszerte a kutatásban, a zenében, a technikai tudományokban, a szabadságharcokban, a filmben, az orvostudományban, a szőlészetben és a borászatban, a sportban, nem is beszélve a vallási tudományokról.

Hadd említsek néhány világhírű magyart, akik vagy az óhazában vagy Amerikában lettek híresek: István Parmenius de Buda (az első magyar az Új Világban), Michael Kovats ezredes (az Amerikai Szabadságharc egyik hőse), Semmelweis Ignácz, Colonel Mihaloczy (az Amerikai Polgárháborúban a híres chicagói Lincoln Ezred alapítója), Kossuth Lajos, Haraszty Ágoston (a kaliforniai boripar alapítója, ő honosított meg magyar és más európai szőlő fajtákat Kaliforniában), Joseph Pulitzer (a híres Pulitzer Prize irodalmi díj alapítója), Bartók Béla, Kodály Zoltán, Joseph Galamb (Henry Fordnak tervezte híres első „Model T” autóját), Adolph Zukor (London) és William Fox (Amerika film iparát alapították), George Cukor (híres rendező és zeneszerző), Alexander Korda (híres rendező), Vilma Banky, Béla Lugosi, Éva Gabor, Tony Curtis (híres színészek), Albert Szentgyorgyi (Nobel díjas kutató — a C-Vitamin és a Krebs-Szentgyorgyi citrat kör felfedezője), John Neumann (a számítógép feltalálója), Edward Teller, Leo Szilard, Jeno Wiegner (atom és hidrogén bomba kutatók), Rubik Ernő (a Rubik’s Cube feltalálója), Mrs. Michael Dukakis (az 1988-as elnökválasztáskor a demokrata elnökjelölt felesége), Sandy Koufax (Kovács), Joe Namath (Németh), Larry Csonka, Andrea Temesvári (híres sportolók). Ezenkívül a magyarok magukénak vallják a román színekben olimpiai bajnokságot nyert Nadia Komanecit és Katerina Szabót.

Legtöbbjüknek el kellett hagynia Magyarországot, hogy ne csak a nagyvilág, hanem saját hazájuk is elismerje-fölfedezze őket.

Az emberiség történelmében, Amerika volt az első, ahol Alapító Atyáink (Our Founding Fathers) össze ültek egy „új” országot tervezni, és alapítani, ahol az eddigi hibákat mellőzik, és az ősi görög és római államrendekből merítenek. A demokrácia szó a görög „demos”-ból jön. A demosok, görög város-államok, gyakorolták az első, igazi demokráciát. Ilyenkor a város férfiai összegyűltek, megvitatták a problémákat, és szavazással döntötték el a kérdéseket. Érdekes módon, a mai Amerika valójában nem „közvetlen demokrácia”, hanem „képviseleti köztársaság”. Mivel Amerika

összes lakossága (255,1 millió ember) nem tudna összejönni minden kérdést megvitatni, képviselőket választunk azzal a megbízással, hogy helyettünk szavazzanak.

Amerika a bevándorlók országa, hiszen mindenki valahonnan bevándorolt. Mint korábban láttuk, a magyarok igen nagy szerepet játszottak (és játszanak) Amerika történelmében. 1880 és 1920 között több millió bevándorló érkezett Amerikába hajón Európából. Mind New Yorkba érkeztek, s a New York-i Ellis Island-i (Ellis sziget) bevándorló központon mentek keresztül.

Több mindenért jöttek az „Új Világba”: vallás szabadságért, földért, ethnikus szabadságért, jobb gazdasági lehetőségekért. De mindenkinek egy volt a közös célja: újra akartak kezdeni, új lehetőségekkel.

Akkor még nem kellett vízum. Csak hajójegy és egészség. A legelső dolog, amit az emberek láttak Amerikából, és ami erőt és inspirációt adott nekik, a Szabadságszobor volt — The Statue of Liberty. ,,Add nekem a te szegény, fáradt, összekuporodott tömegeidet”— ,,Give me your poor, your tired, your huddled masses’’— olvassuk a szobron.

Bár egyre nehezebb bevándorolni, ma is több százezer bevándorló érkezik évente Amerikába. Legtöbbjük csak egy bőrönddel érkezik, valamicske angol tudással, esetleg egy szakmával — de közös a sikerre törő óriási akarat, és a kemény munkára való készség. Ha bízunk Istenben — és keményen dolgozunk, akkor előttünk a világ. Ahogyan írja a Zsoltáros: „...és minden munkájában jó szerencsés lészen” (Zsolt 1:3).

Amerikát egyebek között az tette nagygyá, hogy ide a világ legvakmerőbb, legvállalkozószelleműbb, legelszántabb emberei jöttek. Olyanok, akik otthagyták a biztosat a bizonytalan jövőért, akik mindent kockára tettek a gondolat és a lelkiismeret szabadságáért és a szabad vallásgyakorlatért.

Aki most jött Amerikába, nemcsak az Új Világgal találja magát szemben, hanem mostmár egy új évvel is. Ilyenkor szokás egymást azzal köszönteni, hogy: „Boldog Új Évet!” De sokszor, aki ezt mondja, maga nem boldog. Vajon miért? Meg lehet ezt fordítani: hogyan legyen boldog új évünk? — Vagyis: hogyan legyünk boldogok az új évben? A Bibliában megtaláljuk ezeknek a kérdéseknek a válaszát.

Sokan, még hívők is, nem gondolják át, hogy mennyi mindenért lehetünk hálásak Istennek. „Szomorú voltam, mert nem