Evangéliumi Hírnök, 1992 (84. évfolyam, 1-12. szám)

1992-09-01 / 9. szám

1992. szeptember hó 3. oldal “Rooted and Established in Love” Ephes 3:14-15; Rév. 3:14-22 (Address delivered by Lois Crofoot at the 85th Convention of the HBUA at Rama, Ont. Part I.) The theme of your Convention “Behold I stand at the door” from the Revelation of John, and that from Ephesians for this evening’s ‘Program of Praise’, “Rooted and established in love” would seem to me to bring a common message that is es­sential to bind us together in the fellowship of the Church. It is the message Jesus por­trayed by His life and death on this earth. He was the absolute example of what He wanted us to understand and to be. He wanted men everywhere to know and to truly experience the love and mercy of God, His own unlimitless love which He offered to mankind then and still offers to us as a gift — a gift that is never forced upon us. And Jesus counted on His followers, the apostles of old and those who have professed to believe in Him throughout the past 2000 years to carry that message to this world. He knew it was only through His church that this could happen. A lone voice here and there would never succeed in building a Church or in spreading the gospel message to all mankind. We are that Church, now in 1992. We are the followers who profess to know and to love Jesus Christ. If we were held up to scrutiny as to what kind of message we, as the Church today, are giving to the world around us, — how would we fare? Could we expect our Lord to say “Well done, good and faithful servant”? Or to tell us that we are beacons in the dark? Wonderful examples of the love of God? In fact, are we even making very much of a difference in this world in which we live? Or have we sort of given up — withdrawn into our own little comfortable ghettos, enjoying the security of our own safe church fellowships? Let’s read Paul’s full prayer for the Ephesians in Chapt. 3, beginning at verse KIVEL BESZÉLGETTÉL? Míg moderneskedő teológusok szégyen­kezve sorolják Jób Könyvét az ószövetségi kánon iratai közé, addig a modern pszi­chológia felfedezéseinek ókori igazolására nyúl az ősi történethez. Jób Ábrahám kor­társa lehetett, egy igaz ember volt, akinek a hitét a hívők önjelölt vádlója, a Sátán megkérdőjelezte. Jób hitét bizonyítandó, Isten az áldásait megvonja tőle, s betegség­gel, gyásszal, balga és hitetlen tanácsosok társaságával megpróbálja. Harold Kush­­ner filozófusrabbi jól ismert könyvének a címe illusztrálja sokak problémáját e törté­netet olvasva: Hogyan eshet rossz a jóval? Egyedül a hívő lélek talál jó választ erre a nehéz kérdésre Jób történetét olvasva. Én úgy látom, hogy sok más, gyakorlati helyzetre is választ tartogat e dialógusok­kal telített könyv. Például említem a 26. fe­jezet 4. verséből Jób kérdését, amit Bildád­­hoz intéz: „Kivel beszélgettél, és kinek a lelke jött ki belőled?” Bildád Jóbhoz intézett szavai (25. feje­zet) kristálytiszta kálvinizmust sugallnak; ki gondolná, hogy az Isten nagyságára va­ló utalás, vagy a bűnben-fogant ember fé­regvoltának a leleplezése a világmindenség viszonylatában kérdést hagy maga után a gondolatok eredetét tekintve? Tanulság: az igazság nem mindig gyógyszere a beteg szívnek. Azzá teszi az üzenő Isten. Úgy tű­nik, hogy Bildád emlékezetébe nem Jób Gyógyítója, hanem talán a Vádlója idézte ezeket az igazságokat. Hány szeretetlen, vádaskodással teli idézése a szerető és ke­gyelmes Isten kinyilatkoztatásának sértet­te már még mélyebben, még fájdalmasab­ban sokak bűnmarta szívét, amikor igever­seket, vagy bő lére eresztett félnyers böl­csességeket vertek a fejükhöz, önigazolón, és bűnösen kegyesen? „Bezzeg, jól segítet­tél a tehetetlenen, meggyámolítottad az erőtelen kart” — mondja Jób „barátja” szavait hallva. „Kivel beszélgettél” utoljára? Kitől jössz a kínjaimhoz? Mi az az idegen hatás, ami kiérzik a szavaidból? Ki küldött? Ki a súgód, amint próbálod felmondani sok ál­kegyes rongyosra szentségtelenített darab­ját Istenről, emberről, titkokról (lásd, 26:14) egy gyötrött ember ágyánál? Ó, ne gondold, hogy más nem érzi meg a lelkületet, amikor jót idézel rosszul. Tudni azt, amikor a kiválóra apellálsz, hogy kiválónak láttasd magad. Lélektől lélekig hat a szavak, gondolatok, hit, az érzések cseréje, s „a lelkek engednek egy­másnak.” Vagy, riasztót fúj, jelzi, hogy hiányzik az Isten szent, gyógyító, igazsá­gos, bölcs Lelke a szavaidból, vagy a véle­ményedből. Amikor Isten jelenlétéből jövök, akkor az O hatását hozom. Mástól érkezve, má­sét hozom. De kiét?... Novák József Lois Crofoot speaks to the convention, Dr. Haraszti translates the address 14 — I find it to be, not only a most beau­tiful passage of scripture, but also a thril­ling and challenging goal to set for our­selves and for our Church. “For this reason / kneel before the Fa­ther, from whom his whole family in hea­ven and on earth derives its name. I pray that out of his glorious riches he may strengthen you with power through his Spirit in your inner being, so that Christ may dwell in your hearts through faith. And lpray that you, being rooted and es­tablished in love, may have power, toge­ther with all the saints, to grasp how wide and long and high and deep is the love of Christ, and to know this love that surpras­­ses knowledge — that you may be filled to the measure of all the fullness of God." (NIV) What is Paul saying? What is his reason for praying so intensely before God in such an agony of entreaty? Well, Paul’s world was in complete dis­array — even chaos. There was division and separation everywhere, between na­tions, between races and families and even within a person himself. What was right or what was wrong? What should one be­lieve? And it was in such conditions that Paul, by the grace of God, had had God’s eternal plan revealed to him, that all such warring and discord was to be settled, calmed and brought into one in Jesus Christ. And in particular, Paul understood that God was the Father of all peoples, that his love was completely universal, His grace and privileges and love were for all people, not just for the Jews or any other privileged individuals or race of people. In Paul’s day, the Jews despised the Gentiles — held them with great con-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom