Evangéliumi Hírnök, 1992 (84. évfolyam, 1-12. szám)

1992-08-01 / 8. szám

6. oldal 1992. augusztus hó G YÜLEKEZETI HÍREK NEW YORK New Yorki Magyar Baptista Gyülekezet Lelkipásztor: Kulcsár Sándor ARANYMENYEGZŐ „az ötvenedik esztendő ... szent legyen néktek!”(3Móz 25:11-12) Egy rendkívüli kedves családi esemény tette feledhetetlenné és gazdaggá Pünkösd ünnepét, gyülekezetünk részére június 7- én! A BÁNYAI házaspár egy jeles határ­kőhöz ért. Éppen június 7-én volt az 50. éve annak, hogy ebben a gyülekezetben, az Úr színe előtt egymásnak örök hűséget ígértek! Két gyermekük, a két vő, az uno­kák és a rokonság is eljött, hogy együtt ünnepeljük testvéreinkkel ezt a nem min­dennapos eseményt. öt évvel ezelőtt szélesebb körben emlé­keztünk a 45. házassági évfordulóra. Ak­kor talán arra gondoltunk: Ki tudja, meg­­érjük-e, hogy együtt ünnepeljük az 50. évet?! És íme, az Úr nagyon jó volt testvé­reinkhez! Megadta azt, hogy az 50. éves házassági határkőnél együtt álljanak, kéz a kézben a gyülekezet és az Űr színe előtt. Ez valóban megható élmény volt mind­annyiunknak látni a BÁNYAI házaspárt, és arra emlékezni, hogy testvéreinknek egymáshoz és az Úrhoz való hűsége nem fogyott el az öt évtized folyamán. Ugyan­ezt tapasztaljuk testvéreink részéről a gyü­lekezet iránt is. Dicsőítjük Istenünk szent nevét, hogy testvéreinknek volt erejük fo­gadalmuk mellett szilárdan megállani min­den körülmény között, mert az Úr volt erőforrásuk. Gyülekezetünknek mindketten oszlopos tagjaiként, hűségesen szolgáltak a nékik adott tálentumaikkal. A Bányai Helen testvémő, a Nőikörünk vezetője, gyüleke­zetünk orgonistája és karmestere. Példás szolgálataival nagyban elősegítette gyüle­kezetünk fejlődését. Sanyi bácsi szintén a gyülekezetünk vezetőbizottságának élén kamatoztatta adottságait nagy hűséggel. Testvéreinket nagyon szeretjük mindany­­nyian úgy a gyülekezetben, mint Szövetsé­günkben. „Ez a nap az, amelyet az Űr rendelt! örvendezzünk és vigadjunk ezen!” — hangzott Kulcsár Sándor lelkipásztor test­vér ajkáról a 118. Zsoltár 24. verse. Ez va­lóban örömnap volt számunkra a javából! Adjon az Úr még sok ehhez hasonló na­pot! Áldja és tartsa meg Gondviselő Iste­nünk a BÁNYAI házaspárt! Hadd legye­nek még sokáig egymásnak és mindannyi­unknak örömére, boldogítására! Legyen mindenért Istené a dicsőség! Rév. Kulcsár Sándorné CHICAGO Magyar Baptista Gyülekezet Lelkipásztor: Lőrinci István IFJÚSÁGI TALÁLKOZÓ 1992. május 23—25. Már péntek du. megérkeztek az első vendégek Califomiából, Clevelandból, New Yorkból. Mi chicagóiak pedig láza­san vártuk tovább az érkezőket; Detroit­­ból, Torontóból, Atlantából. A vasárnapi összeszámláláskor összesen 68 vendéget számoltunk meg. A legtöbben Cleveland­ból érkeztek, 22-en, de a többi gyülekeze­tek sem maradtak sokkal le: New York 19, Detroit 16. Öröm volt ennyi fiatalt egy helyen látni. Felemelő volt az a tudat, hogy a fiatalok találkozni jöttek ide, ba­rátságot kötni; esetleg a régieket feleleve­níteni, énekelni, az igéből tanulni a min­dennapi életre felkészülni, egyszóval meg­állni a hitéletben mint fiatal. Kisebb-na­gyobb csoportokban voltak a fiatalok el­helyezve egy-egy családnál. Mindenki ön­­feláldozóan vállalt vendégeket, sőt volt olyan család (a Szűcs család), akik 22 ven­déget fogadtak, és derekasan helyt is álltak. A találkozónak hitmélyítés szempontjá­ból volt egy elméleti vetülete és volt egy gyakorlati vetülete is. Az elméletit egy mondatban úgy fogalmazhatjuk meg: „Á teljes írás ... hasznos a tanításra.” A gya­korlati oldala pedig az volt, hogy a Szent írásból életünk bármilyen problémájára találunk útmutatást: — Hogyan kössünk barátságot? (Jób 26:4 alapján) — Hogyan maradjon meg a hívő ifjú tisztán? (Zsolt 119:9 alapján) — Mekkora a jó Isten lehajtó kegyelme — a házaséletben hűtelenné vált fél példá­zatán keresztül. (Hóseás 3:1-5) — Lelki vagy testi betegségeinkre egyet­len gyógymód van: az Űr Jézus Krisztus sebei. (Jer 8:22 és És 53:1-5 alapján) Sok frissesség volt az énekek, szavala­tok, bizonyságtevések és a zenekari szá­mok előadásában is. Volt ifjúsági énekkar, összevont zene­kar, sőt összevont énekkar, ahol idősek, fiatalok, sőt gyerekek is énekeltek. De nem hiányzott a kirándulás sem a találko­zó programjából. Szombat délelőtt a Chi­cago egyik külvárosában, Wheatonban ta­lálható Billy Graham Center-be látogattak el vendégeink, mintegy 40-en. Igaz, először nem mindenki lelkesedett úgymond „mú­zeumot” látogatni, de ragyogó arccal tér­tek vissza a résztvevők és elmondták: meg­érte elmenni. Egy néhányan eljutottak a világ legma­gasabb épületének kilátótornyába, a Sears toronyba is, ahonnan lenyűgöző lát­vány fogadta őket. Jó volt látni, hogy akár a labdát rúgva, akár a múzeum láto­gatása közben, akár a világ legmagasabb tornyán állva fiataljainknak hívő magatar-Szombat délelőtti kirándulás a Billy Graham Centerhez (Wheaton, IL)

Next

/
Oldalképek
Tartalom