Evangéliumi Hírnök, 1992 (84. évfolyam, 1-12. szám)
1992-06-01 / 6. szám
4. oldal 1992. június hó hogy mit veszít, mert a vallás igazi értéke az Istennek való odaszenteltségben van... Amikor az egyház nem munkálkodik a pusztaság megjavításán, saját maga lesz pusztasággá. A történelem lapjain nem találsz rá esetet, hogy bárminő keresztyén közösség hosszú ideig virágzott volna azután, hogy elhanyagolta a külső világot. Máskülönben a Szent Vigyázó azt mondja rólunk jelentésében: A rest egyház mezejénél elmenék és íme, mindenütt felverte a tövis és a gyom, a kőgyepű le volt dőlve, úgy, hogy nehezen mondhatni meg, melyik az egyház és melyik a világ; az egyház mégis csal aludt és aludt és aludt, és semmi sem tudta felébreszteni... Óh, bár csak a Szentlélek vezetne, hogy megragadd a jelen pillanatot, hogy a Jézus Krisztusban való hit által egyszerre az Úrnak adnád át magadat és akkor az Ő szőlőjéből gyorsan kiirtanád az ártalmas gyomokat, amelyek minden haszon nélkül elszívják a talaj termő erejét a hasznos növényektől.” (Idézetek Bíró Ernő lelkipásztor fordításából, Dr. Boross Géza könyve, Spurgeon Kincseskamrája.) Helyszűke miatt nem idézhettem eleget ebből a prédikációból. Hadd mutatok rá mégis egy különlegesen spurgeoni módszerre: soha nem felejti el igehirdetésében inteni a bűnöst, figyelmeztetni a hívőt és hívni a megtérőt üdvösségre. „Jertek atyámfiai”, mondja Spurgeon, „amennyire gazdag volt természetünk talaja azelőtt, hogy oly sok tövist és csalánt teremjen, imádkozzunk most, hogy életünk teremhessen oly sok jó magot is a nagy Gazda számára. Kevésbbé akarod szolgálni Krisztust, mint ahogy szolgáltad vágyaidat? Kevesebb áldozatot akarsz hozni Krisztusért, mint amennyit hoztál vágyaidért?” (Folytatjuk) És megnyíltak az ajtók! (Folytatás az 1. oldalról) két meg lehet törni, akkor minél hamarabb megtörik, annál jobb. Dr. E. Stanley Jones, a világhírű misszionárus azt mondta: „Éveken keresztül kitártam a hitemet a nem-keresztyén világ előtt és ezt mondtam: ,Itt van, atyámfiai, törjétek meg, ha megtörhető. Csak az igazság tud engem megszabadítani. Dicsőséges látvány az, amikor hitünk kiemelkedik a feszültségek közül, ragyogó fénnyel; minél jobban bántalmazzák, annál jobban fénylik. Csak az igazság tesz bennünket szabaddá!” Az élet nyitott tengerén az egyedüli biztonság az igazságnak és valóságnak a kutatásában rejlik. 2. Továbbá, a gyülekezet bezárja magát a hagyományok és szokások ajtaja mögé. Fél attól, hogy e gyorsan változó világban és társadalomban fel kell adnia valamit azokból a hagyományokból, szokásokból és módszerekből, amelyekre idáig épített. És így bezárja magát, mert oly értékesnek találja ezeket, hogy nem akarja, hogy elvegyék tőle. Az újtestamentomi gyülekezet spontán jellegű volt. Senki se tudta, hogy hova fog fejlődni. Ma előre tudjuk, hogy a gyülekezet mit fog tenni. Egy kerék-vágásban van. Valaki a kerékvágást így magyarázta: „A kerékvágás egy sír, amelynek mind a két vége ki van törve.” De a kerékvágás oly biztosnak tűnik! Mikor az élet megszűnik spontán jellegűnek lenni, bevett szokásokba rögződik, hogy valami biztonsága legyen. És van is valami biztonság érzete — de, hogy ez élet-e, vagy nem, az kérdés. Az igazi élet változik, amint a változó körülmények ezt szükségessé teszik. 3. Harmadszor (és talán ez a legfontosabb) a gyülekezet sokszor zárt ajtók mögött van, mert fél megosztani a hitet és keresztyéni tapasztalatát másokkal. Bent a gyülekezetben beszélünk a hitünkről, de kint a világban — otthon, szomszédságban, munkahelyen, társadalomban — az egy más kérdés. A hit megosztása másokkal volt az alapja az első gyülekezetek fejlődésének. Harnack, a keresztyén történész, ezt írja: „Kétségtelen, hogy a korai gyülekezet azért diadalmaskodott, mert nem formális evangélisták tettek bizonyságot másoknak az ő hitükről. Lelkileg ragályosan voltak. Másokat megnyertek.” Ma is szükség lenne ilyen bizonyságtevőkre. Az utóbbi időkben a gyülekezet az evangélizálás mezejévé válik ahelyett, hogy az evangélizálás ereje lenne. És ez a mező mily hamar kiszárad. Mert az élet egyik törvénye ez: az, ami nem jut kifejezésre, meghal. A gyülekezetek lelkileg elsorvadnak, amikor nincs lelki kisugárzás, bizonyságtétel. Az evangéliumot szabadon kell bocsátani a világra! De oly sokan bezárják azt a saját szívükbe, mert félnek. „Féltem, és elrejtettem a tálentumot.” Nincs a gyülekezetnek manapság semmire oly nagy szüksége, mint a személyes evangélizálásra, amely kivezeti a tagokat a zárt ajtók mögül, és arra készteti, hogy „mindegyik nyerjen egyet.” Hogyan lehetne a miénk is az a pünkösdi erő, amely arra késztette a korai gyülekezetei, hogy kijöjjön a zárt ajtók mögül? Vagy másként mondva:,, Hogyan kaphatnánk mi is a Szent Lelket?” A bibliában azt olvassuk: „Ezek valamennyien egy szívvel és egy lélekkel kitartóan vettek részt az imádkozásban az asszonyokkal, Jézus anyjával, Máriával és testvéreivel együtt. ”(Ap Csel 1:14). És a Szent Lélek kitöltetett rajok. Oly természetes volt az egész. Nem volt semmilyen mesterkedés benne. Négy dolgot találunk ebben az igében. Először is, tíz napon keresztül foglalatosak voltak az imádkozásban. Ez azután közelebb hozta őket Istenhez. És akkor föladták mindazokat a dolgokat, amelyek vissza tartották őket; míg végül az elkötelezettség teljes lett, és Isten akaratának a teljesítése lett a legfontosabb. Ebből az elkötelezettségből jött létre a hit, egy aktív, győzedelmes hit. Ma sem várhatunk nagy lelki ébredést sem egyénileg, sem gyülekezetileg, amíg nem adjuk oda magunkat az imára. A lelki ébredés a világ bármely részén, minden korban minden esetben őszinte ima élettel kezdődött. De meg kell jegyeznünk azt, hogy az imában nem azt kérjük, hogy Isten akarata igazodjon a mi akaratunkhoz, hanem a miénk az Istenéhez. így, az ima által elkezdünk élni, az Ő erejében. Csak egy dolog tart visza bennünket a Szent Lélek elnyerésétől: ha nem Jézus van az életünk trónján, hanem valami más. De amikor Jézus valóban Úrrá válik életünk felett, akkor Ő is felkínál nekünk mindent. Csak üres kezek tudják a teljes Krisztust megragadni. Amikor biztosak vagyunk abban, hogy nem tartunk vissza Tőle semmit, akkor biztosak lehetünk abban is, hogy Isten sem tart vissza semmit! És akkor a Szent Lélek ajándéka miénk lesz, és az ajtók megnyílnak! Bogár József ny. lelkipásztor
