Evangéliumi Hírnök, 1992 (84. évfolyam, 1-12. szám)
1992-04-01 / 4. szám
(USPS 716-300) 12. Oldal 1992. április hó Rev. G. Brachna D.D. 4211 Virginia Dr. • Park OH 44126 Fairview Park, SECOND CLASS POSTAGE PUBLICATIONS POSTMASTER: Send Form 3579 to Hungarian Baptist Union of America 2800 Fordham Rd., N.E. Palm Bay, Fla. 32905 Hungarian Baptist Union Receipts for the Month of February, 1992 Mission: Bethesda Church, Palm Bay, FL $183.00 Bethesda Home, Palm Bay, FL ...... 450.00 Chestnut Street Church, Wadsworth, OH 50.00 $683.00 vitték, hogy ott mártír halált haljon, útközben leveleket írt. Egyik levelében arra kérte a testvéreket, hogy ne akarják őt „megmenteni”, vagy valamiképpen megakadályozni kivégzését. Szent Ignác úgy hitte, hogy mártíromsága a legjobb mód arra, hogy vallást tegyen Uráról és egyúttal saját üdvösségét is így biztosíthatja. Az egyház életének kezdeti szakaszában nagy hatású bizonyságtétel volt az Evangélium mellett a bátor hívő férfiak és nők magatartása. Sokan inkább meghaltak, minthogy hitüket megtagadták volna. Nem volt ritka, hogy az elítélt keresztyének őrzői, látva azok bátorságát, hitük mélységét, tisztaságát, maguk is megvallották Krisztust, s követték amazokat az arénába. De nemcsak az Istenért odaadott élet, hanem az Istennek odaszánt élet is „mártírium”. A mártír szó a görögben bizonyságtevőt, tanút jelent. A keresztyének nemcsak halálukkal, hanem életükkel, cselekedeteikkel és szavaikkal is Krisztus tanúi. Az egyház történetének lapjait a mártírok pirosbetűs nevei és a hitüket megélő bizonyságtevők, tanúk vastagbetűvel szedett nevei ékesítik. Legyetek készen! (3:13-18) Nem mindegy, hogy miért szenvedünk! Van úgy, hogy a magunk hibájából, vagy a magunk bűneiért szenvedünk. Itt kizárólag arról a szenvedésről van szó, ami az evangéliumért, Krisztusért érhet minket. Ezt vállalnunk kell. Krisztus is szenvedett értünk. A bizonyságtételre készülni kell. Mindig készen lenni rá nem könnyű. Sikerült-e megfelelni, jól felelni a múlt hét során adódó bizonyságtételre alkalmas helyzetekben? Ne vétkezzetek! (4:1-2) A testi szenvedés önmagában nem elég arra, hogy a bűntől távol tartson. De, ha Krisztusért tudunk szenvedni, ha Krisztusért tudunk hátrányos helyzeteket elfogadni, ez annak a bizonysága, hogy már nem a bűn uralkodik rajtunk (Rm 6:6-7). Nem lenne jó megpróbálni, hogy „a testben hátralevő időt” Isten akarata szerint” éljük (4:2)? Szeretetben élni (4:7-11). A szakasz kulcs gondolata: a vége pedig mindennek közel van. Nem mindegy hát, hogy mit teszünk az egyre kevesbedő időnkben. Imádkozzunk! Péter szerint a mértékletesség és a józanság hiánya lehetetlenné teszi az imádkozást. Szeressük egymást és szolgáljunk egymásnak. Mondani könnyű, megtenni nehezebb. Nézz körül a gyülekezetben és vizsgáld meg a magad szeretetét, szolgálatkészségét testvéreiddel kapcsolatban. Van Ige, amit továbbadhatunk, s van erő is ahhoz, hogy hirdessük Isten dicsőségét. Kérjük el az Űrtói ezt a készséget, ezt az erőt! Arany mondat: lPt 3:17. Literature: John Sebestyen, Brunswick, Ohio 10.00 Rose Panetteri, Yonkers, NY In loving memory of Alex Gönci 125.00 Theresa Vajda, Toronto, Can................. 85.00 Elmer Muncsan, Allen Park, MI 35.00 Joseph Csömör, Toronto, Can............. 10.00 John Sebestyen, Parma, Ohio 60.00 Adalina Deák, Bronx, NY ................... 20.00 Karoly Városi, Guelph, Can................... 20.00 Home Mission Board, Southern Baptist Convention ...... 1000.00 George Toth, New York City ............... 20.00 J. Denes, Guelph, Can............................. 16.80 John Krahling, St. Louis, Mo................ 35.00 $1436.80 European Aid: Victor Kovach, Corona, NY ............... 100.00 Rose Panetteri, Yonkers, NY In loving memory of Alex Gönci 125.00 Mr. and Mrs. Gabriel Petre, Chicago, 11. In loving memory of the Rev. and Mrs. Gabriel Petre..................................... 500.00 Mrs. E. Fodor, London, Can................. 45.00 George Jakab, Grand Island, NY ........ 30.00 Total: $800.00 Thank you for your faithful support. Louis Drescher, treasurer A mi utcánkban A bizonyságok, mint kis tenyérnyi fellegek mutatkoznak, amelyek az ég kékségét emelik ki, ha gyermekek állnak oda a gyülekezet elé szolgálni. Verseket mondanak, kis történeteket olvasnak fel, amelyekkel átmelegítik a hallgatók szívét. Ilyen volt Viktor barátom is. Leginkább az általa kedvelt „mi a célod?” című kötetekből választott egy-egy elbeszélést. A felolvasás végén a levegőben vibrált a nagy kérdés, hogy mi itt, ahol élünk, teszünk-e valamit az Úr-Jézusért? Az Ő nevében gyülekezünk össze, de vajon ennek van-e valami látható gyümölcse? A kérdések mindenkinek szóltak, leginkább azonban a gyermekek szívében vert visszhangot. Viktor is meghallotta: — Vállalkoznál-e te az Ür Jézusért missziói szolgálatra? — Igen! — hangzott a határozott válasz. Azután már közös imára fordítottuk a figyelmet, áldást kértünk a kis Viktor elhatározására, misszionáriusi szolgálatára, és az édesanyja könnyes szemmel adott hálát gyermekének bátor vallástételéért. Néhány nap múlva újabb beszélgetésre került sor, és a gyermek újra feltárta kis szíve titkát. Elmondta azt is, hogy ő még azon a napon, az imák előtt mondani szeretett volna valamit, de a felnőttek nem vették észre. A kérdésre, hogy misszionárius akar-e lenni, az „igen” érvényes volt, de azt akarta még hozzáfűzni, hogy: „a mi utcánkban szeretnék misszionárius lenni!” Milyen elgondolkoztató ez: hiszen a gyermek a legnehezebb területet kívánta magának, mert ott a legnehezebb munkálkodni, ahol naponként látnak, hallanak bennünket, és csak akkor hallgatnak ránk, ha az életünk maga is tükrözi Annak életét, Akinek képviseletében járunk. Tegyen az Ür hasznossá bennünket a mi utcánkban élők között, hogy krisztusi szeretettel munkálkodjunk megmentésükre a Szentlélek ereje által! (Békehírnök) Szász Ferenc Aki nem gondol a jövőjére, ann; is lesz jövője.
