Evangéliumi Hírnök, 1992 (84. évfolyam, 1-12. szám)

1992-02-01 / 2. szám

1992. február hó 7. oldal A vasárnapi iskolások elmondják azt, amit az Űr Jézus jászolához” hoztak ték a hálaadó napot. A fent említett ven­dég testvéreken kívül még körünkben vol­tak: Bíró Zoltán tv. és élettársa Janka Palm Bay-ből, ifj. Bíró László családjával Miamiból, Müllet János tv. és felesége, va­lamint ifj. Sipos Ferenc és felesége Kelow­­nából (British Columbia). Mindannyian készültünk a decemberi hónap ünnepeire a Karácsonyra és az Óesztendő napjára. Azért beszélünk mind­annyiunkról, mert a készülődésben min­denki ki vette a részét. A hálaadó nap után megalakult a gyermekek vasárnapi is­kolája 8 kisebb-nagyobb gyermekkel, akik kitartóan készültek énekekkel, szavalatok­kal és igeversekkel a karácsonyra, az ifjú­ság is minden vasárnap visszamaradt énektanulásra, gyakorlásra gitárkíséret mellett, amelyet ifj. Szűcs Sándor szolgál­tatott. Nem utolsó sorban az énekkar is mivel rejtett vágyunk az volt, hogy a szent estén több családhoz elmegyünk kántálni, énekelni. Csodálatosan hangzottak az éj csendjé­ben a karácsonyi örömet hirdető énekek. 15 családot látogattunk meg, köztük olya­nokat is, akik elmondták, hogy amióta itt vannak Amerikában őket senki sem kö­szöntötte énekkel, és ezzel igazi karácso­nyi örömet vittünk házukba, szíveikbe. Az ünnep délutánján elhangzott Isten üzenete: „Békesség néktek” és „Ne félje­tek”. Ennek az üzenetnek nagy jelentősége van ebben a nyugtalanító jelenkori politi­kai-gazdasági helyzetben. Az est kimagasló szolgálata a gyermekek szolgálata volt, mint az első ilyen a mi közösségünkben. A szilveszteri—óév esti Istentisztelet is kedves élmény maradt számunkra, mert újból visszatekintettünk az elmúlt eszten­dőre, nagy örömmel mondva hálát Iste­nünknek a gondviselésért, megtartásért, lelki-testi áldásaiért, sőt még a próbákért, nehézségekért is. Azután testvéri szeretet­­vendégségen vettünk részt az imaházunk Az összevont énekkar szolgál a hálaadó napon pince helyiségében, miközben imával men­tünk át az új évbe. Minden igehirdetés, énekkari szolgálat, ifjúsági ének vagy a gyermekek szolgálatá­nak is a közös mottóját a 2Kor 9:15. vers fogalmazza meg: „Az Istennek pedig legyen hála az Ő kimondhatatlan ajándékáért." Demeter András * * * TORONTO Első Magyar Baptista Gyülekezet Lelkipásztor: Oláh Lajos Két jelentős zenei esemény történt gyü­lekezeti életünkben, decemberben. Az el­sőnek a mi imaházunk adott otthont. Advent első vasárnapján, december 1-én, zeneünnepélyt tartottunk. Sok hallgató, érdeklődő jelent meg, majdnem zsúfolásig megtelt imaházunk. Az ünnepélyen angol­nyelvű igehirdetés hangzott el, és ezt tud­va olyanok is eljöttek, akik csak angolul értenek. Énekkarunk sok gyakorlással, szorgalmasan készült és munkánkat meg­áldotta a Jó Isten, hiszen szép szolgálat­nak örvendezhetett a gyülekezet. Énekkari számok és orgonajáték váltogatták egy­mást, amelyek közé egy hegedűszóló is ékelődött Krasznai testvér előadásában. „Mondj új dalt az Istennek tiszta szívből hangosan!” — énekelte az énekkar befeje­zésül, lelkesen. Lehetne ez mottónk az új évben, lehetne lendületes, eredményes a munkánk 1992-ben, amíg még időt ád az Úr. Az énekkart Krasznai Béla és Oláh Imre testvérek vezették. Ugyancsak december hónapban, zene­ünnepélyünk utáni napon rendezték To­rontóban az úgynevezett sok-nemzetiségű karácsonyi fesztivált. Az a lehetőség ada­tott nekünk, hogy egy kisebb énekegyüt­tessel képviselhettük a magyar gyülekeze­tei ezen az alkalmon. Kínai, kenyai, angol énekegyüttesek mellett mi is énekeltünk három kórusművet magyarul. Általános tetszést váltott ki a többitől egy kicsit el­térő, klasszikusabb irányzatot követő szol­gálat. Azután nagy hatással volt minden­kire az együtt éneklés. Hiszen sok-sok ka­rácsonyi éneket énekeltünk együtt, az egész gyülekezet, közel ezer ember. Zen­gett a Halleluja az emberek szívéből és szá­jából. Az est orgonistája Oláh Imre test­vér volt. Hálásak vagyunk a Jó Istennek azokért a lehetőségekért, amelyeket ka­punk a gyülekezeti szolgálatban és más, ki­felé végzett szolgálatban. * * * Oláh Imre DETROIT The First Hungarian Baptist Church Lelkipásztor: dr. Herjeczki Géza December 8-án evangélizációt tartot­tunk a detroiti gyülekezetben. Délelőtt az igével Rev. Richard Reese, American Bap­tist Churches area minister szolgált. A középpontba Jézus Krisztus áldozatának nagyságát, hasonlíthatatlan értékét állítot­ta egy, az első gyülekezetek korából vett képzeletbeli esemény segítségével. A délutáni istentiszteleten Herjeczki testvér hirdette a döntésre, Jézus Krisztus követésére felszólító igéket. Az Űr meg­hallgatta imádságainkat és gazdagon meg­áldott bennünket. Három fiatal élt az al­kalommal, s vallotta meg, hogy elfogadta az Űr Jézus hívását, s követni akarja Őt. „Az Űr csodásán működik...” A karácsonyt és az év-végi-eleji istentisz­teleteket többé-kevésbé hazai módon tar­tottuk. Sok szolgálattal, énekkari, zene­kari számokkal. Örömmel tapasztaltuk, hogy a kis fúvós-zenekarunk is egyre job­ban játszik, a gyakorlás nem hiábavaló. Karácsony másnapján újra eljött közénk Rev. R. Reese; magával hozta feleségét is, aki egy Detroit környéki gyülekezet lelki­­pásztora. A karácsonyt megelőző hétfőn régi gya­korlatot elevenítve föl, kántálni mentünk. Mindenütt örömmel fogadták a jól ismert karácsonyi énekeket. Jó volt együtt lenni az év utolsó estéjén, és azután együtt kezdeni meg, imaáhítattal az új esztendőt. Az idén az alliance imahetet tartottuk meg. Az imaházban, valamint Varga, Mikó, Wentz és Pap testvéréknél jöttünk össze esténként imádkozni és az igéről be­szélgetni. Az áldással eltelő héten a világ­szerte közzétett igékkel foglalkoztunk (Já­nos ev. 14-17. rész). A heti gondolatmene­tünk ez volt: 1. Jézus Krisztus elvárja követőitől, hogy gyümölcsöt teremjenek (15:8). 2. Sze­retet nélkül nem tudunk összefogni, mun­kálkodni (13:35). 3. Ha nem maradunk

Next

/
Oldalképek
Tartalom