Evangéliumi Hírnök, 1992 (84. évfolyam, 1-12. szám)

1992-02-01 / 2. szám

1992. január hó

5. oldal

először találkoztunk Nagyváradon. Jó híre volt, hogy Vass testvér orvos létére vállalta a lelkipásztori szolgálatot. Most visszatekintve elmondhatja, hogy nem volt hiábavaló.

Még aznap este Lonán szolgáltunk. Nagy Károly testvér talán vallást váltott volna, ha elkerüljük. Ő szeretnivaló, ragaszkodó testvér. De a gyülekezet is az.

Nagyváradon aludtunk. Másnap onnan mentünk Szilágyperecsenybe. Mit mondjak? Élmény volt. Itt tettem fogadalmat, hogy soha nem lépek többé hazai földre, hogy Erdélybe át ne menjek. Azt pedig

külön megfogadtam, hogy Perecsenyben több napot töltök. Szavamon fogtak, meghívtak. Még akkor éjjel vissza Nagybányára és másnap haza.

Látogatásomat a Budapest József utcai gyülekezetben kezdtem és ott fejeztem be is. Minden alkalommal együtt szolgáltunk Dobner Béla testvérrel. Mi azért két külön világ vagyunk. De az Istennek Lelke egy. És ezt mi éreztük. Hiánytalanul. Szavakban csak annyit mondtunk egymásnak: Jó volt, áldott alkalom volt.

Lehet, hogy megismételjük.

Oláh Lajos

CHARLES HADDON SPURGEON

1834-1892

Ebben az évben tartjuk a prédikátorok fejedelme halálának centennáriumát. Minden egyes lapunkban biztosítunk helyet egy-egy írásnak róla, vagy tőle. Ebben a számban a közismert és szeretett „Harmatgyöngyök és Aranysugarak” egyik elmélkedését közöljük a magyar kiadónak a könyvhöz írt bevezető sorai egy részletével együtt.

Napjainkban, mikor oly kevés nyugalomhoz jutunk, mert nagy a hajsza, a lótás-futás, nem valami könnyű a családdal áhítatra sorakozni, sem az aranyos hajnali órákban, még kevésbbé a csendes esték idején. Ámde mégis, milyen szükséges az, hogy a benső ember el ne satnyuljon és éhen ne haljon.

Ezen akar segíteni e könyv, amennyiben a Szentírás egyik vagy másik részéből rövid szemléltetést ad, s így a szív gondolatait az örökkévalóra irányítja. Valamint a gyengéd reggeli harmat felüdíti a száraz pázsitot, úgy kellene a reggeli órákban az Úr szavának a szíveket felüdíteni; tehát erre akar szolgálni a „Harmatgyöngyök és Aranysugarak”. Ha pedig valaki akkor olvassa, mikor a nyugvóra térő nap a felhőket bearanyozza, akkor is hasznos reá nézve és azok részére, akik hallgatják, hogy az igazság napja jól bemélyedjen a

család minden tagjának szívébe.

*

,,Evének a Kanaán földének gyümölcséből abban az esztendőben. ’’(Józsué 5, 12)

Izráel pusztai bolyongása véget ért, végre az ígéret földének határához jutottak. A változó táborozás, a tüzes kígyók, az amálekiták ellenséges serege, a puszta rémsége, mind megszűnt; az Izráel fiai azon országba jutottak, amelyben tej és

Weöres Sándor:

EGYSOROS VERS

Isten rajtad: végtelen könny;

Isten benned: végtelen mosoly.

méz folyt és ettek a földnek gyümölcséből. Óh kedves keresztyén olvasó, ez új évben talán hasonlóan történik veled vagy velem. Óh, mily kedves lenne az! Ha a hit szemei előtt élénken lebeg ez a cél, úgy ez a legtisztább élvezet kútfeje. Jézusnál időzni azon nyugalomban, mely még fenntartatik az Isten népének, igen, az valóban dicső várakozás; olyan dicsőséget majdan élvezhetni, kettős magasztos reménység. A hitetlenség visszariad a Jordán folyótól, melynek hullámai köztünk és az Ígéret földe között hömpölyögnek tova, de mi erősen állunk azon meggyőződés mellett, hogy mi már több próbáltatást kiálltunk, mint amenynyit a halál a legrosszabb esetben okozhat. Űzzük el tehát magunktól a félelem minden gondolatát és kimondhatatlan örömmel örvendezzünk azon várakozásban, hogy ezen ma kezdődő évben „mindenkor az Úrnál lészünk.”

Némelyek a küzdők táborából még ez évben itt maradnak, hogy az Úrért dolgozzanak. És ha ezen sors ránk esik, mindazáltal igaz marad újévi köszöntőnk: „Mi, kik hiszünk, bemegyünk a nyugodalomba.” A Szentlélek a mi örökségünknek záloga, „a dicsőség reménysége.” Boldogultjainknak biztos lakásuk van a mennyei honban, de minket is megóv itten az Úr Jézus Krisztus; ők már diadalmasok ott ellenségeik felett és mi diadalmasok vagyunk itt. A szentek élvezik az Úrral való társaságot a mennyben, de mi sem kevésbbé; ők nyugosznak a szeretetben, mi nekünk pedig teljes békénk van Ő benne; ők hirdetik magasztalva dicsőségét, mi is dicsőíthetjük Őt. Azért gyűjtögessünk ez évben mennyei gyümölcsöket a földi mezőben, ahol a hit és remény a pusztaságot Isten kertjévé változtatta. Óh, mily kegyelem, ha mi a Megváltó által élhetünk és úgy ehetünk Kanaán földének gyümölcséből ez évben!

(Budapest, 1911, M.O.B. Könyvnyomda)

EDWIN L. KAUTZ

Edwin L. Kautz was born on August 1, 1916 in New York City. He went to be with the Lord on December 17,1991. Having a fine Christian mother, Edwin attended the Hungarian Baptist Church in that city where he found the Lord as his personal savior. Edwin, along with his brothers Steve and Lollié, and his sister Helen Kautz Banyai, participated in the activities of the New York church until the early 1940s when Edwin met his future wife, Helen Kish, of Bridgeport, Connecticut. For almost fifty years Edwin was a faithful husband, father, grandfather and member of our church in Bridgeport. Here he served as Moderator, usher, deacon, trustee, Sunday school teacher and superintendant. He served the Lord faithfully, and his greatest joy was to see to it that all was well in the house of the Lord. He used his fine tenor voice by singing in the choir and in solo work, all to the glory of God. He raised three Children, Peni, Ladd and Timothy, all of whom are active in Baptist churches in the areas where they live. He also leaves behind seven grandchildren who loved and respected him. They are even now following in the footsteps of a loving and faithful grandfather. Edwin is with the Lord whom he had served for so many years. He is reveling in Gods glory and he has joys abundant. He leaves behind children and grandchildren who are following his example. In IHJohn 1:4 we read, “I have no greater joy than to hear that my children walk in truth.” Edwin is doubly happy. His immediate and his greater family will cherish his memory. Ernest J. Kish

Es mi azt gondoljuk, hogy van számunkra egy másik út? Sokan amiatt nem jutnak előbbre, mert a keresztet, amelyet Isten tett az útjukba, nem akarják magukra venni. Ne bosszankodj a kereszted miatt.

G. Steinberger