Evangéliumi Hírnök, 1991 (83. évfolyam, 1-15. szám)
1991-05-01 / 7. szám
6. oldal A FÉRFISZÖVETSÉG ROVATA Rovatvezető: Marosi Béla 132985 Charmwood Oval, Solon. OH 44149 Elnök: Tagai István Alelnök: Tóth György Pénztáros—jegyző: Panta István „AZ ŰR MEGHALL IMÁT...” Emlékeim a 81. közgyűléssel kapcsolatban A detroiti, 80. közgyűlésen felmerült az óhaj, ha lehet, tartsuk a következő évi gyűlést Torontóban. Voltak ennek lelkes támogatói, de nem mindenki lelkesedett érte, mert számoltak a nehézségekkel. „Kevesen vagyunk, nincs gyülekezetünk”, és sok más problémát is felsoroltak. A választ januárra várta Szövetségünk vezetősége. Mit tehettünk? Imádkoztunk, gondolkoztunk, felmértük a lehetőségeket. Kevés kilátás nyílt. Szinte reménytelennek tűnt a helyzet. Az Úrhoz fordultunk tanácsért, útmutatásért és vártuk a választ. Múltak a hetek, a hónapok, csak tovább imádkoztunk. Aztán jött a válasz egy testvéren keresztül. Lett gyülekezeti helyiség. Angol testvéreink rendelkezésünkre bocsájtották templomunkat a közgyűlés idejére. Hálát adtunk az Úrnak érte. Már elmúlt az ősz és még el sem kezdtük az előkészítés munkáját a feleségemmel. Láttuk, hogy a feladathoz munkatársakra van szükség. Kértük Istent, hogy rendelje ki őket. Első munkatársként fiúnk jelentkezett, aztán jöttek kedves lelki barátaink, az Úr drága gyermekei, kipróbált, helytálló, komoly hívő testvéreink. Meghívtuk őket egy kávéra. Igét olvastunk, imádkoztunk. Társalgás közben megkérdeztük, volna-e kedvük velünk együtt dolgozni e közös ügyért? Időt adtunk a válaszra. Közben a feleségemmel és a fiammal felvázoltuk a munkatervet. Következő héten újra összejöttünk, Igét olvastunk, imádkoztunk. Az Úr meghallgatta imánkat, testvéreink vállalkoztak segíteni. Januárban Floridában Szövetségünk vezetőségének bemutattuk az előkészített munkatervet, amit ők el is fogadtak. Most már eldőlt, hogy a következő közgyűlés valóban Torontóban lesz. Az igazi munka csak most kezdődött. Már közeledett a tavasz. Szállt a sok ima fel az egek Urához a közelgő 81. közgyűlésért. „Dolgozzunk azért is, amit kérünk Istentől. ” Jermy Taylor Feleségemnek régóta van egy kis mellékfoglalkozása. Odahaza készít dolgokat és a munkáját hetenként szállítom egy üzemhez. Egy alkalommal azt vettem észre, hogy nem találom a jól ismert utat. Ilyen még soha nem fordult velem elő. Imádkoztam, figyeltem magamat, de otthon hallgattam róla. Már május eleje volt, mikor éreztem, ez így nem mehet tovább. Elmondtam élettársamnak, hogy mit tapasztaltam magamon: valami történt velem, mert néha egész háztömböket járok körbe-körbe és nem tudom, hol vagyok. Orvoshoz mentem, aki gondos vizsgálat után szakorvoshoz küldött. Hetekig tartó vizsgálat következett. A saját munkánk és a közgyűlés előkészítése is sürgető felelősséget rótt ránk. Munkatársainknak nem is mertük elmondani, csak a család tudta, hogy valami nincs rendben. Sokat imádkoztunk, hogy az Úr adjon erőt a közgyűlés előkészítéséhez. Már belefáradtam a sok orvosi vizsgálatba. Többszöri hívásra sem mentem el. Végül a háziorvosom telefonált a feleségemnek. Keményen rászólt, hogy küldje a férjét a szakorvoshoz, mert komoly baja van. Feleségem e hírtől rosszul lett. Fiam vitt el a szakorvoshoz. Ekkor tudtam meg, hogy egy dió nagyságú agydaganatom van és operálni kell. A lesújtó hírt az Úr elé vittük. Kértük, hogy adjon erőt a baj elviseléséhez és adjon békességet. Nehéz hetek következtek. Aggódva gondoltunk az operációra. Mi lesz, ha nem sikerül? Mi lesz a családommal? Mi lesz a közgyűléssel? Nem tudjuk teljesíteni az Űr előtt vállalt feladatot? Isten elé vittük gondjainkat és az Isten népéhez. Testvérek, gyülekezetek, magyarok, angolok, Kanadában, az Egyesült Államokban és Magyarországon nagy imaközösséget alkotva, egyakarattal kérték az Űr gyógyító erejét. Egyik nap aztán szólt a telefon. Az orvos üzent, hogy az operálás előtt még egy vizsgálatra menjek el. Isten kezébe ajánlottam életemet. Benne bízva mentem el a vizsgálatra. Az orvos azt kérdezte tőlem: „tudja-e, hogy ez a vizsgálat milyen eredménnyel járhat?” Azt feleltem: „az én orvosom tudja.” — Mennyei orvosomra gondoltam. — A vizsgálat eredményét egy hét múlva, fiam jelenlétében tudtam meg. „Uram, jó hírt mondhatok — így szólt az orvos — eltűnt az agydaganat! Nincs szükség operációra.” Igen, mert a mennyei orvos már elvégezte. Azóta több magyar és angol gyülekezetben hálás szívvel tettem bizonyságot, hogy íme a huszadik században is történik gyógyulás az Úr neve által. Amerre járok, ___________________________EMifajnacg—LLaajfc-i ■■ un —4____________________________ megköszönöm a hitből fakadó imákat, mert ez a gyógyulás nagy csoport hívő együttes könyörgésére jött válaszul. A Sátán meg akarta akadályozni a 81. közgyűlést, hogy a két szövetség egyesülésére vonatkozó kezdeti tárgyalások ne indulhassanak meg. Istené legyen a dicsőség, a 81. közgyűlés akadály nélkül létrejött. Azóta már a két szövetség is egyesült. A torontói, 81. közgyűlés nem volt hiábavaló. Az én tumorom sem jelentkezett azóta. Ez az én személyes bizonyságtételem. Szeretettel, testvéretek az Úrban: Steve Panta, Torontó 1991. május hó Jézusé vagyok Ma ünneplőbe öltözött a szívem, Ilyen szép napom még nem volt soha; A harang szólt, mi elindultunk, Beültünk szépen a templompadba. Igyekeztem csendben maradni, Mert úgy illik, ahol szent a hely; Megilletődve nézelődtem: — Jaj, itt most Isten van közel! Féltem, remegtem és örültem, Egyszerre mennyi érzelem; Sírnék, nevetnék? Magam sem tudom, Mi történik most énvelem? Aztán megszólalt az orgona, Énekszó csendült és imádság; Kalapáló szívem lecsendesült, És indult bennem forró kívánság: Amiért mi most idejöttünk, Váljék valóra életemben; Az igaz hitben — miről tanultunk — Itt én most megerősíttessem. S amíg végbement a szép szolgálat, Velem megtörtént a szent csoda: Szívemet égő áldozatul Jézusnak ajánlottam oda. Egyszerre minden könnyűvé vált, Mi bonyolult volt, most egyszerű, Félelem helyett nagy megnyugvás, Csodálatos és nagyszerű! Éreztem, elfogadta szívemet, S olyan örömöt adott válaszul, hogy arra kértem, O vezessen, S kezét nyújtotta támaszul. Hálából Neki szeretnék élni, Hozzá hívogatni sokakat, Hogy minél többen megismerjék, Milyen boldogságos tudat, Hogy én most már a Jézusé vagyok, Nem választhat el Tőle semmi sem; Megteljesedve szeretettel övé az egész életem! JózsaLászlóné
