Evangéliumi Hírnök, 1991 (83. évfolyam, 1-15. szám)

1991-05-01 / 7. szám

4. oldal yiumi ■■issnaszMl 1991. május hó ről föltételezzük, hogy ő az erkölcsi törvénynek az őre, őneki még volt mentsége — ezt mondják a Biblia-ma­gyarázók. Mert ő még gondolhatta azt, hogy az áldozat halott. És ő így okoskodott: ha közelebb megyek, és kiderül, hogy nem halott, akkor meg kell állnom. A Lévita megnézte. Tudta, hogy nem halott — mégis otthagyta. Embe­rileg szólva azt mondanánk, hogy az ő bűne nagyobb. Isten, aki látta a papnak a szívét, és látta ezt a ravasz okoskodást, Isten biztosan ugyanúgy rótta föl a papnak, mint a Lévitának. Egyik ugyanolyan bűnös volt, mint a másik. A samaritánus pedig odajött, mi­előtt megnézte volna. Úgy olvassuk, hogy meglátta. A samaritánusnál ugyan az a szó szerepel, mint a pap­nál. Amikor meglátta, részvét támadt a szívében, és odament. Ő most ment oda! A Lévita is odament, de annak nem támadt részvét a szívében. Ő rész­Baptista Ifjúsági Találkozó New York, május 24—27. A New York-i gyülekezetünk ifjúsága szeretettel hív és vár minden magyar fiatalt és a gyülekeze­tek lelkipásztorait a New York-i magyar baptista ifjúsági találkozóra. Téma: A hívő ifjúság hivatása — a családban, — a gyülekezetben, — a társadalomban. (Szombaton közös kirándulás.) Bővebb felvilágosítást ad Kulcsár Sándor lelkipásztor. Tel.: (212) 288-0258 vét nélkül ment oda. A samaritánus részvéttel ment oda. Testvéreim! A történetnek a lénye­gét el is mondtam. A samaritánus mikor meglátta a nyomorúságot, rész­vét támadt a szívében. Itt van a két dolog, ami az Üdvösséghez kell! Le­gyen bennünk spirituális tartalom, Is­tent fölfogó, Istent kereső tartalom, és legyen bennünk gyakorlati részvét. Részvét; angolul compassion. Ez iga­zában latin szó — együtt szenvedést jelent. Legyen bennünk ez! Máté 25. fejezetében, ahol az utolsó ítélet van elmondva, (Mt 25:31-36), ott az Úr Jézus beszél arról, hogy két­felé állítja majd az ő visszajövetelekor az embereket. Jobb kéz felől és bal kéz felől. És kiderül, hogy ami szerint megítéli őket, az az, hogy volt-e ben­nük részvét. Ha úgy tetszik, a hitnek a gyakorlati cselekedete. A hit a gyakor­latban. Ez a kettő együtt. Testvéreim! igazuk van azoknak, akik azt mondják, hogy az Üdvösséget nem lehet kiérdemelni, s hogy az örök élet az Isten kegyelmi ajándéka. De az is igaz, hogy a hit cselekedetek nélkül megholt önmagában (Jak 2:17). Az Űr Jézus nem magyaráz. Nem ítélte el a papot, nem ítélte el a Lévitát, nem di­csérte a samaritánust. De mikor a tör­ténetet befejezte, ezt kérdezte a tör­vénytudótól, e három közül azért — pap, Lévita, samaritánus — kit gondolsz, hogy felebarátja volt annak, aki a rablók kezébe esett? Az pedig monda: „az aki könyörült rajta’’. A haszontalan írástudó! Nem mondta ki a végén sem, hogy a samaritánus. Azt nem! Ők a samaritánust gyűlölték. Az ugyanis „rossz hitű” volt, mert a sama­­ritánusok a mózesi törvényig hittek. A prófétákat, a Zsoltárokat, a Króni­kákat már nem fogadták el. Ez olyan, mintha mi valakire azt mondanánk, hogy ez eretnek. Ez félreérti a Szent­írást, ezzel nem állunk szóba, még a nevét sem mondjuk ki. Az írástudó, mikor az Űr Jézus azt kérdezte tőle: Ki volt hát a felebarátja a bajba esett embernek?, azt válaszolta: „Az, aki könyörült rajta. ” De ez jobb, mintha azt mondta volna, hogy a samaritá­nus, mert akkor egyesek azt mondhat­nák: „Legyél samaritánus, és üdvö­­zülsz”. Nem kell samaritánusnak lenni, csak könyörülj! Csak légy irgal­mas! Csak legyen benned részvét! Csak emeld föl azt, akinek nincsen anyja, vagy apja! Vagy segíts annak, aki beteg! Vagy oszd meg a ruhádat, vagy a pénzedet azzal, akinek nincs! íme, az irgalom és a hit összetalál­kozik. Az Űr Jézus azt mondta néki: „ Eredj el, és te is akképpen cseleked­jél. ” Megint cselekedet! A hit is csele­kedet, cselekedd a te hitedet! És most a részvét is cselekedet. Még egy dologra fölhívom a figyel­met Testvéreim. Amikor a samaritá­­nusról olvasunk, azt hiszem, hogy valamennyien érezzük, hogy ez Jézus Krisztust személyesíti meg. Őt repre­zentálja. A samaritánusról azt olvas­suk: „Másnap pedig elmenőben két pénzt kivévén, add a gazdának, és monda néki: Viselj gondot reá. És valamit ezen fölül reáköltesz, én mikor visszatérek, megadom néked. ” Mikor visszatérek... Jézus Krisztus, az irgalmas samaritánus visszatér. Amit „reáköltesz... megadom néked.” Jól tennénk azonban, ha nem a jutalo­mért lennénk részvétellel a felebarát iránt. Valaki azt mondta egyszer, hogy hívőnek lenni még kifizetődő is, mert az életnek a sok piszkát, nyomorúsá­gát, tisztátalanságát elkerüli a hívő, és az Istenben való, a Szentiélekben való öröm a része. Továbbá, amibe neked kerülni fog az, hogy egy nyomorultat segítesz, hogy egy árvát befogadsz, hogy egy mezítelent fölruházol, hogy egy szomjazónak vizet, egy éhezőnek ételt adsz, s amit még ezen felül teszel, azt mikor Ő visszatér — megfizeti né­ked. „Eredj el, és te is akképpen csele- Dr. Haraszti Sándor Bibliai konferencia a Rama Táborban A nyári tábori konferenciát ebben az évben is megtartjuk a Torontoi Gyüle­kezet Ráma-i táborában. Ez évben június 29-től július 1-ig tart a konferencia. Távolabbról érkező testvéreinket már 28-án szeretettel fogadjuk. Azokkal, akik már pénteken megérkeznek, pénteken este közös áhítatot tartunk. Többek kérésére úgy osztottuk be a tábor használatát, hogy ebben az évben, akik tovább akarnak maradni, egész július 8-ig maradhatnak. Akik csak tehetik, sátrat hozzanak magukkal! Részletes tájékoztatást külön levélben küldünk lelkipásztor testvéreinkhez. Készüljünk erre az alkalomra, hogy a konferencia sokak számára jelentsen lelki felüdülést, megújulást és a kereső lelkek megtalálhassák személyes Megvál­tójukat. Imádkozzunk Isten áldásaiért! Táborbizottság

Next

/
Oldalképek
Tartalom