Evangéliumi Hírnök, 1991 (83. évfolyam, 1-15. szám)
1991-01-15 / 3. szám
1991. február 1. 7. oldal BIBLIA MAGYARÁZÓ 1991. február 17. A GONOSZ SZOLGA PÉLDÁZATA Máté 18:21-35 Az evangéliumok nem titkolják, hogy a tanítványi közösségen belül is voltak problémák. A rang utáni vágy, a féltékenység, az irigység, a bántó beszéd, a figyelmetlenség feszült légkört teremtett közöttük, úgyannyira, hogy a mégoly magabiztos Péter is kifogyott az ötletekből, és ezzel a kérdéssel fordult a Mesterhez: „Uram, hányszor vétkezhet ellenem az én atyámfia úgy, hogy én megbocsássak néki?”. Érződik a kérdésből, hogy már tanult valamit a Mestertől, de az is, hogy nincs ínyére a lecke. A rabbik „kegyelme” három sértésre volt elégséges, Péter már hétig is elmenne..., és bár nevetségesnek hat a hozzáállása, mégis úgy tűnik, hogy ő komolyan foglalkozott ezzel a problémával. Számolás helyett.., (18:23-24) A példázatbeli szolga adósságának a nagysága (1000 munkás 100 évi munkabére!) megmagyarázza, hogy miért úgy „vitték” (24. v.) a király elé. Mivel a tartozást megadni nem tudta, a király parancsa szerint minden értékétől meg lett fosztva. A feleségét és a gyermekeit is el kellett adnia (2Móz 21:2; 3Móz 25:39; 2Kir 4:1; Neh 5:5). Balgaságát jelzi, hogy az ítéletet hallva sem tér józan észre, hanem szabadkozni kezd, türelmet kér, és ígéri, hogy vissza fogja fizetni a tartozást (26. v.). Bár „kegyes pózban” látjuk („leborult előtte”, „esedezett”), a szavai elárulják, hogy mennyire nincs tisztában a helyzetével. Mi is gyakran szólítjuk meg a mi Urunkat balga ígéretekkel. A bocsánatkérés, a bűn bevallása helyett, lehetetlenségünk üres ígéreteivel kacérkodunk. A király szánalma (a jogos harag helyett) árulja el, hogy itt Isten és ember kapcsolatáról van szó, a történet a kegyelem és nem az üzleti élet szabályai szerint alakul. A király minden adósságát elengedte a szolgának, mint ahogy Isten is az emberét. Ágúr szerint annál útálatosabb dolog alig történhet, mint amikor „a szolgából király lesz” (Péld 30:24). Az adós adósával találkozik (ember és ember viszonylatában folytatódik a példa), és bár a maga kérésének a visszhangját hallja (29. v.), ő nem szánja meg az esdeklőt. A szolgalelkű ember nem tud megbocsájtani. Királyi helyzetben érezte magát jogosnak vélt követelésével, de az ereiben nem királyi vér csörgedezett! Mi, akik bűnbocsánatot nyertünk Istentől, mind ismerjük ezt a két helyzetet. Álltunk a Király előtt adósként, és számontartjuk az adósainkat. „Az ítélet irgalmatlan ahhoz, aki nem cselekedett irgalmasságot, az irgalmasság viszont diadalmaskodik az ítéleten” (Jak 2:13). A kegyelmi idővel kegyelmet nem ismerőn visszaélő embert Isten ítéletre hívja (31-34. v.). Kiszámítható az Isten? (18:35) Istent igazán nem ismerhetjük meg, mert mi teremtmények nem foghatjuk fel az Ő tökéletességét. A mi szempontunkból legfontosabb kérdésben azonban megismertette magát velünk. A mi nagy kérdésünk ez: „Számíthatok-e az Isten kegyelmére?”. A válasz egyértelmű: „így tesz majd az én Atyám is veletek...” (18:34). * Aranymondat: Luk 6:37c. * Napi áhítat: Feb. 11. H. Máté 18:21-35 Feb. 12. K. Luk 6:36-45 Feb. 13. Sz. Máté 7:1-5 Feb. 14. Cs. Máté 7:16-20 Feb. 15. P. lMóz 50:15-21 Feb. 16. Sz. lKir 8:22-30 Feb. 17. V. 2Kor 2:5-11 * * * 1991. február 24. PÉLDÁZAT AZ UTOLSÓ ÍTÉLETRŐL Máté 25:31-46 Az Úr Jézus megváltói szolgálatának a beteljesüléséhez közeledve Jeruzsálembe ment, ahol királynak kijáró hódolattal fogadta a nép (Máté 21:9- 11). Miután a vallásos vezetők vakságát leleplezte, és a város szomorú jövőjét előrejelezte (21:12-23:39), az Olajfák Hegyére ment a tanítványokkal, ahol visszajöveteléről tanította őket. A Biblia-fordítások legtöbbje a mai igeszakaszt, mint példázatot jelöli, beleértve a 31. verset is. Az utolsó ítéletről szóló példázat azonban csak a 32. vers második felével kezdődik és a 33. verssel záródik. A bevezetés, és a 34. verstől a tanítás szószerint értendő: 1. Az Emberfia visszajön a földre 2. Az eljövetele dicsőséges lesz 3. Királyként jön („trón”) 4. Mindenkit maga elé állít 5. ítélni fog. 6. A jutalom a Krisztussal való örök közösség lesz 7. A büntetés a Krisztustól való örök eltaszítottság lesz 8. Úgy a jutalom, mint a büntetés helyhez kötött állapot (elkészített ország öröklése — elkészített tűzben való szenvedés). Az ítélet (25:32-45) Ahogy a pásztornak nem gond a kecskék és a juhok szétválasztása, olyan egyértelmű lesz az is, ahogy Jézus Király igazságot szolgáltat. A jobb keze felől azok állnak majd, akiket a magáinak ismer, és a barátságával megtisztel (Heb 12:2). Hogy ismeri őket, annak van egy isteni és egy emberi oldala. „Atyámnak áldottai” — mondja, mert Isten akaratának az engedelmes alanyaiként éltek eddig, és annak a várományosai az örökéletben is. Ismeri őket onnan is (és ez az emberi oldal), hogy engedelmes életükkel az Ő szolgálatára voltak. Az Isten Országába azok jutnak, akik rendezett kapcsolatban élnek a Királlyal. E kapcsolat minőségének az egyik jelzője az, ahogy embertársainkhoz viszonyulunk. A környezetünk (!) szolgálatra-szorultjaival azonosítja magát az Űr Jézus: „Aki könyörül a nincstelenen, az Úrnak ad kölcsön, mert ő megtéríti jótéteményét” (Péld 19:17). Míg az első csoportba tartozók életvitelét a Krisztussal való élő kapcsolat jellemezte (olyan szervesen, hogy szinte tudattalanul), a másik csoport tagjai Isten mindenttudásának, és örök jelenlétének a kijátszására fordították a vallásos energiájukat („Mikor láttunk téged... és nem szolgáltunk neked?”). Másszóval, ha elhittük volna, hogy téged szolgálunk a segítségre-szorulóban, akitől mindig sikerült megszabadulnunk, akkor segítettünk vol-
