Evangéliumi Hírnök, 1991 (83. évfolyam, 1-15. szám)

1991-01-15 / 2. szám

1991. január 15. 3. oldal tő emberi szívnek. Mennyire más ez, mint a zsidók lelkülete, akiknek sem az esküvő sem a temetés nem volt ínyükre. Mennyivel nemesebb, mint a bután hálátlan anya sértő megjegyzé­se. De mi idézte elő ezt az óriási válto­zást Pál apostolban? Ez a kérdés annál is érdekesebb, mivel tudjuk, hogy Pál nem volt min­dig ilyen. Amikor először találkozunk vele, éppen úgy viselkedik, mint a hit­testvérei. Az elégedetlensége terrorba csapott már, és Krisztus akkor állítot­ta meg, amikor ölni indult. Ha egy ilyen embert megváltoztatott az isteni kegyelem, akkor a számunkra is van remény! Pál tartásának a titka Krisztusban volt! „Mindenre van erőm a Krisztus­ban, aki megerősít engem” (13. v.). Hogyan erősítette meg Sault az Űr Jézus? A lélektani megfigyelések sze­rint a neurotikus betegségeknek a gyö­kere egyfajta félelem, ami már gyerek­korban kialakulhat, és aminek az ala­nya a legtöbbször a személy maga. Az egészségtelen családi légkörben a gyer­mek nincs otthon, visszahúzódik, fél, félti magát. Később is gyökeret verhet ez az érzés — mondom, a legtöbbször önféltés, helytelen önértékelés, félelem, bizonytalanság formájában. Ez olyan mint a rák. Terjed, tapad, ragad, emészt, öl. Amit magunkról érzünk, azt gondoljuk másokról is. Amit ma­gunkban érzünk, azt éreztetjük mások­kal is. Erre jó példa az „aranyszabály”, amit a legtöbben félremagyaráznak, hogy ne kelljen megértenünk: „Sze­resd felebarátodat, mint magadat!”. Ez egy „szabály”. Nem azt mondja, hogy legalább úgy szeresd a felebará­todat, mint ahogy magadat szereted, hanem azt állítja, hogy az önmagad­ról alkotott véleményed a kapcsola­taidban kiábrázolódik. Vagyis, aki magát szereti, az szereti a felebarátját. Pál apostol ezt a szabályt a házastársi kapcsolatokra alkalmazva írja, hogy „aki szereti az ő feleségét, önmagát szereti” (Ef 5:28). Saul elégedetlenségének is ilyen okai voltak, és ezt igazolja a kórmeg­állapítás is, amivel az Orvosok Orvo­sa a bajára világított: „Nehéz neked az ösztön ellen rugódoznod” (ApCsel 9:5). Mi nem tudjuk, hogy mi volt az, ami Sault ebbe az irányba kergette, de i r látjuk, hogy önmaga rabságából pró­bált utat törni, és tette ezt akár olyan áron is, ha másoknak azzal árt. Ez a példa figyelmeztetés arra vonatkozó­lag is, hogy egészségtelen indulatain­kat vallásos köpenybe bújtatva (Saul ezt tette!) csak magunkat áltatjuk (pl. az „alázat” szavaival élő kirakat-ke­gyesség, vagy az önimádat hajtotta „szolgálatkészség”). Érdemes így olvasva Saul megtéré­sének a történetét azt találgatni, hogy vajon mi történt vele, benne a három­napos „sötétségben”. Én hiszem, és ezért hirdetem is, hogy Jézus Krisztus Ura az időnek és helynek. Egyedül Ő tehette meg Saullal, hogy az időt visz­­szapergesse ahhoz az emlékhez, ahol egészségtelen érzések rabjává lett ez a fiatalember. Egyedül Ő tehette meg, hogy a tudatában, vagy a tudatalatti­ban rögződött emlékeket újra írja, és így egy új embert szüljön. Erre senki más nem képes, egyedül Krisztus Jé­zus! Teszi is naponta. Ez az újjászüle­tés csodája. Eredendő félelmeinket, beteges in­dulatainkat jött orvosolni, hogy más­sá legyünk. A ránk fogukat vicsorgató szellemi erők és az Isten szeretetének a vonzásában feszülő életek melegágyai a belső harcnak és romlásnak, aminek a tünetei oly bőséges választékban vannak körülöttünk. Krisztus szerető érintésére feloldódik ez a feszültség. Pál agilitása, tettrekész akarata most új célok felé vitte. Egy Krisztus által „megelégített” ember merítkezett be Damaszkuszban. „Saul, atyámfia, az Úr küldött engem, Jézus, aki meg­jelent néked az úton, melyen jöttél, hogy szemeid megnyíljanak és betelje­sedjél Szentlélekkel” (ApCsel 6:17) — szólt hozzá Ananiás, az újjászületés gyönyörű igazságaira utalva. A Pál gondolkozásában beállott változásról a levelei tanúskodnak. Nem tartotta magát tökéletesnek soha, de a hiányos­ságai sem bénították le. Krisztus folya­matos munkájának lett az alanyává, és így vállalta a harcot és a félelmet, kívül és belül. A mi fajtánkat úgy tekintik a kívül­állók, mint aminél különösen is gyako­riak a neurotikus jelenségek. Ennek a társadalmi okairól az ezután megírás­ra kerülő történelemkönyvek adnak majd tájékoztatást. Kicsiny nép va­gyunk. Ha belénkszugerálják az esély­telenségünket a történelem porondján, ijedt kapkodásunk áldozatai leszünk. Egyéni életek esnek áldozatul ott, ahol Krisztus hatalmas szeretetének nem adnak módot a gyógyításra. Se menyegző, se temetés? Ez se jó, az se jó? A megelégedett élethez vezető út nem más, mint Krisztus személye, aki életet ad és élni tanít. Gyógyító szere­­tete az egyetlen erő, ami lényünk legtit­kosabb részeit formálja újjá („... vál­tozzatok el a ti elméteknek megújulá­sa által” — Róm 12:2), hogy aztán ér­telmesebben töltsük napjainkat a piacon kínlódó gyerekeknél.----„ÉLETJEL”----­Kedves Testvéreink, ismerős és ismeret­len barátaink! ' i Az „Életjel"című magyarországi baptis- ' ta ifjúsági lap nevében köszöntünk benne­teket. Személyes, családi, gyülekezeti élete­tekre, munkátokra Isten áldását kívánjuk. 1 Szeretnénk arról a lapról beszámolni, melynek lelkes hívei, munkatársai vagyunk. 1988-ban, a magyarországi változások, 1a baptista fiatalok szélesebb összefogása, munkája nyomán sokakban megfordult a gondolat: szükség lenne egy ifjúsági lapra. Még 1988 őszén megalakult egy team, ' élén dr. Almási Mihállyal és 1989január­jában útnak indítottuk az első „Életjelet". < A növekvő igényre jellemző, hogy ebben az időben indult egy rovat a Békehírnök­ben is, „Ifjúság Hangja" címen. < i Az elmúlt két évben 2-3 havonta jelent 1 ' meg az Életjel, 1000példányban, de 1991- ' 1 ben már havonta szeretnénk kiadni. Ter­jedelme 8 oldal, ára: 20 Ft. 1 éves etöfize- , tési díja: 240 Ft. Megrendelhető: Buda- < i pest, Aradi u. 48. 1062. „Életjei". Előfize­tés a Magyarországi Baptista Egyház csekkjén. Néhány rovatcím a tartalomból: Életpárok — Házasságra készülő, vagy ' abban élőfiataloknak és nem fiataloknak! ' Az utolsó napok tünetei — Ennek az üdvkorszaknak kérdéseit, eseményeit bon­colgatjuk, mindenkihez szólóan. Csak tiniknek — Tizenévesek kérdései 1 1 a hétköznapokban. Lelki levelezés — Levelezőrovat, amely a te számodra is nyitott! Ezen kívül rejtvény, hírek, naptári ese- 1 mények, beszámolók, versek, folytatásos ' regény, és még sok minden más: Ez mind ÉLETJEL! Tudjuk azt is, hogy néhány évtizeddel 1 ezelőtt volt egy „KÜRT" Magyarorszá­' gon. Hallottuk nagy elődeinktől. ' Nekünk most az ÉLETJELa„KÜRT", 1 és igyekszünk úgy élni, dolgozni, hogy az < elődök méltó utódai lehessünk. ' Befejezésül köszönjük, hogy elolvastad ezt a cikket, és kérjük imádságos támoga­tásodat, hogy az Úr ügye menjen előre! Szeretettel az ÉLETJEL szerkesztő bi­zottsága nevében: Papp János teológus, i a MABISZ főtitkára

Next

/
Oldalképek
Tartalom