Evangéliumi Hírnök, 1990 (82. évfolyam, 1-24. szám)

1990-01-15 / 2. szám

Postmaster: Send address change to Hungarian Baptist Union of America, 2800 Fordham Rd., N.E. Palm Bay, Fla. 32905 — (USPS 716300)

VOL. 82., NO. 2, JANUARY 15, 1990 82. ÉVF., 2. SZÁM, 1990. JANUÁR 15.

Official Organ of the Hungarian Baptist Union of America Since 1908 Az Amerikai Magyar Baptista Szövetség hivatalos lapja

AZ EVANGÉLIUM ISTENNEK HATALMA" (Róma 1:16)

Mi is az az elviiágiasodás?

Panaszhangok szólalnak meg itt-ott, hogy némely gyülekezetünk, illetve ezeknek egyes tagjai elvilágiasodnak vagy templomiasokká válnak. Kérdezzük magunkat, hogy mit is értsünk a templomosság alatt? A válasz az, hogy azok a hívők, akik megtéréssel egybekötött buzgóságban lankadni kezdenek és a lelki gyümölcsözést elhanyagolva, megelégesznek azzal a keresztyénséggel, hogy vasárnap a templomba mennek, itt énekelnek és a prédikációt végighallgatják, azután hazamenvén, éppen úgy viselkednek, mint más emberek, habár nem káromkodnak és nem részegeskednek, de a lelki dolgokkal alig törődnek, azok templomosokká váltak. Vagyis az ő hitéletük csak a templombajárásból áll.

Ha most ezen kimért, külsőleges buzgósághoz hozzáadjuk némelyeknél a mulatozást, a kevélységet és zsugoriságot, akkor előáll az elvilágiasodás. Ez szemmel láthatóan észrevehető, s ilyen elvilágiasodott lelkek állapotával tisztában lévén, őket a valódi buzgók társaságából kirekesztjük.

Van azonban az elvilágiasodásnak veszedelmes, titkos alakja. Például az illető egyén rendesen látogatja a gyülekezet áhítatosságait. Hangosan imádkozik, néha igét is hirdet, a tanácskozásokon beszédeivel előljár, int, dorgál és az ítélettételben szigorú. Nem káromkodik, nem iszákos, nem mulatozó és elég tisztességes életet él, sőt a Bibliát is nemcsak olvassa, hanem másokat is buzdít arra; de mikor áldozatkészségről, vagyonról és pénzről van szó, akkor ellentétbe helyezi magát a Megváltó szavaival. Egyszóval fösvény ember. Megtérésekor látni lehetett rajta lelki gyümölcsöt a vendégszeretetben, szegények iránti könyörületességben és a misszió felkarolásában, de a gyümölcs eltűnt, csak a levelek maradtak rajta s már ezek is hullanak, mert az illetőnek életfája száradni kezd.

A világ szeretete egyebek közt leginkább a vagyon- és pénz-szeretetben nyilvánul meg. Aki a mammon felé hajol, az már bent van a világban, hiszen ez a világ bálványa. „Mert minden rossznak a gyökere a pénz szerelme” — mondja az apostol (l.Tim. 6:10). Ahol a szívbe bevette magát a fösvénység, onnét az élő hit eltávozott. A fösvénység többféle. Van zsugori, fukar és közönségesen fösvény szív. A zsugori még magához is olyan fösvény, hogy képes éhezni, fázni, rongyoskodni, de nem nyúl a kincseihez. A fukar megenged egyet-mást magának, de más embertől mindent elvon. A közönséges fösvény maga iránt a tékozlásig is költekező lehet, de mások iránt kegyetlen. Venni akar, de adni nem. Ingyen kíván munkát, de ha ő tesz valamit, annak bőséges árát megköveteli. Sajnálja a verejtékező embertől a harapás kenyeret. E földön nem volna nyomorúság, ha nem volna fösvénység. Mindenkinek bőven volna mindene, ha az emberek az Úr Jézusra hallgatnának, Aki azt mondta, hogy: „Jobb adni, mint venni” (ApCs. 20:35).

A világ emberei, kevés kivétellel, mind fösvények embertársaik iránt. A világi társaságok, sőt az országok is azok. Mindnyájan anyagi hasznukat nézik és ahol csak tehetnek: harácsolnak. A Krisztusban hívő emberek ellenben adakozók, felebarátjaik javára törekesznek és mindenütt segíteni akarnak. Ilyenek a valóban hívő, tiszta, krisztusi szellemű gyülekezetek is. De gyakori eset, hogy egyes tagok visszapillantanak a világba és fösvénység foglalja el szívüket. Ezek okoznak azután nagy bajt a gyülekezetekben, mert az ő figyelmük a gyülekezet pénzére irányul és annak szigorú megóvása lelkükön fekszik. Ők rendszerint igen keveset adnak, de a legkisebb pénzbeli dologba is beleavatkoznak. Midőn arról van szó, hogy a befolyt adományokból adni kell a szűkölködőknek, árváknak, segíteni kisebb gyülekezeteket, gondolni a pogánymisszióra vagy egyéb jóra, akkor tiltakozóan emelik fel szavukat a pazarlás ellen. Azt mondják, hogy a pénzzel takarékoskodni kell! Gyűjteni, bankba elhelyezni, a gyülekezet részére vagyont kell szerezni s a vagyon jövedelméből azután a gyülekezetét fenn lehet tartani. Ha észreveszik, hogy a vezető nem kedvük szerint bánik a pénzzel, képesek zajongni, lázadást szítani, torzsalkodást és botrányokat előidézni. A tagok szeretetének, a gyülekezet békességének kérdése náluk csak harmadrendű. Az erkölcsi kár fölé emelik az anyagi kárt.

Isten előtt azonban nem a vagyon, hanem a szív tisztasága kedves. Istennek nem kell vagyon, hiszen Övé a föld és annak teljessége. Ő adhat és elvehet. Földi gyermekeinek nem azért kell áldozatokat hozni, mintha Isten szűkölködnék. El tudja Ő tartani az özvegyeket, árvákat, szű-