Evangéliumi Hírnök, 1990 (82. évfolyam, 1-24. szám)
1990-03-01 / 5. szám
1990. március 1. 3. oldal SZEMLE Jézus vérének beszéde Zsid 12:18-24 „AMIKOR EZT MONDJÁK..." Egy éve már mást se hallunk. Aki eddig egy istentelen és embertelen rendszer szimbóluma volt, az most a barátunk. Elképesztő teljesítmény egy olyan embertől, aki hit hű „ellenlábasai" közül (szeme láttára) segítségével mászott fel a létra tetejére. A Nyugat elragadtatását mi sem igazolja jobban, minthogy néhány kétesértékű produkciója után, az „Év Emberének" kiáltottuk ki „Görbít". Az „elragadtatás"szó nemcsak a Nyugat tetszésnyilvánítására, hanem napjaink apokaliptikus színezetű eseményeire is áll itt. Reagan elnök minden tette mögé a hollywoodi múlt csalárdságot sejtető árnyát festették ott is, meg itt is a riporterek. Amikor Líbiába bombázókat küldött, hogy kifüstöljék a sátrából Kadhafit, régi szerepeinek az újra játszásával vádolták. Hát kérdem én, a Kremlin emberei nem lehet, hogy csak színészkednek? Elfelejtettük már a május elsejei műsorokat, amiket a Vörös téren rendeztek az egész világ rettenetére? Én attól tartok, hogy csak színpad átrendezés folyik ott — őszintén megmondva. A régi trükkök többé nem dolgoznak. A 21. század küszöbén már ők sem engedhetnek meg maguknak középkori módszereket a népek leigázásához. Még tavaly is tagadták egy megállapodás-ellenes radarállomás létét; amikor fényképet mutattak nekik róla, akkor elismerték, hogy „ Dá, ott? Ott tényleg van egy. ” Hogy miért írok én erről az Evangéliumi Hírnökben? Mert míg e sorokat írom, míg Moszkvában konferenciázgatnak a kommunisták, míg Moszkva népe az elsőket harapja a csak megnyílt McDonald-nál, míg a Nyugat alszik, addig hat MÍG bombázót úsztatnak Kubába, minden tizedik héten egy új atom-tengeralattjáróval növekszik a flottájuk... Mi ez, ha nem színjátszás? Ó, igen! Ők a színjátszók, de a szerep már régen ki lett osztva: „ Mert igen jól tudjátok ti magatok, hogy az Úrnak napja úgy jő el, mint a tolvaj éjjel. Mert amikor ezt mondják: Békesség és biztonság, akkor hirtelen veszedelem jő rájuk..." (IThess 5:2, 3). Ébresztő! A műsor elkezdődött! „Hanem járuljatok... az újszövetség közbenjárójához Jézushoz, és a meghintés véréhez, mely jobbat beszél, mint az Abel vére. ” Az Űr Jézus Krisztus golgotái áldozata egyedüli és letagadhatatlan. Méltó arra, hogy csodálattal nézzünk föl rá, elfogadjuk, és megbízzunk üdvözítő erejében. Eredménye, a Menyországot benépesítő megváltottak sokasága. Az emberiség el van veszve nélküle. Magasan fölé emelkedik a Bibliában említett sokféle áldozatnak, mert azoknak hivatása, hogy Krisztus áldozatára mutassanak. Elsőnek, Ábel vére volt a földön kiontva. Alapigénkben ezzel van összehasonlítva Jézus vére. Az Ábel vére Istenhez kiált! Ártatlanságról, igazságról beszél. A 24. vers arról tanúskodik, hogy Jézus vére is beszél, de jobbról, mint Ábelé. Miért? Hát nem volt Ábel ártatlan, igaz, engedelmes, Istent félő és szerető ember? Jób, aki hasonlóan igaz és istenfélő ember volt, így kiált fel: „Óh föld, az én véremet el ne takard!” (Jób 16, 18) Legyen az bizonyság ártatlansága mellett, és az ítélet alapja. Tehát, ószövetségi értelemben, bosszúért kiált. Három tényre utalok, amelyről Jézus vére beszél, mely jobb, mint amelyről az Ábelé beszélt. A. Jézus vére beszél a legdicsőbb áldozatról! Bementő János azt mondja Jézusról: „íme, az Istennek ama báránya, aki elveszi a világnak bűnét!” (Jn 1, 29). E prófécia szerint, Jézus áldozatul adja az életét. Az Őgolgotái áldozata a legdicsőbb áldozat... — melyet Isten Fia egyszer és mindenkorra bemutatott. Az ószövetségi áldozatokat időnként meg kellett ismételni; ezt viszont nem kell. Vannak, akik azt hiszik, hogy az Űrvacsorában Jézus áldozata ismétlődik meg, csak vértelenül. Mi hisszük, hogy nincs szükség Jézus áldozatának a megismétlésére, mert az minden időre érvényes; — melyet önként, szerétéiből hozott az elveszett világért. Őt nem kényszer, hanem szeretet vitte a Golgotára, önként vállalta, az Atya előtt mondván: „íme, jövök!” Mint Fiú, önként, az Atya és az egész elveszett világ iránti szeretetből vállalta e legdicsőbb áldozat meghozatalát; — melyet Isten jóváhagyott és elfogadott. Isten egyszülött Fia, az ember Jézus Krisztus, mint makulátlan és szeplőtlen Bárány, önmagát adta áldozatul a Golgotán. Mindenben megegyezett az Atya akaratával, ezért Ő azt elfogadta és jóváhagyta. Az isteni jóváhagyást bizonyítja, hogy Őt harmadnapon feltámasztotta a halálból és atyai jobbjára ültette. Dicső áldozat ez! B. Jézus vére a bűntől való teljes megtisztulást hirdeti. Ábel vérével kapcsolatban ezt nem mondja az Ige. János első levelében, az első fejezetnek a 7. versében ez van megírva: „...és Jézus Krisztusnak, az Ő Fiának vére megtisztít minket minden bűntől.” Jézus vérében titkos erő van, mert az Isten Fiának a vére. Jézus vére a bűntől való teljes megtisztulás lehetőségéről beszél. Noha, az emberiség bűne sok és nagy. E vér örömüzenetet hirdet, mert a bűnök összeségénél is erősebb. Elégséges a legnagyobb bűnösnek is. Korlátlan a tisztító-ereje. Képes és elég az egész világ bűnének eltörlésére. Noha, már nagyon régen lett kiontva. Húsz évszázaddal ezelőtt folyt e vér, de ereje cseppet sem csökkent. Változatlanul, ugyanazzal az erővel bír az idők végezetéig. Bármilyen sokan veszik is igénybe, nem gyengül meg. Bizalommal jöhetsz hozzá. Jézus vére a bűntől való teljes megtisztulásról beszél. Noha, nem minden ember hisz benne. A Vér erejét és hatását az emberek hitetlensége sem csökkenti. Erről tanúskodik az a tény, hogy emberek millióinak tisztult és változott meg az élete. Vérében csodás erő van, mely a bűn fogságából egy új, krisztusi életre szabadít fel, ma is. Ezt én is megtapasztaltam. De hadd említsem meg azt is Jézus vérének a beszédéről, hogy vére... C. Az emberek testvérekké tevéséről is beszél. Ábel vére haragról, gyű-
