Evangéliumi Hírnök, 1990 (82. évfolyam, 1-24. szám)

1990-02-15 / 4. szám

Postmaster: Send address change to Hungarian Baptist Union of America, 2800 Fordham Rd., N.E. Palm Bay, Fla. 32905 — (USPS 716300)

82. ÉVF., 4. SZÁM, 1990. FEBRUÁR 15.

______________________ AZ EVANGELIUM ISTENNEK HAT ALMA" (Róma 1:16)

AZ ARANYBORJÚ

VOL. 82., NO. 4, FEBRUARY 15, 1990

Próbáljuk meg Izráel népének a helyébe képzelni magunkat. Egyiptomban vagyunk. A fáraó kegyetlen hozzánk. Rabszolgaként kezel minket, és hogy ne szaporodjunk, fiainkat megöleti. Szabadulásért sóhajtozunk. Isten meghallgat minket, és Mózest küldi, hogy kivezesse népünket a szolga-Talán nehéz...

(A szeretet gyakorlata) /

Talán nehéz a lét magánya,

Ha téged senki meg nem ért Sivár közöny-börtönbe zárva Hévvel égni: mindenkiért.

Talán nehéz szeretni akkor, Amikor ez a szeretet : ínségre hajló alkonyaikor

j Felezni kéri kenyered. 1

Talán nehéz lesz szeretettel Segíteni ellenségeden, ;

Ha öndacától mart sebekkel Találod őt az útfélen.

Talán nehéz szeretve járni 1

' Leselgő ordasok között

Es szelíden nem visszavágni Aki téged arcul ütött.

Talán nehéz, de lásd: a Mester ,

' Jóságos arca néz reád

'• Mily megbocsátó szeretettel

Hordta a töviskoronát.

És... engem is nehéz szeretni Sok bűnöm rúttá tesz nagyon.

De vérét ontó szeretettel Ölel keblére Jézusom.

Dr. Bácsi Sándor

ság földjéről. Az üldöző egyiptomi csapatoktól az Úr keze mentett meg, amikor a tengert kettéválasztotta, hogy mi a szárazon menekülhessünk a túlsó partra. Az ellenséget a vízbe fullasztotta. Végre, szabadok vagyunk! Isten iránti hittel és félelemmel van telve a szívünk (2Mózes 14:31).

Az ígéret földje felé nappal felhő, éjjel tűzoszlop által vezet minket Istenünk. Amikor megszomjazunk, siránkozásunkat meghallva, a keserű vizet megédesíti. Máskor, a sziklából fakaszt friss, üdítő vizet. Fürj hússal és mennyei mannával enyhíti az éhségünket. Három havi vándorlás után jutunk a Sinai pusztába. A naponként ismétlődő csodákért csak annyit kér, hogy hallgassunk a szavára. Mózes által juttatjuk „egy akarattal” hozott ígéretünket az Úr elé, hogy amit rendel, azt megtesszük (2Mózes 19:1-8).

Az Istentől jött válasz az, hogy készüljünk fel egy Vele való találkozásra. Két napig tartanak az előkészületek. A harmadik nap, virradatkor, nagy égiriadóra és kürtzengésre ébredünk. A hegy aljához vonulunk Mózessel, s ott a szemünk láttára, tűz formájában a hegyre ereszkedik az Isten dicsősége, ahonnan a mi fülünk hallatára is, megszólítja Mózest, hogy magához hívja a tanításait és ígéreteit átvenni.

Később, mégegyszer magához szólítja a vezetőnket. Most nagyon sokáig marad ott. Már több, mint egy hónapja, hogy semmit sem hallottunk felőle. Az Űr embere, aki eddig a vezetőnk volt, ügyes-bajos dolgainkban bíráskodott, aki Isten akaratát értésünkre adta s előtte képviselt minket, most

nincs sehol. Mi lesz velünk nélküle? Úgy érezzük magunkat, mint a pásztor nélküli juhok. Megkeseredve számoljuk a napokat: 38, 39, negyven! Tovább már nem tűrhetjük ezt a helyzetet! Valamit tenni kell! De mit tegyünk? Te mit tennél?

2Mózes 32-ben olvasunk arról, hogy mit tett Izráel népe. Először aggódott és kételkedett. Aztán, megparancsolta Áronnak, hogy,,gondoskodjon istenekről”, mire ő, ékszereiket beolvasztva, egy aranyborjút készített. Egy aranyborjú imádására adták magukat! Az Egyiptomban eltanult bálványimádáshoz tértek vissza, ahelyett, hogy Istenükhöz kiáltottak volna.

Istent haragra gerjesztette Izráel hűtlensége. A nép, amit Ő féltő szeretettel vezetett, csodáival támogatott, s ami hűségfogadalmat tett neki, máris elfordult tőle. Kegyetlen büntetést szabott ki rájuk: halálbüntetést. Mózes és utódai lettek volna az ígéretek további örökösei. Mózesnek azt parancsolta, hogy ne is próbáljon meg közbenjárni a hűtelenekért.

Mózes akkor így esedezett: „Miért gerjedsz haragra, Uram, néped ellen, amelyet nagy erővel és hatalmas kézzel hoztál ki Egyiptomból? Ne mondhassák az egyiptomiak: Vesztükre vitte ki őket az Isten, megölte őket a hegyek között, és eltörölte őket a föld színéről. Múljék el izzó haragod, szánd meg népedet, és ne hozz rá bajt! Emlékezz szolgáidra, Ábrahámra, Izsákra és Izráelre, akiknek önmagadra esküdtél, és ezt ígérted: Úgy megsokasítom utódaitokat, amennyi az égen a csillag, és örökké birtokukban lesz az az egész föld, amelyről azt mondtam, hogy utódaitoknak adom.” Mire ,,az Úr szánalomra indult, és nem