Evangéliumi Hírnök, 1990 (82. évfolyam, 1-24. szám)
1990-01-15 / 2. szám
1990. január 15. 7. oldal Mrs. Swenson was born in Oslo, Norway and immigrated to the United States in 1906 settling in Chicago, Illinois. She Anne Swenson with the Peace Lutheran Preschool children has one son, Arnold Andresen, who resides in Vero Beach with his wife Stella. She is also blessed with three wonderful grandchildren. Her favorite pastime has been reading and corresponding with Norwegian friends and loved ones throughout the United States. * * * Contributions — November, 1989 American Hungarian Baptist Church, Alhambra, CA .......................................$100.00 First Baptist Church, Garfield, NJ ............... 130.00 Mrs. Rose Newman ......................................... 25.00 Mr. and Mrs. William Tatter 100.00 Mr. and Mrs. John Black ............................. 10.00 Bethesda Baptist Church ............................. 175.00 Mr. Barry Dean ..............................................25.00 Mr. and Mrs. Ernest Kish............................... 30.00 Bethesda Baptist Church Ladies Aid 100.00 Mrs. Ruth Kish ................................................. 10.00 Mrs. Rose Fair ................................................. 50.00 Mr. and Mrs. Jack Steg 10.00 $790.00 In loving memory of Irma Ladányi Irene Nintzel .................................................... 100.00 In honor of Dr. George Balia & Mrs. Margaret Miller — Mrs. Elizabeth Balia ..................... 100.00 In loving memory of Rebecca Eibner Dr. and Mrs. Don J. Marquette 50.00 In loving memory of Julius Balog Mr. and Mrs. Joseph Balog ............................ 25.00 275.00 Grand total: $1,065.00 ,,Ezt mondja a Seregeknek Ura: Egy kevés idő van még és én megindítom az eget és a földet, a tengeri és a szárazt. És megindítok minden népet és eljön, akit minden népek óhajtanak és megtöltöm e házat dicsőséggel. ” (Aggeus 2:6-7) * Senki sincs a világon fájdalom es szenvedés nélkül, legyen bár király, vagy pápa. Kempis Tamás BIBLIA IgjSl MAGYARÁZÓ 1990. február 4. JÉZUS ELŐKÉSZÍTI TANÍTVÁNYAIT János 12:20-36 János evangéliumának a 12. fejezetében a Húsvét előtti készülődésekről olvasunk. Hat nappal Húsvét előtt Bethániába ment Jézus, ahol Lázár, Mária és Márta otthonában vendégeskedett egy rövid ideig. Ez volt az a Lázár, akit feltámasztott a halálból, és aki így élő bizonyítéka lett Krisztus istenségének. A Főtanács Krisztus iránti gyűlöletének is alanya lett Lázár: összeesküvést szőttek, hogy Jézussal együtt megöljék. Mária megkeni Jézus lábát. A baráti szeretetnek és kegyeletnek a megnyilvánulása volt ez a tett. Júdás azonban pazarlást látott benne. Meg is jegyezte, hogy a drága nárdus kenet árán sok szegényen segíthettek volna. Nem számított Jézus válaszára: „Hagyd őt, hogy megtegye temetésem napjára; mert a szegények mindig veletek vannak, de én nem vagyok mindig veletek.” Tanulság: elsőrangú kötelességünk Jézust tisztelni és szolgálni; ezt kövesse a felebaráti szolgálat kötelessége-Jézus közelgő halálára készíti őket. A kellemes bethániai látogatást a Jeruzsálembe való diadalmas bevonulás követte. Bár a sokaság hozsannával fogadta és kísérte Jézust, Ő tudta, hogy rövidesen a „Feszítsd meg!” kiáltást hallja majd tőlük. A görögök érdeklődése a személye iránt is arra emlékeztette, hogy megáldoztatásának az ideje elérkezett, és hogy áldozatának világraszóló kihatása lesz. „Eljött az óra, amikor megdicsőül az Emberfia... Ha a búzaszem... meghal, sokszoros termést hoz” (23, 24. vers.) Tanulság: Sokszor csak halál útján jöhet megújulás. Az emberi életnél értékesebb az örökélet. Jézus megdicsőítésére készíti őket. Milyen különleges megdicsőítés az, amely egy keresztre-feszíttetésből áll! Nem csoda, hogy nehezen értették meg a tanítványai azt, hogy milyen áldozatra készült és készítette őket a Mester. Sem a Mester, sem a tanítvány nem menekülhet meg az áldozattól. Halálfélelmük legyen bár, Isten ereje által győzedelmeskednek. Tanulság: aki Krisztusban hisz, azt Ő megerősíti. Hirdessük az igazságot, hogy aki Krisztusban hisz, az üdvözül; aki pedig nem hisz, az elkárhozik. Hirdessük, míg a kegyelem ideje tart! * Aranymondat: János 12:26. * Napi áhítat: Jan. 29. H. János 12:1-8 Jan. 30. K. János 12:9-11 Jan. 31. Sz. János 12:12-19 Feb. 1. Cs. János 12:20-26 Feb. 2. P. János 12:27-36 Feb. 3. Sz. János 12:3743 Feb. 4. V. János 12:44-50 * * * * 1990. február 11. AZ IGAZ SZOLGA PÉLDÁJA János 13:1-17 A közel-keleti ember vendégszerető. A szíves vendéglátás része volt a lábmosás. Milyen kellemesen hatott ez a szolgálat egy-egy fárasztó gyalogolás után! Természetesen, e munkát vagy a család legfiatalabb tagjára, vagy pedig a szolgák egyikére bízták. A húsvéti ünnepekre többszörösére duzzadt Jeruzsálem lakossága, és így, nem is csoda, hogy a tanítványi csoport szolga nélkül maradt. Nem volt, aki a lábukat megmosta volna. Már le is ültek a vacsorához, amikor nagy meglepetésükre, Jézus felállt, törülközőt és mosdótálat vett, és nekilátott, hogy megmossa tanítványai poros lábait. Mit óhajtott ezáltal tanítani nekik, s nekünk? Legyünk készségesek egymást szolgálni. Az emberi természet inkább uralkodásra vágyna, mint hogy szolgája legyen valakinek, különösen egy idegennek. A tanítványok évekig jártak Krisztus mellett, hallgatták az Isten Országáról szóló tanításait. Mégis, Jeruzsálem felé az úton azon tanakodtak, hogy vajon kinek jut majd az első hely Krisztus mellett az új országban. Jézus azért jött, hogy példát mutasson az igazi szolgaságról. Jött, hogy szolgáljon. Nem várta, hogy Őt
