Evangéliumi Hírnök, 1989 (81. évfolyam, 1-24. szám)
1989-03-15 / 6. szám
1989. március 15. 7. oldal BIBLIA MAGYARÁZÓ 1989. április 2. AZ ÉLET KRISZTUS Filippi 1:1-26 Űj leckesorozat kezdődik, Pál apostolnak a római fogságból írt levele alapján. Ezt a levelet a Filippiben lévő gyülekezethez írta Pál. Filippi görög város volt. Nevét a világhódító Nagy Sándor apja után nyerte. Pál és Silás útban Ásiából Macedóniába, körülbelül ötven táján alapította ezt a kis közösségét a hívőkből. Lídiát, egy kis csoportját az asszonyoknak, a börtönőrt és annak családját nyerte meg az evangéliumnak. Acta 16:9-34. Ez a kis közösség kezdetben a Lidia házánál tartotta összejöveteleit. De csakhamar virágzó, erős, áldozatkész gyülekezetté fejlődött. Pál legalább kétszer viszszatért Filippibe. Acta 20:1-3, 2Kor. 13:7-5. Egész különös közösségre jutott a Filippiben élő keresztyénekkel. Amikor megtudták, hogy Pál fogságba került, azonnal segítségére siettek. Ők tudhatták igazán, milyen lehet Pál helyzete a börtönben. A börtönőr erről sokat beszélhetett. De tudták azt is, hogy pénzzel és egyéb adományokkal sokat segíthetnek a Pál helyzetén, enyhíthetik fogsága nehéz körülményeit. Annál inkább is, mivel Pál tulajdon, bérelt szállásán lakott. Acta 28:30-31. Ez a levél a legszebb köszönő levél, amit valaha is megírtak. De a levélben felismerhető egy bizonyos fajta szorongás is. Pál, aki két évig volt a római fogságban, tudta, hogy számára ez a végzetet is jelentheti. Emiatt nem volt félelem a szívében. Egyetlen gondolata volt csupán, hogy ebben a helyzetében is, életével az Úr nevének szerezzen dicsőséget. És valóban Pál fogsága sok keresztyént felbátorított. Nagy bátorsággal tettek bizonyságot hitükről. Voltak viszont, akik ártó szándékkal, versengésből és irigységből buzgólkodtak. Pál felülemelkedett az emberi gyarlóságokon. Számára egy volt a fontos, hogy az evangéliumot hirdessék. Pál reménykedett abban is, hogy kiszabadul. Nem emberekben bízott. Hitt az imádság erejében és a Szentlélek segítségében. Kettős érzéssel küzdött: vágyott az Úrhoz és látta a szolgálata jelentőségét. Végül is abban oldódott fel e kettős érzés okozta fe-DÁVID MIHÁLYNÉ 1918—1989 Hosszú szenvedés után az Úr haza hívta e földi zarándok útjáról Helen Oláh Dávid testvérnőt. Magyarországon, Tiszafüreden született 1918. szeptember 30-án. Budapesten a Nap utcai gyülekezetben fogadta el személyes megváltójának Krisztust, 1937-ben ott merítkezett be. 1938- ban férjhez ment Fehérvári Gyulához. Két gyermekük született: Marianne és Péter. 1940-ben a József-utcai gyülekezet tagja lett. 1942-ben özvegy lett, férje orosz földön ismeretlenül eltűnt. Egy tábori levél érkezett tőle. 1956-ban az Egyesült Államokba jöttek. Az 1956-os karácsonyt már egy oregoni befogadó gyülekezetben töltötték. Onnan költöztek át Los Angelesbe és a Magyar Baptista Gyülekezet tagjai lettek. Férjhez ment Dávid Mihályhoz, akitől egy fia született, Pál. 1965-ben ismét özvegy lett. Gyermekeit felnevelte, iskoláztatta, szorgalmasan dolgozott értük egészen addig, amíg a betegség nem akadályozta meg. Az alattomosan terjedő rákot nem tudta a szervezete legyőzni. Ez év január 4-én Duarteban, Cal. az Úr haza hívta. A gyász szertartást Dr. Dudley Woodberry a Congregational Church prédikátora végezte. Földi porhüvelye a Forest Lawn, Hollywood Hills, Mortuary-ban lett nyugalomba helyezve. Gyászolja három gyermeke: Marianne, Péter és Pál; veje: dr. William F. Leahy; menye: Ada Fehérvári; négy unokája: Randine, Randolf, Christina, Jeffrey; nővérei: Gargy Matild, Révész Katalin, Purcel Rubi, gyermekeik és unokáik; bátyja: Oláh József és családja; valamint sok ismerőse, hívő testvérek úgy itten, mint az Óhazában. Isten adjon vigasztalást a megszomorodottaknak. Oláh József szüksége, hogy bármint lesz is, életével vagy halálával az Úr nevének szerezzen dicsőséget. Ebből a leckéből elsősorban ezt a helyes magatartást tanuljuk meg. Imádkozzunk sok, sok odaszánt hívő életért! * Aranymondat: Filippi 1:21. * Napi áhítat: Márc. 27. H. Filippi 1:1-10 Márc. 28. K. Filippi 1:11-17 Márc. 29. Sz. Filippi 1:18-26 Márc. 30. Cs. II. Timótheus 1:7-12 Márc. 31. P. II. Timótheus 2:11-18 Ápr. 1. Sz. János 14:15-21 Ápr. 2. V. Acta 17:22-28 * * * 1989. április 9. SZOLGÁJUNK ÚGY, AHOGY JÉZUS SZOLGÁLT Filippi 1:27-2:30 Nincs tökéletes gyülekezet. Természetesen a filippibeli gyülekezetben is voltak problémák. A pogány világtól, a romlott vallástól, az önző erkölcstől és az ellenséges államtól szorongatva a gyülekezet nem nézhetett rózsás jövő elé. Ez a gyülekezet már szembetalálta magát a kereskedelemből származó haszon elvesztése miatt dühöngő tömeggel is. Amikor Pál meggyógyította az ördögtől megszállott kisleányt. Acta 16:16-24. Pál eltávozása után az üldözés tovább tartott. Emellett a gyülekezetben is kialakult bizonyos egyenetlenség. Mint minden gyülekezetben, itt is voltak vitatkozó természetű emberek. Pál levelében ezekhez szól, intvén őket, hogy legyenek egyek a Krisztusban, hogy szolgálhassanak másoknak. Mert Pál tudta, hogy az a közösség, amely egységes, tud szolgálni másoknak, az növekszik és ellene tud állni a külső erőszaknak. Pál úgy emlékeztette őket a szolgálat fontosságára, hogy példaképül Jézus Krisztust állította elébük, aki maga is, mint Isten szolgája nem azért jött, hogy néki szolgáljanak, hanem, hogy ő szolgáljon másoknak. Az apostol által ajánlott főbb szempontok: 1. Szilárdan állni. Pál arra inti a filippibelieket, hogy álljanak szilárdan a hitben, lélekben
