Evangéliumi Hírnök, 1989 (81. évfolyam, 1-24. szám)
1989-03-15 / 6. szám
1989. március 15. fjgMggfgüfe^jgS 3. oldal misszió. Chicagóban egy új magyar gyülekezet létesült. Minden rossznak van jó oldala és minden jónak lehetnek rossz oldalai. Mi itt a jó oldalt élvezzük és hálát adunk azokért a testvérekért, akik a szenvedésből idejöttek, jobb anyagi helyzetbe kerültek, szabadok, nekünk pedig örömet szereztek. Magyar baptista missziónk élete most ismét biztosítva látszik néhány évre. * * * EMLÉKEZTETNÜNK KELL ERDÉLYBŐL érkezett testvéreinket, hogy az említett „történelem megismétlődést” ők is megfogják tapasztalni. Az ő esetükben még gyorsabban meg fog történni az angolosodás. Jó ha ezt tudják és ezzel számolnak. Ha ezzel a folyamattal tisztában lesznek, másként fogják látni a régebbi amerikaiak helyzetét és életmódját. Az, hogy a helyzetet látjuk, nem jelenti azt, hogy magyar nyelvünk szeretetét és megbecsülését elhagyjuk. Nyelvünk és népünk szeretete arra serkent, hogy csöpögtessük ifjaink szívébe nyelvünk és származásunk értékelését és tiszteletét. Nem magyaroskodunk, hanem magyarságunk szeretetére buzdítunk. * * * A MAGYAR NYEL V ŐS IS ÉG ÉT főleg az emigrációban élő magyar nyelvészek kutatják és eredményesen bizonyítják. Az Óhazában még ma is a német befolyásra elfogadott Finn- Ugor származási elméletet tanítják. Ez a hivatalos tan. Van azonban otthon is sok szabadon gondolkozó és kutató tudós, aki a külföldi magyar tudósokkal együtt állítja, hogy a magyar nyelv nem Finn- Ugor származású. Ősrégi, fejlett, kifejező nyelvünk van, régebbi mint az angol, német, francia, vagy latin. Jó ezt tudnunk itt Amerikában és hasznos ezt az ismeretet ifjainkkal közölni. Szeretettel és megbecsüléssel fognak gondolni magyar nyelvükre még akkor is, ha már nem beszélik. Magyar baptista missziónknak és népünknek tennénk jót, ha gyülekezeteink tartanának angol közösségekbe tartozó ifjaknak és korosabb testvéreinknek angol nyelvű előadásokat, amelyeken kifejtenék a magyar nyelv szépségét, értékét és ősiségét. Ha nem teszünk semmit nyelvünk tiszteletéért és felértékeléséért, akkor nem panaszkodhatunk ifjúságunk eltávozása miatt. A nyelvet a nép beszéli és ha nyelv ősi, a nép is az. Hívő és nemzeti kötelességünk, hogy magyarságunkról mind ezt a Tagadhatatlan tény, hogy a tanítványok közül senki sem várta Krisztus föltámadását. A nagypénteki dráma hatása alatt voltak még a hétnek első napján is. Csupán akkor indulnak el bizonyosságot szerezni a föltámadásról, amikor az hírként kezd terjedni. Minthogy a föltámadást nem látták, nem is hittek benne. (Lukács 24:13-24) Igaz, hogy elképzelhetetlennek tartották a halálát is. A föltámadás szemtanúi Krisztus ellenségei között voltak, akik hittek a föltámadásban, mielőtt az bekövetkezett volna. Érthető, hogy ennek megakadályozására a papok minden intézkedést megtettek: fegyveres őröket állíttattak Jézus sírja elé. Az elképzelés és az őrségnek adott utasítás az volt, hogy netán mégis föltámadna ez a „hitető”, azonnal végezzenek vele. A felbérelt őrség azt igazolja, hogy a papok nemcsak hitték, de tudták, hogy Jézus föltámad! Ugyanis amikor Pilátustól kérték a sír őrzését, ezt azzal indokolták, hogy „ez a hitető még életében azt mondotta: Harmadnapra föltámadok.” (Máté 27:63) Elgondolkodtató, hogy ez a jövendölés a tanítványoknak nem jutott eszébe... A papok szempontjából Krisztus egész működése gonosz dolog volt, de föltámadása még „gonoszabb lesz az elsőnél.” (Máté 27:64) Vajon hitték is, hogy ez a Nagypéntektől húsvétig A Golgotán még ott állt a kereszt, De már a bíbor vért a Ibid felitta. Mindenki elment, elszéledt... Ki hitt az Emberfiának? — Elvégeztetett. Júdás nyakán is roppant a kötél, nem vonzza többé árulásra már juss. Kezét tisztára mosta rég Pilátus, András, Simon is bárkájába tért. Üres szívükben kétség se maradt: nem fognak ők már ember-halakat, fényét vesztette bennük a csoda. De lenn a sziklasírban ezalatt folépült Jézus teste temploma. — Nem dönti többé senki le soha! Füle Lajos szépet feltárjuk gyermekeink előtt. Jó előkészítéssel, megvendégeléssel sok eltávozott magyarban felébreszthetjük a magyar gyülekezeteink iránti tiszteletet és magyar nyelvünk szeretetét. fegyveres erő elég lesz e „gonosz” dolog megakadályozására? Hiszen immár kétezer év sem volt elegendő a Krisztus föltámadását valló és hirdető hívők megsemmisítésére... A kritikus harmadnap reggelén a harcedzett római légionistáknak olyan jelenésben van részük, amilyenre sohasem gondoltak. (Máté 28:2^4) A föltámadás megrendítő pillanatában még csak eszükbe sem jut fegyvereiket használni, hiszen a jelenés minden emberi képzeletet felülmúl! Pogány katonák igazolják a föltámadás letagadhatatlan tényét, olyanok, akiknek sem a zsidó vallási élethez, sem a föltámadás kérdéséhez semmi közük sem volt. A „gonoszabb” dolog tehát bekövetkezett. A synhedriont a főpapok azonnal egybehívták a „gonoszabb” dolog megtárgyalására. Még nem felejthették el a nagypénteki természeti és természetfölötti jelenségeket, mint Jeruzsálem lakói. Most pedig a katonák megrendült idegállapota immáron kétségtelenné tették azt, amitől rettegtek: Krisztus föltámadott! — Bizonyos, hogy a csütörtök éjjeli vitáknál most még élesebbé vált a szóváltás közöttük, mert közülük többen egyre inkább rádöbbennek a soha le nem tagadható valóságra, hogy t.i. Messiás gyilkosok! S ha ez így áll, akkor az egész Tanácsnak bűnbánatot kellene tartani. Csakhogy a gonoszságban leledző ember erre képtelen. A többség könnyebb módot választ: meg kell vesztegetni az őrséget. A templom kincstárja az ilyen kiadásokat is bírja... A megvesztegetésre szánt szeszterciuszoknak sohasem volt szaga. Nikodémusékat ezúttal is elhallgattatták. A valóságos tényt ismerő és átélő katonákat rászedik arra a képtelenségre, hogy mondják el mindenkinek: a tanítványai lopták el Jézus holttestét. Megdöbbentő, amikor palástos emberek vetemednek hazugságra. Vajon ez nem „gonosz” dolog? Ezt a hazugságot azokra a tanítványokra akarják rábizonyítani, akik — Péter kivételével — oda sem merészeltek menni a főpap udvarába, amikor Jézus pőrét folytatták. De még ez az egy merész tanítvány is gyáva nyálként viselkedik, amikor fel-KRISZTUS FÖLTÁMADÁSA----------------------------------(János 20:1-9)----------------------------------------
