Evangéliumi Hírnök, 1989 (81. évfolyam, 1-24. szám)

1989-03-01 / 5. szám

VOL. 81., NO. 5, MARCH 1, 1989 81. ÉVF., 5. SZÁM, 1989. MÁRCIUS 1. Postmaster: Send address change to Hungarian Baptist Union of America, 28Ö0 Fordham Rd., N.E. Palm Bay, Fla. 32905 — (USPS 716300) Official Organ of the Hungarian Baptist Union of America Since 1908 Az Amerikai Magyar Baptista Szövetség hivatalos lapja AZ EVANGÉLIUM ISTENNEK HATALMA" (Róma 1:16) A SZOGAZDAG DAVID „Csordultig van a poharam” — lelkendezett Dávid az Úr jóságának és kegyelmének érzésén. A 23. zsoltár rövid néhány versből áll és nem mond­ja el részletesen mivel tölt meg csor­dultig Dávid pohara. A 103. zsoltár­ban már kifejti ékes szavakkal az Űr szeretetének és gondviselésének meg­nyilvánulását. Amikor ez utóbb megnevezett zsol­tárt olvassuk, csodálkozva kérdezzük, honnan vette Dávid a különböző ma­gasztaló és dicsérő szavakat. A zsoltár első tíz versében legalább 15 más-más szóval jelzi az Úr sokféle jótétemé­nyét. Dávid nem járt iskolába. Abban a korban nem voltak iskolák. Gyer­mek és ifjú éveit a mezőn, a juhok őrzésével töltötte. Nem volt íróeszkö­ze, papirusza (ma papír). Abban az időben, Krisztus előtt a 10. század vé­gén és a 11. század elején a kezdetle­ges héber betűket nagyon kevés izrae­lita ismerte s akik ismerték, azok pa­pok lehettek. Nem valószínű, hogy Ma újból... Ma közel akarok Hozzád lenni Házadban. Csüggedést, gondot félre tenni. Testvérölelés közt színed elé menni, S ha csak egy morzsát is — szent igédből nyerni. Ma idejöttem Uram, és szívet nyitok. Szomjazó ajakkal szent igédből iszok. Egy parányi abból felejteti a bajt, S mikor a lelkem merít — a vágy Hozzád hajt. Ma újból megköszönöm a lelki testvért. S mi összeköt vele: a Golgothán folyt vért. Hadd csepegjen rám, a legnagyobb bűnösre... Legyen itt minden ... nyereség részemre. Túrmezei Erzsébet Dávidnak lett volna egy papiruszte­kercse, az akkori idők könyve. Más volt a helyzete királysága ide­jén. Ekkor már rendelkezésére álltak írástudó papok és tekercsek lehettek birtokában. A legelfogadhatóbb ma­gyarázat Dávid zsoltár szerkesztésére az, hogy azokat diktálta írnokainak. Amikor az ihlet megszállta, odarendel­te az írni tudó papokat és diktálta verseit. Nem szabad figyelmen kívül hagyni azt a tényt, hogy a régi világ­ban, amikor nem hordtak jegyzetfü­zetet a zsebükben, az emberek fejük­re, emlékező tehetségükre támaszkod­tak. A görög filozófusok, Plátó, Szók­ratész Kr. e. 300—400 évvel, elmond­ták gondolataikat és tanítványaik megjegyezték s később leírták. Ezt tette Máté is, aki a Hegyibeszédet meglepő részletességgel leírta 30-40 évvel a beszéd elhangzása után. Dá­vid szívében és elméjében voltak a zsoltárok szavai. Szókincse mégis meglepő. Szógazdagsága azt bizonyít­ja, hogy az emberi szellem, amit Isten lehelt bele, a teremtéstől kezdve egy­formán olyan gazdag és nagy képessé­gű, mint ma. Ma talán több ismerettel rendelkezik, a képessége azonban ugyanaz, ami a teremtéskor volt. Az Istent magasztaló szavak nagy száma csak úgy keletkezhetett, hogy Dávid gondolkozott, elmélkedett az Úr jósága felett. Szíve, agya, megtelt csodálkozással és dicsérettel és így jöt­tek a szavak. A mi részünkre nagy tanítás rejlik a magasztaló szavakban. Gondolhatott volna Dávid a vesze­delmekre, az üldöztetésre, az ellensé­geire és azokból az emlékekből is ösz­­szeállíthatott volna lehangoló, keser­ves verseket. Dávid azonban Isten cselekedeteire gondolt, azok felett el­mélkedett s azok megvidámították szívét. Azokkal az emlékekkel vidá­­mítja a mi szívünket is. Mi lett a régi keserű napokkal, a szívet maró fájdal­mas emlékekkel? Amikor az Úrral foglalkozott mindazok eltűntek s megmaradt a dicséret és a magaszta­lás. így jutott el a felemelő szép szavak gyűjteményéhez. Ilyenekhez: Isten jó­tevő, bűnbocsátó, gyógyító, megvál­tó, kegyelmes, irgalmas, megifjító, igazságos, könyörülő, nem lobban haragra, nem feddő, nem bűneink szerint cselekvő és nem fizet álnoksá­gainkért. Van-e teológus, aki szebben, méltóbban le tudná írni Isten felségét és tökéletes jóságát? Mindezt átélés­ből és tapasztalatból írta Dávid, a maga örömére és épülésére. Elmélkedésünk tárgyától függ, hogy milyen lesz érzésvilágunk. Ború­látók, vagy derűlátók leszünk. Ha az Úrra gondolunk, akkor ajkunk csak dicséretre nyílhat. Ha az Úrral foglal­kozunk, akkor tetteit látjuk és azokat számon vesszük. Ha valakinek volt panaszra oka, Dávidnak volt elég. Saul halálra üldözte, Absolon fia ha­lálos merényletet tervezett, a mezőn vadállatokkal küszködött, sokszor éhezett és veszedelemben forgott. Ki­rálysága alatt a bűn megkörnyékezte és megejtette. Nem volt könnyű elis­mernie és nyíltan bevallania, hogy vét­­(Folytatás a 2. oldalon)

Next

/
Oldalképek
Tartalom