Evangéliumi Hírnök, 1989 (81. évfolyam, 1-24. szám)
1989-02-15 / 4. szám
1989. február 15. 7. oldal Kivel fogsz játszani? Kolossá 3:17, 23 és I. Péter 4:11 1988. augusztus 24-e volt. Aznap kezdődött meg a tanítás. A kis három éves unokám először maradt otthon báttya nélkül, mert abból iskolás gyerek lett. Én meg felhívtam telefonon, hogy megkérdezzem tőle, hogy mit fog csinálni egész délelőtt játszótársa nélkül. Mire egy kis gondolkodás után boldogan ráfelelt: „Az Úr Jézussal fogok játszani!" Aztán elhajolva a telefontól odasúgta édesanyjának: „Azt mondtam a nagymamának, hogy az Úr Jézussal fogok játszani!” Valahogy kis szíve átérezte, hogy meghatóan szépet mondott; ezért akarta, hogy anyukája is tudjon róla. Az Úr Jézussal játszani?! El lehet ilyet képzelni? Érdekli az Urat szórakozásunk ill. játékunk? Hát miért ne? Hisz a Kolossé 3:17 és 23-ban meg az I. Péter 4:11-ben arra figyelmeztet Bibliánk, hogy mindent (munkát és játékot egyaránt), amit csak teszünk az Úr Jézus nevében, lélekből, és az Atya dicsőségére tegyünk. Ez meg csak úgy történhet meg, ha állandóan vele járunk és mindent vele és ereje által teszünk. Unokám megjegyzése arra utalt, hogy tudomása szerint, aki szereti az Úr Jézust azt a következő három előny éri: 1. A megváltó soha sem hagyja magára; 2. Mindig van kihez szólnia; 3. S van állandó társa. 1. Jézus megígérte, hogy gyermekeit soha sem hagyja magára. Ez azt jelenti, hogy munkában és szórakozásban egyaránt velünk van, óv, vezet, és áld. Továbbá érdekli életünk minden mozzanata. Ennélfogva állandóan jelenléte tudatában élhetünk. Persze ez nem csak kiváltság, hanem felelősség is. U.i., aki tudja, hogy egy királyt hívott meg otthonába, az azonnal nagytakarításhoz fog; majd ragyogó tisztán tartja hajlékát az egész vendégség idején; s mindenben vendége kedvét keresi ottléte alatt. Hasonlóan, aki a Királyok Királyát, az Úr Jézus Krisztust hívta be szíve hajlékába — az a bűnfelszámolás nagytakarításával készül fel fogadására; aztán igyekszik ragyogó tisztaságban tartani életét; s végül mindenben keresi, hogy jól érezze magát ott az Úr. Vagyis állandó jelenléte tudatában, felelősségteljesen úgy dolgozik, mintha Jézusnak dolgozna és úgy szórakozik, mintha Jézussal játszaúa. Egyben mindent kerül, ami keseríti szíve lakóját, s nem viszi oly helyre, ahol bántják. 2. Aki Jézusé, annak mindig van kihez szólnia. Méghozzá azzal beszélhet, aki nem csak figyel rá, hanem akinek hatalmában van mindent megadni (Ján. 14:13). Azaz, aki képes örömet sokszorozni, játékot megosztani, fájdalmat enyhíteni, és próbán bátorítani. Egy kisgyermek részére mi sem természetesebb, mint az, hogy aki figyel rá, ahhoz sokat beszéljen; s aki szereti, ahhoz jóban-rosszban bátran rohanjon. Hisz játékában meg akarja osztani örömét vele; bánatában meg segítséget vár tőle. S mivel Jézus ilyen barát, ezért tudta unokám, hogy egyedüllétében lesz kihez szólnia. 3. Aki Jézusé, annak van állandó társa. Ez azt jelenti, hogy a Megváltó nem csak vele van, figyel rá, hanem mindenben együttműködik vele. Társa lesz a napi munkában, a lélekmentésben, pihenésben és a szórakozásban ill. játékában is. A Márk 16:20-ban azt olvassuk, hogy az Ür „Mindenütt együttmunkálkodott” tanítványaival. S a II.Kor. 6:1-ben meg arról értesülünk, hogy „Isten munkatársai vagyunk”. Persze ez az együttműködés csak addig állhat fenn, amíg Isten gyermeke olyan dolgokba merül bele, amik a Mindenható akarata szerint valók. Mert, pl. aki ártalmas italmérési munkát vállal; vagy egy kis csalás, csenés, kacérkodás, vagy egyéb bűnre adja magát; vagy szenvedélyre vivő szerencse ill. sors-játékkal szórakozik (mint a kártyajáték, lottó és más); vagy a vasárnap Istennek szentelését felcseréli kirándulással stb.; az nem bízhat abban, hogy ezekben is társa lesz Ura. Bár szívében marad, de bántani fogja a helyzet s először szelíden, majd egyre szigorúbb hangon fogja visszaterelni a helyes útra. Ezért fontos, hogy a hívő vizsgálja meg minden tettét az Ige fényében, s csak akkor merüljön bele, ha mennyei íűVíű jóváhagyja. __ „Az Úr Jézussal fogok játszani!"— mondta kis unokám. Ezzel nem csak szépet, hanem igeszerűt is mondott. Ennélfogva tanuljuk meg tőle, hogy Isten gyermeke, — akarva akaratlanul is — mindent az Úr jelenlétében Hl. társaságában végez. S vigyázzunk arra, hogy csak olyan dologba merüljünk bele, ami szerető szívének örömet szerez! Mátrai Mihályné BIBLIA MAGYARÁZÓ 1989. március 5. FOGADJÁTOK BE Filemon 4-20. A keresztyéni emberszeretetnek, egymás megbecsülésének ékes példája Pál, Onézimus és Filemon életéből vett esemény leírása. A levél címzettje Filemon Kolosséban lakott. Az ő házában gyűlt össze az ottani gyülekezet. A Kolosséba írt levélben (4:17) látjuk Arkhippusnak nevét, aki Filemon házában gyülekező hívők vezetője volt. (Filemon 2.) A levelet az Efézusba és Kolosséba írt levéllel együtt Tikhikus vitte, aki egyben elkísérte Onézimust. I. Ki volt Onézimus? Egy rabszolga, Filemon tulajdona, aki elszökött mesterétől és a rabolt holmival együtt Rómába ment. A 10. vers szerint ott megtért. Valahol hallhatta Pál bizonyságtételét. Mint rabszolga nem volt példás életű, ámbár neve magyarul „hasznos” volt. Megtéréséig neve ellenére is haszontalan volt. Megtérése életváltozás lett. Pál fiának nevezi (10. v.) Pálnak hasznos szolgálatot tett. Ennél több lett: „szeretett atyafi.” (16. v.) Onézimus megtérése azt is jelentette, hogy kész volt bűneiért vezekelni, visszamenni elhagyott gazdájához. A hit bátorságot ad. n. Filemon (görög név, gyengédet jelent) példás életű hívő ember volt. Házánál tartották a hívők az istentisz-
