Evangéliumi Hírnök, 1988 (80. évfolyam, 1-24. szám)

1988-01-01 / 1. szám

Postmaster: Send address change to Hungarian Baptist Union of America, 2800 Fordham Rd., N.E. Palm Bay, Fla. 32905 — (USPS 716300)

VOL. 80., NO. 1. JANUARY 1. 1988. 80. ÉVF., 1. SZÁM, 1988. JANUÁR 1.

Official Organ of the Hungarian Baptist Union of America Since 1908 Az Amerikai Magyar Baptista Szövetség hivatalos lapja

AZ EVANGÉLIUM ISTENNEK H A T A L M A " (Róma 1:16)

AZ IRGALMASSÁG ÉVE

„Boldogok az irgalmasok, mert ők irgalmasságot nyernek. ’’(Máté 5:7)

A kínaiak minden évet egy állat nevével azonosítanak. 1987 a nyúl éve. Jövőre a sárkány évében leszünk. Én is szeretném a jövő évet jellemezni.

Egy kellemetlen, durva, és önző világban élünk. Naponta olvasunk az ember elképzelhetetlen kegyetlenségéről saját embertársa ellen. Sokszor eszembe jut Jeremiás siralma. „Családrabb a szív mindennél, javíthatatlan; ki tudná kiismerni.”

Ebben a barbár világban gyengéd szívekre van szükségünk. Ezért ezt az új évet az „Irgalmasság Évé”-nek nevezem ki.

Három tizenéves fiú szállt fel az autóbuszra New Jersey állam Trentonában. Az előttük levő ülést egy szegényesen öltözött ember foglalta el. Nem beszélt senkivel, zárkózott volt. Mikor az autóbusz megállt ebédszünetre, mindenki leszállt, csak ez a magányos ember maradt ülve, a semmibe bámészkodva. Az egyik fiú az emberhez fordult és megkérte: „Gyere már le velünk. Legalább nyújtózkodjál egy kicsit.”

A koldus elfogadta a meghívást. A fiúk ebédet is vettek neki. Beszélgetni kezdtek. Az egyik azt mondta: „Floridába megyünk egy hét végére, sütkérezni a napban. Mindenki azt mondja, hogy szép a tengerpart Floridában.” „Nagyon szép” — válaszolta a koldus. „Voltál már ott?” „Persze, hogy voltam. Ott éltem sokáig.” „Még mindig vannak rokonaid ott?” A zárkózottság majdnem tapintható volt. Habozva válaszolt. „Nem... igazán

nem tudom.” „Mi az, hogy nem tudod? állhatatoskodott a tizenéves. A barátságos modor és az őszinte érdeklődés végül is letörte a magányosság kapuját. A koldus elmondta a történetét.

„Sok évvel ezelőtt a bíróság az állami fegyházba zárt. A feleségem egy igazgyöngy volt. Gyermekeim csodálatosan szépítették az életünket. Mielőtt elvittek, azt mondtam a feleségemnek: ,Drágám, ne írj és ne látogass meg. Én sem fogom a kapcsolatot fenntartani. Ne tudják meg a gyerekek, hogy az apjuk egy börtöntöltelék. Ha találkozol egy férfivel, aki szeret, házasodj meg.’ Ez sok évvel ezelőtt volt, fogalmam sincs, hogy mi történt a családommal. Én sohasem próbáltam kitalálni. írtam egy levelet, mielőtt a börtönből kikerültem. Az öreg címet használtam, ami Jacksonville külkerületében van. Azt írtam, hogy én azon az autóbuszon leszek, amely keresztül megy a városon. Megkértem a feleségemet, hogyha még mindig szeret, és a családba való visszafogadásra van lehetőség, akasszon ki egy fehér ruhadarabot az öreg tölgyfára az udvarban.”

Az ebédszünetnek vége volt. Mindenki visszament helyére. Mikor Jacksonville közelébe értek, ott volt a nagy tölgyfa. A fiatalok nevetni és kiabálni kezdtek. Izgatottan ölelgették az újonnan szerzett barátjukat.

Nem egy fehér ruha lebegett a tölgyfán, hanem fehér lepedők, egy menyaszszonyi ruha, egy férfi ir.g, és fehér párnahuzatok táncoltak a szélben. Az egész fa fehéren csillogott.

Ez az igaz történet a háttere az Orlando Tony híres énekének: „Köss egy sárga szalagot az öreg tölgyfa köré.” Boldogok az irgalmasok.

így bánik velünk a jó Isten. Ézsaiás próféta sokszor beszél Izrael népének az Isten irgalmáról. „Egy rövid szempillantásra elhagytalak, de nagy irgalommal összegyűjtelek. Túláradó haragomban egy pillanatra elrejtettem előled arcomat, de örök hűséggel irgalmazok neked — mondja megváltó Urad” (54:7, 8).

Pál apostol hálásan kiált fel: „De Isten, gazdag lévén irgalomban, az ő nagy szeretetéért, amellyel minket szeretett, minket is, akik halottak voltunk a vétkek miatt, életre keltett a Krisztussal együtt — kegyelemből van üdvösségetek” (Eféz. 4:5).

Ebben az új évben el kell ismernünk gyöngeségünket és tehetetlenségünket az élet kegyetlenségével szemben. Egy reményünk van. „Ments meg” — kéri a zsoltáros — „a te kegyelmed szerint”.

Az irgalmasok mindig tudatában vannak a körülöttük élő embereknek és velük éreznek. Ezt Jézustól tanulták. „Amikor Jézus Péter házába ment, látta, hogy annak anyósa fekszik és lázas.” Látta! Ez jellemző volt rá. Bárhol is volt, éber szemei mindent láttak. Érezte az emberek gondolatát, megesett a nyomorukon, könnyezett az elhagyottságukon. Mi sokszor szemellenzőt viselünk, ahogy az emberek közt élünk. Sok éven keresztül együtt vagyunk vasárnap reggel és alig tudjuk a nevüket, még kevésbé a történetüket vagy problémájukat. Nem halljuk a néma panaszt, a szótlan szén-