Evangéliumi Hírnök, 1987 (79. évfolyam, 1-24. szám)
1987-04-15 / 8. szám
4. oldal NÖVEKEDÉS A LELKIÉLETBEN-------------------------------------- (Máté 7:1—29) -------------------------------------Az Űr Jézus nem lett volna a mennyből jött tökéletes tanító, ha az embertársi viszonyról tartott oktatásában nem tért volna ki a lelkiéletben való növekedés kihangsúlyozására. Ezzel a hangsúllyal fejezte be a Hegyibeszédét. A Hegyibeszéd a földi életben található bajokkal és küzdelmekkel foglalkozott. Krisztus átalános megállapítása és közlése az volt: a földi élet bajainak és nehézségeinek az oka lelki természetű, a megoldást is a lelki téren kell keresnünk. Kerestem, kutattam a vázlatot a 7. részben, de nem találtam meg. Felfedeztem azonban öt értékes pontot, s ezek fogják elmélkedésünk tárgyait képezni. 1. Az Úr Jézus Hegyibeszédének ezt a befejező részét egy ősi felhívással: „Ember, ismerd meg magad”, kezdte. Nem ezekkel a szavakkal. Hallgatói között sokan ismerhették a közszájon forgó mondást: „Gnoti seauton.” Ezt a klasszikus közmondást az Űr Jézus egy népszerű példával érzékeltette: „Miért nézed pedig a szálkát, amely a te atyádfia szemében van?” Nézz a tükörbe s „talán” meglátod a gerendát a te szemedben és megtudod ki vagy. Azért mondtam „talán”, mert sok ember a szemében levő gerendától nem lát. Ne értsük félre az Igét. Az önismerettel nem nagy személyt ismerünk meg. Ki vagyok, mi vagyok én? Az ismeret részemre mégis fontos. Csak úgy tudom viszonyítani magam helyesen embertársaimhoz, csak úgy tudok beilleszkedni az emberi társadalomba, és csak úgy tudom magam hasznossá és nem tehertétellé tenni. Sok ember él a balgák paradicsomában, ami az önmagáról való elképzelését illeti. Az ilyen ember egész életében hintalovon nyargal. Ezekről mondják, hogy szeretném megvenni őt annyiért, amennyit tényleg ér, és eladni annyiért, amennyit szerinte ér. Magunk megismerése azt mondja, hogy nem vagyunk olyan bölcsek, mint gondoltuk és az élethez nem értünk annyit, mint képzeltük. Sok mindent másként tennénk. De akinek a szemében gerenda van, az mindezt nem látja és nem tudja. Rájövünk magunk tanulmányozásában arra is, hogy nem vagyunk olyan jók sem, amint szeretnénk. Ez az ismeret fájdalmas ugyan, de hasznos. Magunk megismerése után embertársainkat nem merjük könnyen megítélni. Hasznos az önismeret azért is, mivel előrehaladásunk, lelki növekedésünk gyarlóságunk felismerésével kezdődik. Aki mindent tud, azt nem lehet tanítani, aki azt hiszi, hogy ő jó, azon nem lehet segíteni. Azon már csak Isten különös kegyelme segíthet. Lelki előhaladásunk első lépése gondos és őszinte öntanulmányozás. 2. A lelki növekedéshez szükséges az, hogy ismerjük fel, hogy van szellemi világ és hogy mi is szellemi lények vagyunk. a. Óvjuk, védjük azt, ami szent! Nem a vallás szervezetet, nem a templomot, még csak nem is a Biblia papírjait. A szent szó „tisztát”, „elkülönítettet” jelent. Az Űr Jézus a képletes beszéddel, hogy „ne dobjátok azt, ami szent az ebeknek, se gyöngyeiteket ne hányjátok a disznók elé (7:6), arra oktat, hogy az ember szelleme és a szellemiek a fontosabbak az anyagiaknál, és a szellemi (lelki) élet értékesebb a testi létezésnél. Ne vegyük könnyen a bennünk levő isteni szellem szükségleteit és ha van szellemi tapasztalatunk, tartsuk drága kincsnek. Szent a gyülekezet, a lelki közösség is. Fájdalmas tapasztalat az, hogy a tagok olyan könnyen veszik a drága kincset, a közösség értékét és a gyülekezet egységét. Ha ezt az egységet nem is dobják a disznók elé, lábbal tapodják ők maguk. Szent a házasság és mégis milyen sok szentségtörés megy végbe a gyülekezetekben. Isten népe is szent! így nevezi Pál a jeruzsálemi testvéreket (I. Kor. 16:1). Ez volt a római hívők neve is (Róma 12:13). Hogy ki a nem szent a gyülekezetben, azt nem mi állapítjuk meg. A „szentségtelen” maga elárulja magát bűneivel, vagy farizeusi életével. Ne ítéljünk és ne kezeljük könnyelműen a ránk bízott szellemi kincseket. b. Krisztus szerint a szellemi növekedéshez tartozik az ima. Ahogy a mozgás testi életnyilvánulás, akképpen az ima szellemi életünk bizonyítéka. A testi mozgásokban különbség van. Sorvadt karokat, lábakat az orvosok gépekkel mozgatják. Van a szellemi életben is ehhez hasonló gépezet. Az egyik a képmutatók imája. A képmutatók imájának a célja az, hogy lássák, vagy hallják az emberek. A másik a szavak mennyisége, a hosszú ima, amelyből a lényeg: az alázat és hit hiányzik. Az ilyen ima csupán hang. A hosszú imának van egy fordított válfaja, a rövid ima. Vajon kinek az idejével takarékoskodik az ilyen imádkozó? Nem az idő és nem hossz számít, hanem a szellem elevensége, vágya és az Űrban való bizalma. c. A szellemi életet is törvények szabályozzák. Szellemi törvények. Ezek közül egyet említett az Űr. Egyet, amelyet mindenki megérthet és gyakorolhat. Ez a törvény nem tilalom. Ez a törvény egy nyereséget és áldást hozó eszköz. „Amit akartok azért, hogy az emberek veletek cselekedjenek, mindazt ti is úgy cselekedjétek.” Ilyen a szellemi törvény. Kezünkbe adja a lehetőségeket. Ez a törvény életben van, akár ismerjük, akár nem. Édesanyámnak volt egy bölcs mondása viselkedésünkre és tetteinkre: „Fiam, ez visszajön!” Ezt a mondást nem ő találta ki. Ez egy régi szellemi törvény. Ezzel tanított is és meg is ijesztett. Visszajön az, amit tettünk. Ez sok rossztól visszatartott. Ha akarom, hogy jó jöjjön vissza, jót kell cselekednem. Ez az isteni törvény. d. A szellemi növekedés megértésének a szempontjából az Űr Jézus ismét beiktatott egy példát beszédébe. A példa a „szoros kapu, keskeny út és a tágas kapu, széles út” képe. Ez a kép egyrészt a fegyelem, másrészt a szabadosság és korlátlanság mintája. Tartalmas kép ez! Van több fajta tágas és keskeny út. Igyekezzünk megérteni ennek a példának a jelentőségét. Krisztus útja keskeny, de nem korlátozott. Keskeny annyiban, hogy figyelmeztet, biztos és egyedüli. A széles út nem a,,szabadság ösvénye”, hanem a szabadosság útvesztője. Téves értelmezés az, hogy a keskeny út, azaz Krisztus útja tényleg szűkíti a 1987. április 15.
