Evangéliumi Hírnök, 1987 (79. évfolyam, 1-24. szám)
1987-01-01 / 1. szám
6. oldal 1987. január 1. EGYETEMES IMAHÉT, 1987. JANUÁR 4—11. Legyünk eggyé a bizonyságtételben!----------------------------------------Az imahét tárgya és a javasolt bibliai szövegek__________ JANUÁR 4, VASÁRNAP Krisztus, az Atya bizonyságtétele a Lélek által Ésaiás 9:1—6, Zsoltárok 104:1—12, Efézus 1:3—14, János 17:11b—21 Az Isten népének az a különleges megbízatása a világban, hogy szavával és cselekedeteivel, egész életével tanúja legyen Isten szeretetének. Hálás szívvel tegyünk tanúságot arról, hogy Istennek van népe ebben a világban, amelybe érdemtelenül, megmagyarázhatatlan kegyelméből minket is elhívott, hogy „fiaivá fogadjon minket” Krisztusért, a Lélek munkája által. ADJUNK HÁLÁT Isten atyai szeretetének sokféle csodájáért. Jézus Krisztusért, akiben kimeríthetetlen irgalmas szeretetét feltárta előttünk. A hit ajándékáért, amellyel mindezt felismerhettük és megragadhattuk, és azokért a bizonyságtevőkért, akik által eljuthattunk erre a hitre. VALLJUK MEG, hogy figyelmen kívül hagyjuk és nem vesszük számításba Isten nagy tetteit és nem igazítjuk azokhoz életünket. KÖNYÖRÖGJÜNK a mai napon különösen is az egész keresztyénség egységéért a hitben, szeretetben, reménységben és szolgálatban. Kérjük Istent, hogy Lelkének erejével tegye hatékonnyá a bizonyságtételt a mai világban. JANUÁR 5. HÉTFŐ Megtérés bizonyságtételre Jóéi 2:12—18, Zsoltárok 95, 1 Korint hús 12:7—13, Máté 28:18—20 Isten ma kettős értelemben hívja megtérésre az ő népét. Mindenkinek, aki eddig önző módon magának tartotta meg Istentől kapott javait, meg kell térnie bizonyságtevő életre. De nem hívhatunk másokat megtérésre, míg mi nem vesszük komolyan Istent, és nem bánjuk meg, nem valljuk meg, és nem vetjük el egész szívünkkel hitetlenségünket, önteltségünket, szívtelenségünket, és összeférhetetlenségünket. ADJUNK HÁLÁT azért, hogy Krisztusért az Isten gyermekeivé, testének tagjaivá lehettünk, amelyben a Szentlélek működik: megszólít, megszégyenít és megvigasztal. VALLJUK MEG, hogy az alámerítés jelentősége elhomályosult előttünk; a másik keresztyénben nem láttuk meg a testvért; elbizakodottá lettünk; hiányzott belőlünk a megtéréshez szükséges alázat. KÖNYÖRÖGJÜNK alázatért és bűnbánatért, minden keresztyén testvérért, gyülekezeteink megújulásáért és növekedéséért, egymást elhordozó türelméért. JANUÁR 6. KEDD Hitre való bizonyságtétel 5 Mózes 8:11—19, Zsoltárok 53, Zsidók 11:1—10, Márk 16:14—16 Az Istenben bízó hit nem természetes állapota az embernek. Ha valaki hitre jut, az Isten Szendéikének megmagyarázhatatlan csodájában részesült. Isten azokat, akiket hittel ajándékozott meg, bizonyságtevő életre hívja, hogy szolgálatuk által mások is hitre jussanak. Ez a bizonyságtétel az Úr népének feladata, más nem végezheti el helyette. ADJUNK HÁLÁT Istennek a hit ajándékáért, amely Isten felé fordított minket, megszabadított elesettségünkből, és nagy dolgokra képes Isten nevében. Áldjuk Őt, akinek Krisztusban feltáruló szeretete a Szentlélek erejével legyőzi ellenállásunkat, és gyermeki bizodalmát ébreszt bennünk iránta. VALLJUK MEG, hogy sokszor csak a hit látszata van meg bennünk, annak ereje nélkül, hogy hitetlenkedésünkkel, vagy türelmetlenségünkkel visszatartottunk másokat a hitben, és hogy hallgattunk, amikor meg kellett volna vallani hitünket. KÖNYÖRÖGJÜNK hitben való megújulásunkért, a hit harcát vívókért, a megtántorodókért, a hit után vágyódókért, a keresztyének hitben való egységéért, hogy bizonyságtevésüknek hitele legyen, és egymást erősíthessék a hitben. JANUÁR 7. SZERDA A reménység bizonyságtétele a nyomorúságban Jeremiás 31:1—13, Zsoltárok 16, Zsidók 6:11—20, Máté 8:23—27 Lelki és testi nyomorúság kínozza ma az emberiséget. Sokan vannak, akik lemondtak arról, hogy az élet értelmét megtalálják, s sokan kilátástalannak ítélik az emberiség jövőjét. Isten szól gondoskodó atyai szeretetéről, irgalmas szándékairól, s így a legkilátástalanabb helyzetben is megőrzi a reménységét, s ezzel reményt ébreszthet a reménytelenekben is (Jer 31:1 —13). ADJUNK HÁLÁT Istennek, hogy sok bajunkból kimentett már. Ha meg is ítélte népét, de újra tágas térre állította. Áldjuk őt azért a reménységért, amelynek Krisztusban kimeríthetetlen forrása van. VALLJUK MEG, hogy gyakran nagyobbnak hittük a terheket, mint Isten hatalmát. Hogy aggodalmaskodásunk sokszor sodort szerencsétlenségbe minket, s vigasztalás helyett kétségbeejtettünk másokat. KÖNYÖRÖGJÜNK azért, hogy egyre inkább meggyökerezzünk a reménységben, hogy másokat is bátorítani tudjunk. Ma különösképpen is kérjük Istent a fejlődő világban élő testvéreinkért, az őket felkaroló szeretetben való megerősödésükért, a reménységben való megújulásukért. A fejlett világban élőket pedig szabadítsa meg az Úr önző anyagiasságukból. JANUÁR 8. CSÜTÖRTÖK Bizonyságtétel gyűlöletet lebíró szeretettel 1 Mózes 50:15—21, Zsoltárok 85, Kolossé 3:12—17, Lukács 9:49—56 Az emberek még soha nem kerültek olyan közel egymáshoz a tudományos és technikai fejlődés révén, mint ma, és talán még soha nem osztotta meg őket annyiféle ellenséges indulat, mint ma. Sajnos, mindehhez még a vallási engesztelhetetlenség is hozzájárul. Pedig ha az Isten az ellenünk elkövetett rosszat is a javunkra tudja fordítani, mi miért nem tudunk megbocsátani? (lMóz 50:15—21). ADJUNK HÁLÁT a mi mennyei Atyánknak, mert csak pillanatig tart haragja, és örökké jóakarata. Köszönjük meg Neki azokat, akik megbocsátó szeretettel hordoznak el minket. Áldjuk Őt, aki a szeretetet erősebbé tette a gyűlöletnél. VALLJUK MEG, hogy a mi kapcsolatainkat is sérelmeink határozzák meg, és sok még az engesztelhetetlenség gyülekezeten belül és a felekezetek között is. Keseredjen meg a szívünk amiatt, hogy nem adtunk példát a kiengesztelődésre a világnak. KÖNYÖRÖGJÜNK ma különösképpen is az egyház egységéért, szeretetből fakadó szolidaritásáért a szenvedők iránt, főként a
