Evangéliumi Hírnök, 1987 (79. évfolyam, 1-24. szám)
1987-02-01 / 3. szám
1987. február 1. 7. oldal jgjglgagg BIBLIA fgfel MAGYARÁZÓ 1987. február 16. KERESZTYÉNNEK LENNI KAPCSOLATAINKBAN (Kolossébeliekhez 2:5—4:6) Egy része a hamis tanításnak a Kolossé városban lévő gyülekezetben az aszketikus életre fektetett hangsúly volt, amely túlzott testi sanyargatásban nyilvánult meg. Szükség, hogy bizonyos határokat szabjunk a testi kívánságaink kielégítésének, hogy felemelkedhessünk a testiesség határain felül. És Pál azt írja a gyülekezetnek Kolosséban (és nekünk is!), hogy nem önmegtagadásra van szükség, hanem arra, hogy meghaljon a bennünk lévő bűnre való hajlam. „Öldököljétek meg azért a ti földi tagjaitokat.” Mikor az ember hívővé válik, szükséges, hogy létrejöjjön egy határozott szakítás a régi erkölcsi szokásokkal. Mindent, ami bűnös mibennünk, kell, hogy elhagyjuk. És Pál megemlít öt bűnt, amelyet meg kell öldökölnünk, mert „ezek miatt jő az Isten haragja”. A nyolcadik és kilencedik versekben megemlít több ilyen bűnt, melyeket el kell vetnünk magunktól azért, mert „levetkeztétek amaz ó-embert, az ő cselekedeteivel együtt”. „És felöltöztétek amaz új embert”. Az új élet Krisztusban magával hoz egy Krisztus hasonlatosságához való átformálódást minden kapcsolatunkban. Az ember társadalmi élete megkívánja, hogy azokat a cselekedeteket, amelyek másokat sértenek, vagy kihasználnak, abbahagyjuk; és helyébe gyakoroljuk azokat a cselekedeteket, amelyek felépítik a gyülekezetben az egységet — könyörületességet, jóságosságot, alázatosságot, szelídséget, hoszszútűrést, megbocsátást. És így mehetnénk tovább. A FÉRFISZÖVETSÉG ROVATA 1 ■ Rovatvezető: Novák László ]j 121 Adams Rd. Londonderry, NH. 03053 ! ' • Tel.: (603) 432-8539 ;; \' Elnök: Novák László i« Alelnök: Tóth György Titkár-pénztáros: Osworth János !, A férfiszövetség gyűlése Alhambrában július 18-én délután ment végbe. A három órán át tartott gyűlésen 28 férfitestvérünk volt jelen. Összejövetelünk békés és áldott volt. A gyűlés kifejezésre juttatta egymás iránti krisztusi szeretetünket. Hálát adtunk a sikeres, lelkes konvenciónkért és az alhambrai férfitestvérek szorgalmas munkájáért. Az élelmezés kérdését és a szervezés munkáját jól ellátták. Sok szépet lehetne írni az alhambrai konvencióról. Az én részemre rég ismert testvéreimmel való találkozás volt emlékezetes. Öröm volt részemre, hogy találkozhattam Kóboriékkal, Barátékkal és Udvarhelyiékkel. Remélem, hogy a következő konvención is ott lesznek. A férfi gyűlésen üdvözölhettünk két óhazai vendégtestvérünket, Zentai Lászlót, a Pécs melletti vasasi gyülekezet lelkipásztorát, és Bányai Jenőt, a budapesti központi énekkar volt vezetőjét. Gyűlésünkön komoly kérdésekkel foglalkoztunk. Az egyik téma a nyelv kérdése volt. Milyen nyelven szóljuk az Igét az Amerikában született magyar ifjaknak? Milyen módon lehetne megtartani újainkat a magyar gyülekezetekben? Elhangzott az a panasz, hogy fiataljaink közül sokan szégyellik szülőik nyelvét. A magyar nyelv értékelésére csak felnőtt korukban jönnek. Ekkor már sok esetben későn. Erről a témáról a jövő konvencián fogunk elmélkedni. Felkérem férfitestvéreimet, hogy ha van valamilyen tárgy, amit szeretnének a jövő konvención megbeszélni, közöljék velem írásban, vagy telefon útján. A leghatásosabb az lesz, ha eljönnek Detroitba és személyesen hozzák fel az ügyet. Magyar ifjúságunk ügyét komolyan kell vennünk. Szent háborúban vagyunk mi is. A háborúkban, ha nincs katonai utánpótlás, vereség következik be. A Bibliában olvassuk: „Azért elmenvén tanítsatok minden népeket” (Máté 28:19). A „minden nép” között első helyen állnak gyermekeink. Teljesítsük az Úr parancsát. Ez a célravezető megoldás. Nmik Uszló És ezt azért cselekedjük, mert Isten is így cselekedett velünk Jézus Krisztusban. így, „mindent, amit csak cselekedtek szóval vagy tettel, mindent az Úr Jézus nevében cselekedjétek, hálát adván Istennek és az Atyának Ő általa.” * Aranymondat: Kolossé 3:13 * Napi áhítat: Feb. 9. H. Kolossé 3:1—4 Feb. 10. K. Kolossé 3:5—11 Feb. 11. Sz. Kolossé 3:12—17 Feb. 12. Cs. Kolossé 3:18—4:1 Feb. 13. P. Kolossé 4:2—6 Feb. 14. Sz. Kolossé 1:15—20 Feb. 15. V. Kolossé 1:21—23 * * * Bibliamagyarázó 1987. február 22. BÁTORÍTÁS A ZAVAROS IDŐKRE (János Jelenései 1:1—20) Habár a gyülekezetek száma szaporodott, vele együtt növekedett az ellenségeskedés is. Az új vallásnak az ellenségei, és a római uralom ellenségeskedése létrehozta a keresztyének üldöztetését. Ebből az üldöztetésből eredt egy csodálatos dokumentum, János mennyei jelenésekről írott könyve. Ez a könyv egy látomás-formát öltött magára, amely beszél az utolsó időkről. Sok költészeti és rejtélyes képletet tár elénk. János írja ezeket, amikor száműzve volt Páthmós szigetre, az ő hite miatt. Az ő felügyelete alatt volt az Ázsiában lévő hét gyülekezet, amely most Törökországnak a nyugati határa. Ázsia ebben az időben római uralom alatt volt, és a keresztyének szembe találták magukat nemcsak az üldöztetéssel hitükért, hanem sok esetben kínzással és halállal. És János ír ezeknek a gyülekezeteknek, képletesen, hogy bátorítsa őket a kitartásra, mert csak az, aki hű marad mindvégig, az nyeri el az élet koronáját. Szimbolikus formában azért ír, mert a keresztyének értették a szimbólumok jelentőségét, de ha esetleg a római hatóságoknak kezébe kerülne a levél, ők nem értenék, és azt gondolnák, hogy János az egyedüllétben Páthmós szigetén megzavarodott elméjében és értelmetlen dolgokat ír.
