Evangéliumi Hírnök, 1987 (79. évfolyam, 1-24. szám)

1987-01-15 / 2. szám

4. oldal Bűn-e a hálátlanság? Az egész világon a perzsa büntető­könyv az egyetlen, mely börtönnel bün­teti a hálátlanságot. S nyilván nem ok nélkül. A hálátlanság következményei­ben gyakorol káros hatást az egész nemzet társadalmi, valamint gazdasá­gi életére. A Biblia nyelvére lefordítva ez egye­bek közt az isteni kegyelem semmibeve­vését jelenti. A hálátlan ember például az Isten művét nem tartja jónak, töké­letesnek. Hasonlóképpen az új embert formáló munkáját sem értékeli, becsüli sokra. Az első világos egyértelmű igaz­ság, amit az előbbiekkel kapcsolatban látnunk kell az, hogy a hálátlanság gyö­kerei tulajdonképpen a zúgolódásban, lázadásban, elégedetlenségben gyöke­reznek, amiknek pedig egyetlen forrá­suk a gőg. Ezzel máris a baj alapokára tapintottunk. Hiszen az első ember bu­kásának is ez volt az okozója, sőt maga Lucifer is ezen az úton zuhant alá — az egykori Hajnali csillag. A másik törvényszerű igazság az, hogy a sorsával elégedetlen ember csak­hamar elfordul Teremtőjétől, és előbb­­utóbb olyan tévutakra tér, ahol békét­­len indulatai különféle bűnök elköve­tésére ragadtatják. Következésképp mint általános érvényű igazságot mond­hatjuk ki: a hálátlanság közvetve bár — de számos bűnnek a szülőanyja. A Biblia azt mondja: „Mindenekért hálát adjatok”... A szófogadatlan en­gedetlenség tehát már önmagában is a bűnt testesíti meg. Ettől függetlenül azonban a gombamódra terjedő meg­annyi egyéb bűn a hálátlanság mellék­­termékeként jelentkezik. Summázottan tehát az előbbiekből egyetlen egy következtetést vonhatunk le: a hálátlanság az ember Istennel való rossz viszonyát feltételezi. Ezért képez hát már önmagában is egy igen súlyos Isten elleni vétséget. Venvercsán László Akkor a telkemet Mikor a fehér ruhát rám adtad Uram, a szívem, a lelkem is megfehéredett. Minden, ami csak árny volt, messze távozott, s a bűn-szolgaságnak örökre vége lett. Akkor a telkemet boldog fények lengték körül, markodba metszettél kitörölhetetlenül. Venyercsán László ItuSitlflrnBp 1987. január 15. NŐK ROVATA Rovatvezető koordinátor: Kish Gyuláné 2944 Kossuth Rd. N.E. Palm Bay. FL. 32905 Honorable Widows The Apostle Paul warns his young fellow worker, Timothy: “Honor wid­ows that are widows indeed” (1 Tim. 5:3). This Pauline sentence reminds me of two widows mentioned in the Bible who were indeed honorable. The two widows about whom I shall make a few complimentary remarks were not piti­ful, burdensome elderly women, but strong Godfearing persons whom God was using for His purpose in helping the helpless and poor. The widow Zarephath is one whom I should mention. There is a vivid des­cription of her situation in I Kings 17:8—16. Her home was in a little fishing village at the Mediterranean Sea near to Sidon. This village was not in Israel proper. The little place be­longed to Syria. That brings up the question whether this widow was a Jewess or a gentile woman. The Scrip­ture says: she had a son, she was poor, helpless. She had the “last meal” and was ready to die. If any person on earth needed help, succor and assistance, she was the one. Yet, to my amazement, the Lord sent His mighty prophet Elijah to this helpless widow to find shelter, protec­tion and food. My first thought was: “How could the Lord do this?” Was there not a better, surer way to protect His servant Elijah?” But on second thought, I had to remember what the Lord said to Isaiah, “For my thoughts are not your thoughts, neither are your ways my ways” (55:8). On this basis of my judgment Za­rephath would not be the sure place where I would hide my beloved ser­vant. Neither would I trust him to the good will and mercy of a dirt-poor widow. But the Lord’s thoughts are not my thoughts. How wonderful are the thoughts of the Lord! He did use a helpless, wretched woman to help the mighty prophet! How wonderful was the faith and Elnök: Kish Ernőné Alelnök: Bíró Gyuláné Titkár: Ciraky Ernőné Pénztáros: Háló Barnabásné obedience of Elijah! He did not ask, how can I go to a poor widow for room and board! He knew that the Lord will provide. How wonderful it is that the Lord can use mightily anyone who according to our view is worthless! If Elijah was a man of God, the widow of Zarephath was a woman of God. Both had faith in God, and both were ready to obey and do what God or­dered. When faith and full submission are united, miracles will follow. There will be plenty to support our life, and there will be a miracle — in God’s way! The other whom we call widow, although the New Testament does not report so is Tabitha. We find her story in Acts 9:36—46. Since the Scripture does not mention the name or the pre­sence of her husband, Bible scholars assume that she also was a widow. So suggests the Baptist Broadman Com­mentary. God is called the “Father of widows and orphans.” Tabitha’s story reveals that God was using a widow to dress widows! God used the talent of one woman. This was not a so-called great talent of leadership, art, and rhetoric. Hers was just a modest manual skill, sewing. That was what she used. Those who were helped by her praised her, but she received a great distinction from the Lord. Her name is in the Bible among the saints whose names are perpetuated forever in the Word of God. Whether we are happily married, or we are widows, let us read the men­tioned two stories and take courage: God can use us no matter how old or poor we are. By faith in Him and obe­dience to Him let us render our talents and lives to Him. He will glorify us. Ruby Udvarnoki * * Those who never do more than they are paid for, never get paid for any more than they do. * Tudásod annyit ér, mintamennyit abból az életed bemutat.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom