Evangéliumi Hírnök, 1986 (78. évfolyam, 3-24. szám)
1986-02-01 / 3. szám
1986. február I. jSmytlrnWS 7. oldal miként a ti mennyei Atyátok tökéletes” (Mt. 5:48). A békességre igyekezők jutalma (Lk. 6:35). Míg az ember ritkán képes adni valamit is Istennek, addig Isten mindig kész megjutalmazni az embert. A Jézus követői jutalmazása már megkezdődik itt a földön, “a Magasságos fiai lesztek”, és folytatódik a mennyekben, mert “a ti jutalmatok nagy lészen”. * Aranymondat: Máté 5:9 * Napi áhítat: Febr. 10. H. Máté 5:9, 38—43 Febr. 11. K. Máté 5:44—48 Febr. 12. Sz. Lukács 6:27—31 Febr. 13. Cs. Lukács 6:32—36 Febr. 14. P. Róma 12:9—18 Febr. 15. Sz. Róma 14:13—19 Febr. 16. V. Példab. 6:12—19 *** 1986. február 23. VEDD FEL KERESZTEDET (Márk 9:33—37; 10:35—45) A keresztrefeszítés a halálbüntetés legkegyetlenebb módja. A zsidók előtt ez volt a büntetés legmegalázóbb formája. Jézus eleve tisztában volt ezzel keresztrefeszítése előtt. Megváltói munkáját a kereszt árnyékában végezte. Míg a keresztyénség tudatában Krisztus keresztje a határtalan szeretet szimbóluma, addig a zsidóság előtt a Messiás keresztrefeszítésének a gondolata is tűrhetetlennek tűnt fel. Ezzel szemben Jézus az Ő követőit is arra inti, hogy hordozzák keresztjüket. Felhívás a kereszt hordozásra (Mt 10:38, 39; 16:24, 25). Jézus az Ő követőitől megkívánja a kereszt viselését. Akik önző módon mindent összeharácsolnak a maguk céljaira, elveszítenek mindent. Akik pedig gyakorolják az áldozatkészséget, megismerkednek az élet gazdagító áldásaival. Ki a nagyobb? — Rangkérdés (Mk 9:33—37). Ugyanakkor, amikor Jézus készült önmagát a bűnben elvesztek megváltására feláldozni, a tizenkét apostol afölött vetekedett, hogy “ki nagyobb” közöttük? Jézus magyarázata egy teljesen új meghatározást ad az emberi nagyságnak: nem azok “nagyok”, akik mások fölött hatalmat gyakorolnak, hanem azok, akik másokat hajlandók szolgálni. A valóban “nagy” nem riad vissza ától, hogy mások lábát megmossa. A keresztrefeszítés pohara (Mk 9:33—37). Jézus egyedül nézett szembe a gyorsan közeledő kínhalála tényével. Míg bekövetkező szenvedése felől beszélt, kettő az apostolok közül azzal a kérelemmel állt eléje, hogy Jézus adja meg nekik, hogy egyikük jobb keze felől, a másik pedig a bal keze felől üljön az Ő megdicsőülésekor. Jézus az egész emberiség megváltására készíti elő magát, s ugyanakkor János és Jakab önző, egyéni érdekeikkel zavarják és szomorítják Mesterüket. Elsőség után vágyakoztak, amikor nekik is a szenvedés poharát kellett volna megízlelniök. Válaszában Jézus ismét a szolgálatra és az áldozatkészségre utal. Felfedi “Miért? Van-e szenvedő, akinek ajkán még nem jelent meg e rövidke szó, amely mögött annyi gyötrő tépelődés rejlik? Miért kell szenvednem? Miért e tenger fájdalom? Miért késik a szabadítás? Holott én nem voltam rossz; mindenkorjót akartam; akivel lehetett jót tettem; senkinek kárt nem okoztam!” - írja Nyári Pál, Az Úr az én vigasztalóm című füzetében. S kétségtelen, hogy igaza van, mert a súlyos és hoszszadalmas szenvedés alatt mindannyiunkban felmerült már a fájdalomtelt MIÉRT. Mózes — az Isten embere — is feltette egyszer ezt a gyötrő kérdést. Példájából azt látjuk, hogy (A) Isten nem haragszik kérdésünkért; (B) hajlandó felelni gyötrelmünkre; (C) mert mindig jót tervez belőle. Vizsgáljuk meg, hogyan juthatunk az előbbi következtetésekre: A Mózes 2. könyvében olvasunk erről. Isten elhívja Mózest, hogy szabadítsa fel Izrael népét Egyiptom elnyomása alól. Mózes erre elmegy a Fáraóhoz és kikéri népét. Fáraó viszont felszabadítás helyett még nagyobb elnyomással válaszol a kérdésre. Ekkor Mózes kétségbeesésében így kiált Istenhez: “Uram, MIÉRT engedsz rosszul bánni ezzel a néppel! MIÉRT küldél engem ide? Mert attól fogva, hogy bemenék a Fáraóhoz, hogy a Te nevedben szóljak, rosszabbul bánik a néppel. Az Úr pedig monda Mózesnek: előttük ezek szerepét a saját missziójában: “mert az embernek Fia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy Ő szolgáljon.” A szolgálatkészségnek ez a legmagasztosabb példája. * Aranymondat: Márk 8:34 * Napi áhítat: Febr. 17. H. Márk 8:34—38 Febr. 18. K. Márk 9:33—37 Febr. 19. Sz. Márk 19:35—45 Febr. 20. Cs. Lukács 9:23—26; Máté 10:37, 38 Febr. 21. P. Máté 16:24—28 Febr. 22. Sz. Lukács 14:26—35 Febr. 23. V. Máté 10:32—39 MAJD MEGLÁTOD, mit cselekszem a Fáraóval; mert hatalmas kéz miatt kell őket elbocsátani és hatalmas kéz miatt űzi el őket az ő földéről. Annakokáért mondd meg az Izrael fiainak: Én vagyok az Úr és kiviszlek titeket Egyiptom nehéz munkái alól és megszabadítlak titeket...” {II. Móz. 5:22—23; 6:1—8). (A) URAM, MIÉRT? Kérdezi Mózes. S Isten nem haragszik kérdésére. Nem vádolja lázadással; nem vádolja türelmetlenséggel; nem vádolja hitetlenséggel; nem gyötri fájó szívét szemrehányással. Hogy létezik ez? Úgy, hogy ismeri teremtményét és megérti gyötrelmét. (Jézus is feltette a kérdést: “Atyám, MIÉRT hagytál el?” Ő érti szívünk miértjeit.) Emberek sokszor vádolják a miértező hívőket. Isten nem vádolja őket, legyen MIÉRT-jük keserűen vádoló, vagy őszintén kutató. Mily vigasztaló ez a felismerés! Egy özvegyasszony mondta el, hogy egyedüllétében ő is feltette a fájdalomteli MIÉRT-et. Miértje vádoló, haragos miért volt. S csodálkozva tapasztalta, hogy Mennyei Atyja nem fenyítette érte, inkább bátorította; mert nem haragudott kérdésére. (B) Mózes példája még arra is mutat, hogy Isten nemcsak hogy haragmentes volt, hanem még kész is volt felelni gyötrő MIÉRT-jére. Valahogy így felelt: Majd meglátod Mózes, hogy mit teszek. Majd megérted, mi a célom a nagyobb üldöztetéssel. Mondhatta volna, hogy majd meglátod, hogy Iz-Bretzné, Maude Cobb URAM, MIÉRT? 11318:111
