Evangéliumi Hírnök, 1986 (78. évfolyam, 3-24. szám)
1986-03-01 / 5. szám
1986. március I. 7. oldal lomokból is utánatok hangzik az imádság, és az ének. Azok az emlékek, amik búsak, vagy örömteliek voltak. Amikor apáitokat és anyáitokat utolsó útjára vittétek, itt haladtatok el előttem. Láttam könnyeiteket és némelyek közületek még kalapot is emelt nekem. Most nem törődtök velem, pedig ma is úgy vagyok emlékeitekben, mint az élő Krisztus, aki előtt az újszülötteket bemutattátok és imádkoztatok érte, az élő Krisztusak ajánlottátok fel. Azt is elfelejtettétek volna, mint ifjú jegyesek, bent a faluban a kicsi-kis magyar templomaitokban, imaházaitokban az élő Krisztus előtt fogadtátok egy egész életre, hogy egymáshoz és Őhozzá hűségesek maradtok! Én is elhagytam hazámat, apámat, anyámat. Nem tudtam úgy elhagyni szép kis országunkat, anélkül, hogy az én szülőanyámtól búcsút ne vegyek. A vonat tetején tettem meg az utat szülővárosomig és vissza. S majd nekivágtam Nyugatnak. Télies volt már az idő és úgy voltam, hogy “bércre hágtam, völgybe szálltam és belepte a hó rongyos csizmám nyomát”. így járom az én emlékteljes “világomat” és akkor is látom Rodostó üzenetét, ha felhős az idő, mely azonos a minden idők búcsúzóinak látomásával: “egyedül hallgatom a tenger mormolását és a tenger színe felett futó szél zúgását...” A XX111. Zsoltár üzente nekünk itt Amerikában először “Asztalt terítesz nekem” és kicsi családomnak és “megtöltötted csordultig poharainkat áldásokkal. Jóságod, kegyelmed követnek engem... s minden napon hadd lakozzam az Úrnak házában.” Krisztus él, velem van és szolgálom Némethy László Ahol a büszkeség kezdődik, ott a szeretet végződik. Lavater * A jóhírnév olyan, mint az árnyék: Mindig követi az embert, vagy előtte jár. Néha hosszabb, néha rövidebb, mint az egyén (Francia közmondás) * Mindenki sokáig akar élni, de senki sem akar megöregedni. Swift * A rágalmat a nemes szívűek nem veszik tudomásul. Az aljas híreket csak az aljas gondolkozásúak hiszik el. Beller BIBLIA MAGYARÁZÓ 1986. március 16. “A REMÉNYSÉG, AMELYRE ÉRDEMES VÁRNI” (II Péter 3:1—13) Bevezetés: Péter második levele két fontos témával foglalkozik: 1. Bátorítja a szenvedő keresztyéneket, akiknek hitük meggyengült azért, mert Krisztus még nem jött vissza. 2. Figyelmezteti az olvasóit a hamis tanítók ártalmas jelenlétére. Az első században majdnem minden keresztyén azt gondolta, hogy Krisztus vissza fog jönni az ő idejükben. Miután többeket közülük megöltek és mások természet útján meghaltak, hitük kezdett gyengülni és reménységük fogyni. A hamis tanítók megragadták az alkalmat és gúnyolódva kérdezték: “hol van az Ő eljövetelének ígérete?” Nagy szükség volt akkor, és most, a tanításra, amely igénkben van azért, hogy reménységünk megmaradjon és erősödjön. I. A megígért reménység (vv. 1—3). Sok kárt okoz életünkben a feledékenység. Ha hittel megemlékeznénk mindenről, amit Isten mondott szent igéjében, életünk sokkal gazdagabb és nyugodtabb volna. Péter emlékezteti, ébresztgeti tiszta gondolkozásukat az olvasóinak azokról, amik meg lettek mondva és írva. Ha azokat el nem felejtették volna, nem estek volna kétségbe. II. A reménység tagadása (v. 3—4). A hamis tanítók tagadták a reménységet, amely volt a keresztyénekben. Ezek a hamis tanítók az “utolsó időkben” működnek leginkább. Mikor voltak, vannak vagy lesznek az utolsó idők? Különböző vélemények vannak. Én ajánlom a Zsidókhoz írt levél 1:1 -et. “...ez utolsó időkben szólott nekünk Fia által”. Az utolsó idők akkor kezdődtek, amikor Isten az Ő Fia által kezdett szólni. Még most is az “utolsó időkben” élünk. III. A reménység bizonyítékai (vv. 5—10). “Mindig így volt minden és így fog maradni” mondják a reménység tagadói. Péter a történelemből bizonyítja, hogy nem volt mindig így (v. 5—7). Ezek “szándékosan nem tudják”, azaz nem hiszik. A másik bizonyítékra reménységünknek az Isten ____ időmérése és nagy kegyelme (8—10). Isten nem úgy méri az időt, mint mi. Az Ő kalendáriuma nem jár le minden 12 hónapban. Ő nem zárja le könyvét a mi esztendőnknek a végén. Ő az emberiség javára késlelteti eljövetelét és az ítéletet (v. 9.). “De el fog jönni az Úr napja...” (v. 10.) IV. Reménység és keresztyéni élet (v. 11—13). A keresztyén reménység és a Krisztus eljövetele kell, hogy egy pozitív befolyást gyakoroljon minden hivő egyén életében és cselekedetében. Szent életre vagyunk elválasztva. Ez egy elkülönített, isteni, krisztusi, tiszta élet. Miben látható ez? 1. Mi örömmel és kételkedés nélküli reménységgel várjuk Krisztus eljövetelét. 2. Mi siettetjük az Ő eljövetelének idejét, nemcsak abban, hogy kérjük: “jöjjön el a Te országod”, hanem úgy, hogy vigyük az Evangéliumot az egész világ emberiségének. 3. Az új ég és új föld megígérése emlékeztet arra, hogy a jelenvaló világ ideiglenes és múlandó. Ézért nem fektetjük mindenünket a múlandóságba. Hogy mikor jön el az “új ég és új föld”, amelyet Isten megígért és amelyben igazság fog lakozni, azt mi nem tudjuk. De testvéreim, nekünk van reménységünk, amelyre érdemes várni. * Aranymondat: II Péter 3:9 Napi áhítat: * Márc. 10. H. II Péter 1:3—11 Márc. 11. K. II Péter 1:16—21 Márc. 12. Sz. II Péter 2:1—10 Márc. 13. Cs. II Péter 2:10—16 Márc. 14. P. II Péter 2:17—22 Márc. 15. Sz. II Péter 2:2—7 Márc. 16. V. II Péter 3:8—14 1986. március 23. “A REMÉNYSÉG, AMELY CSELEKEDETRE VEZET” (Jánosi, levele2:1—6,28—29:3:1—3) Bevezetés: Ma Virágvasárnap van. Leckénkén keresztül igyekezzünk Jézust jobban megismerni, mint életünk Királyát. Egyben vizsgáljuk meg iránta való hűségünket és érette lévő szolgálatunkat. Hogyan tudjuk mi, hogy Krisztus követői vagyunk? Hogyan tudja meg a világ? Nem abban, hogy bűn nélküliek vagyunk, vagy nem vétkezünk. Sőt János rámutat arra a tényre, hogy ha azt mondjuk, hogy nem vétkeztünk, magunkat csaljuk meg és az igazság nincs bennünk (1:8—10).
