Evangéliumi Hírnök, 1985 (77. évfolyam, 1-24. szám)
1985-03-15 / 6. szám
Postmaster: Send address change to Hungarian Baptist Union of America, 2800 Fordham Rd., N.E. Palm Bay, Fla. 32905. — (USPS 716300) VOL. 77., NO. 6. MARCH 15. 1985 77. ÉVF.,6. SZÁM. 1985. MÁRCIUS 15. AZ EVANGÉLIUM ISTENNEK HATA L M A " (Róma 1:16) Angelus Silesius (1624—1677): Nagypénteki áhítat Zöldellő ág, szép liliom, Virág, mely mézzel árad, Föltáruló Paradicsom, Hallgasd meg hő imámat! Ó, hadd legyek méhecske én Sebeid rózsalevelén! E szent sebekért epedek, S vágyom nagyon e nedvre: Általa jut a csüggeteg, Bús szív erőre, kedvre, Ó, hadd legyek méhecske én Sebeid rózsalevelén! Ó, élet drága illata! Sehol sincs néki párja. Oszlik mérgek, átkok hada, S a lélek mintha szállna... Ó, hadd legyek méhecske én Sebeid rózsalevelén! A szívem s ajkam, közeleg, Készen ezernyi csókja, Találja minden óra. Ó, hadd legyek méhecske én, Sebeid rózsalevelén! Mily édes e harmat nekem, Derül lelkem kedélye. Mily szép is itt e szigeten, Mi jó e rózsa mélye! Ó, hadd legyek méhecske én Sebeid rózsalevelén! Vedd tőlem el a tester.et, Az értelmet s a kedvemet, Elveheted mindenemet, Csak add meg ezt az egyet: Ó, hadd legyek méhecske én Sebeid rózsalevelén! Fordította: Szénási Sándor ÍSsssssssssssssssssssssssssál KRISZTUS BAR AT AI “Ti az én barátaim vagytok!” “Én választottalak titeket.” Milyen kedvesen, felemelően szólt az Üdvözítő, az égi Mester tanítványaihoz, az a tanító, aki néhány nappal azután, hogy ezeket a kitüntető szavakat mondta, kijelentette: “Minden hatalom az enyém!” Nem tudjuk min csodálkozzunk, vagy minek örüljünk. Azon, hogy a minden hatalommal rendelkező Ur leereszkedett hozzánk, méltatlan bűnö: sokhoz, vagy azon, hogy minket az Ő isteni magaslatára emelt? Semmi sem bizonyítja jobban azt, hogy Isten úgy szerette a világot, az embert, mint ez a le haj olás. Krisztus barátainak méltatott. Semmi sem mutatja jobban az ember értékét, mint az, hogy Krisztus magához emelte. I. Krisztus barátságát egyrészt annak tulajdoníthatjuk, hogy Isten képmásai vagyunk, a Teremtő így akarta. Ezt a képmást emelte fel Krisztus. Ebben nekünk semmi érdemünk nincs. A “képmás” Isten ajándéka. Isten teremthette volna másnak is az embert. Ha a “képmásra” gondolunk, akkor válaszolhatunk a zsoltáros kérdésére: “Micsoda az ember?” (8:5) Az ember Isten képmása, Krisztus barátja! Köszönhetjük az O barátságát másrészt Krisztus szeretetének, melyet irántunk érzett. Ő választott minket, nem mi választottuk Őt. Nem csodálatos, hogy a tiszta és szent gondolt a bűn mocsarában vergődő emberre, de a bűn által megromlott ember nem gondolt a mentő Istenre. Isten gondot visel az ember anyagi szükségletére és ígéretet tett arra, hogy az Ő gondviselésével az ember megtarthatja az isteni képet. A megváltás munkája nem egyéb, mint Isten határozata, hogy a teremtett képet ahogy a festők mondják, restaurálja. Hogy ez a kép helyreállítási kísérlet sikerült, az bizonyítja, hogy az Úr tanítványait, minket is barátaivá fogadott. Ősi közmondás az: “Mondd meg, hogy ki a barátod és megmondom, hogy ki vagy.” Ez a mondás alkalmazható a megváltott emberre. Egy valódi krisztusi bemutatja az Urat és hasonlít a mennyei barátra. Krisztus is rámutathat tanítványaira, mint barátaira. János jelenésekről írt könyvében így olvassuk Krisztus barátainak a bemutatását: “Ezek azok,... akik megmosták az ő ruháikat... a Bárány vérében.” (7:9) Ezek Krisztus barátai. Ezeket fel lehet ismerni a “fehér ruháról,” a tiszta, szent élet szimbólumáról. II. Krisztus barátsága kötelez. Ezt a kívánalmat kifejezte az Űr, amikor barátainak nevezte a tanítványokat és hozzá tette: “Ha azokat cselekszitek, amiket én parancsolok nektek.” Lelki életünk új megvilágítás alá kerül az Úr nyilatkozata után. Ebben a megvilágításban nem a gyülekezeti tagság, sem a vallásfelekezethez való tartozás a fon-A felekezeteket mi választjuk ki, Krisztus barátságát kitüntetésül, ajándékba kaptuk. tos, hanem a barátság, amit Krisztus felajánlott és amit az ő tanítványai örömmel elfogadtak. A felekezeteket mi választjuk ki, Krisztus barátságát kitüntetésül, ajándékba kaptuk. Nyilvánvaló, hogy Krisztus barátait elsősorban az érdekli, amit Krisztus kíván. Az is érthető, hogy az igazi barátnak a kívánsága is parancs. Barát a barátban megbízik, a hű barát barátsággal nem él vissza. A mennyei barát
