Evangéliumi Hírnök, 1985 (77. évfolyam, 1-24. szám)
1985-12-15 / 24. szám
Postmaster: Send address change to Hungarian Baptist Union of America, 2800 Fordham Rd., N.E. Palm Bay, Fla. 32905. — (USPS 716300) VOL. 77., NO. 24. DECEMBER 15. 1985. 77. ÉVF., 23. SZÁM, 1985. DECEMBER 15. Official Organ of the Hungarian Baptist Union of America Since 1908 Az Amerikai Magyar Baptista Szövetség hivatalos lapja AZ EVANGÉLIUM ISTENNEK HATALMA" (Róma 1:16) Áldott, drága, kívánt, sóvárogva vágyott, szívet-lelket gyógyító, sebeket kötöző, bánatot oszlató, csendet parancsoló, színméznél édesebb, igen kellemes szavak! Titeket akarunk hallani! Csengjetek fülünkbe, szívünkbe! Hatoljatok be rozzant kunyhókba, fényes palotákba! Varázsoljatok — zimankós zord telünkbe is — “aranynál aranylóbb nyarat”! Töröljétek le özvegyek és árvák könnyét! Kötözzétek be a vérző sebeket. Hangoljátok össze hitvesek, szülők- és gyermekek, szomszédok, barátok, rokonok, ismerősök szívét! Fonjatok szivárvány-hidat a fajok, népek közötti szakadékok fölé... Hidaljatok át minden örvényt, nemze-M Karácsony-est | A ngyal zenéje, gyertyafény — f kincses kezem hogy lett szegény? J Nem adhattam ma semmi mást, csak jó meleg simogatást. f Mi győzött érdességemen? f Mitől csókolhat úgy kezem? Simogatást mitől tanult? Erembe Krisztus vére hullt? J Szemembe Krisztus-könny szökött? ■ kinyúló kézzel kérdezem. f Áldott vagy a kezek között, g karácsonyi koldus kezem. tek, országok között. Mennyei vendégként lépjetek be otthonunkba, életünkbe, világunkba. Oszoljon a köd, gyógyuljanak a sebek, ugrándozzék a sánta, beszéljen a néma, énekeljen a mindig sírva panaszkodó, repessenek a szívek igazi édes örömtől, zengje minden szív és ajak, amit annakidején - csaknem kétezer évvel ezelőtt — angyalok zengtek a betlehemi mezők felett: “...e földön békesség...!” Ez a mi emberéletünk legtüzesebb, legégetőbb vágya. Enélkül szegények, árvák, boldogtalanok, reménytelenek, szinte kifosztottak vagyunk! De ezzel...? Célt érünk! Meggazdagodunk! Bőséges lesz a termés, lelkünk arcán kisimul minden redő, begyógyul minden sebünk. Mindjobban megindul az élet! Gyárak, üzemek, nyomdák mélyén vidáman búgnak a gépek... serényen és igen nagy eredménnyel fognak dolgozni a fáradhatatlan áldott munkáskezek... felderül minden emberarc! Melegebbé válnak a kézszorítások, közelebb kerülnek egymáshoz a szívek... piros, kerekarcú, mosolygó kis csecsemőkre forró hálakönnyek hullanak a ragyogó, csillogó szüleszemekből... gyógyulnak a betegek... robognak a kocsik... vígan pöfékel, füstöl a gyárkémény, az emberek minden jó után lelkesülnek... kinyílnak egymás iránt az addig bezárt, sötét, komor szívek... virágillatos lesz a kert, az otthon, a táj, áldás lesz minden lépésünk, felüdülés, mosoly derül fáradságunkra... a hajnali fénysugár az esti árnnyal összesimul, összeölelkezik s a szélrózsa minden irányából ez a kellemesen vidám és boldogító hang zengi át a léget — a madarak énekével együtt: “E földön békesség!” A hótakarító lapátok, a páncélos jégrétegek olvadása, a jégcsap ok könnyezve csepegő apadása, a szántó-vetők kurjantása, a patakok csobogása, a rideg zord télnek kellemes, meleg tavaszba hajlása, mind-mind csak ezt zengi: “E földön békesség!” Mi kellene ennél inkább? Mire van nagyobb szüksége a világnak? Mi hozhatja jobban helyre az emberi életet? Mi óvhatja meg e világot egy következő nagy katasztrófától? Mi kell jobban, mint ez a nagy áldás, ez a fenséges “summum bonum”, ez a “legfőbb jó”, ami a szeretetbe ágyolódik és abból indul ki, sőt abból is él! Minthogy pedig a békesség a szeretetből és a szeretetben él, abból táplálkozik, akkor ez soha el nem tud fogyni! Semmiféle emberi okoskodás soha el nem pusztíthatja! Nem lehet azt megölni, mégha a Himalájánál sokkal magasabb fegyver-hegyóriások is tornyosulnának szívet remegtető gőgös konoksággal a kéklő ég felé! “A béketábor legyőzhetetlen!” — éneklik az igazi “béke”emberei! És ez igazság, valóság marad! Bibliánk alapján így mondjuk: “Ebben szent, mennyei igazság rejlik!” Minthogy pedig a “békességet” a mennyei angyalok hirdették a betlehemi mezők felett, ez azt jelenti, hogy Isten a béke után epekedő emberek pártján áll, mert tudja, hogy az ember sóvárogja, kívánja, igényli ezt a kimondhatatlanul roppant áldást. Enélkül nem élhet valódi életet. Enélkül keserű könnyé válik az itala, és sárrá a puha friss, ízletes ke-
