Evangéliumi Hírnök, 1985 (77. évfolyam, 1-24. szám)

1985-12-01 / 23. szám

6. oldal

1985. december 1.

ő énvelem” (Jel. 3:20). Óh, ne engedd, hogy szíved ajtajánál álló Megváltód hiába könyörögjön bebocsátásért. Tisztítsd el ajtód elől a szemetet. Bocsásd be Megváltódat és tapasztalni fogod, hogy az Ő áldása nyugalmat és békességet ad... “Ő mindenképpen üdvözítheti azokat, akik Őáltala járulnak Istenhez” (Zsid 7:25).

“A Krisztusban való hit puszta megvallása hiábavaló és értéktelen... Bármely cselekedetünket is csak a szeretet teszi értékessé Isten előtt.”

“Nagyon alázatos véleményt alkotnak önmagukról azok, akik teljesen megtisztítják lelkűket az igazság iránti engedelmességük által. Minél jobban felismerik Krisztus szeplőtelen jellemét, annál inkább vágyódnak arra, hogy átalakuljanak az Ó képmására, és annál kevesebb tisztaságot és szentséget látnak majd önmagukban. Habár tudatában kell lennünk bűnösségünknek, azonban mégis bízzunk Krisztusban, aki a mi igazságunk, szentségünk és váltságunk” (megváltásunk) I. Kor. 1:30.

“A hit átlát a nehézségeken és megragadja a láthatatlant, sőt a Mindenhatót is, azért sohasem jöhet zavarba. A hit azt jelenti, hogy minden ínséges helyzetünkben megragadjuk Megváltónk kezét.”

“Az élő hit jócselekedetekben nyilvánul meg, mert a jó cselekedetek a hit gyümölcsei. Mialatt Isten munkálkodik szívünkben és alárendeljük akaratunkat Istennek és együttműködünk Istennel, életünkben véghezvisszük azt, amit Isten munkál bennünk, a Szentlélek által.”

“Zarándoklásunk idejét ne töltsük önhittségben, magunkat felmagasztalva, hanem Krisztussal együtt munkálkodva mások üdvösségéért. Éljünk úgy, mintha szent földön élnénk, hogy amikor Mesterünk megjelenik dicsőségben, mi is elmondhassuk: “Ez a mi Istenünk. Akit vártunk és Ő üdvözít bennünket” (Ésa. 25:9).

E.G. White írásaiból összeállította:

Dr. Henne József

lelkipásztor

llltlIIIIIIMIIIIIIIIlUimillllllllllllllHMIIIIIMimMIIIIIIHIIIIIIIIIIIIIIIIItlIIIIIHIimillllllll

Egy ateista nem lehet igazi barát, vele nem lehet bizalmaskodni, és nem lehet megbízható polgár. Dr. Bemiey *

“Erős a szeretet, mint a halál, lángjai tűznek lángjai, az Úrnak lángjai.”

Énekek éneke 8:6

— SÁRDIS

(Jelenések 3:1—6)

Sárdis, a lidiai királyok fővárosa — utolsó királya Crösus — 13 órányira feküdt Thiatirától délre és három napi utazásra keletre Efézustól. Micsoda lesújtó ítéletet kell Jézusnak erről a gyülekezetről mondani: “...az a neved, hogy élsz, pedig halott vagy.” Lehetséges az, hogy egy gyülekezet, amelynek része volt az isteni kegyelem teljességében, ilyen mélyre süllyedjen? Sárdis megrendítő példája egy olyan gyülekezetnek, ahol nincs többé élet, hanem ahol a pusztulás, az enyészet jelei mutatkoznak!

“Ezt mondja az, akinél az Istennek hét lelke van és a hét csillag.” Nagyon valószínű, hogy a mai, modern sárdisi gyülekezetek már nincsenek birtokában annak az isteni felfogóképességnek, hogy megértsék azt, hogy mit is jelent ez a kifejezés: “Ezt mondja az, akinél az Istennek hét lelke van,...” A “hét lélek” a maga összességében jelenti Isten Szendéikét. Az isteni erő és bölcsesség teljességét jelenti ez. (Lásd Ésaiás 11:2). És ez a Lélek a maga végtelen teljességében világítja át a sárdisi gyülekezetei. Ez előtt nincs titok. A legkifinomultabb képmutatást is felfedi és a kifelé mutatott ragyogó vallásosságban halálos, káros tüneteket mutat ki! Lehetséges, hogy a sárdisi gyülekezet a világ előtt az igazi, az élő gyülekezet benyomását tette; Jézus előtt azonban egy szánalomraméltó, haldokló egyház volt csupán.

Elrémítő az a kifejezés, amit az Egyház Ura erről a gyülekezetről kénytelen mondani: “Tudom a te cselekedeteidet, hogy az a neved, hogy élsz, pedig halott vagy.” Sárdis, mint a többi gyülekezet, nem volt híján cselekedeteknek, azonban azokból hiányzott az élet. Egy holt gyülekezet csak holt tettekre képes. Tagadhatatlan, hogy ezek is cselekedetek voltak, azonban a sárdisi gyülekezet számára éppen az jelentette a veszedelmet, az lett számára átokká, hogy ezek a halott tettek külsőleg az élő cselekedetekhez voltak hasonlóak. Azúr azonban ismeri a gyülekezet cselekedeteit, lehet, hogy a világ nem tud különbséget tenni az igaz és a hamis között, Őt azonban nem lehet becsapni. A sárdisi gyülekezet cselekedetei csak gyom és gaz volt, ami pusztulásra ítéltetett. „

M it értünk azalatt, hogy egy gyülekezet élő vagy halott? Az efézusi levél 2:5—6 versei világosan meghatározzák ezt: “...minket, akik halottak voltunk a vétkek miatt, a Krisztussal együtt megelevenített, — kegyelemből tartattok meg! — és vele együtt támasztott fel és vele együtt helyezett a mennyekbe a Krisztus Jézus által.” Élőnek lenni tehát annyit jelent, mint Jézussal belső, lelki közösségben élni, továbbá, mint az Ő megváltottai és a vele együtt feltámasztottak Jézus nyomdokait követni. Ez egyet jelent Krisztus keresztjét magunkra venni és az Ő érdekeit és Igéjét megalkuvás nélkül őrizni és védelmezni.

Egy neves teológiai professzor a következőket mondja a mai egyházról: “Azzal dicsekszik, hogy él, pedig halott, mert az igazságot, amit egykor szubjektív lelkesedéssel és tűzzel, mint szívügyet megragadott, most már csak mint objektív kincset csupán az értelemmel, a fejjel birtokolja, mert hiányzik belőle az ébredő keresztyénség, mert tagjai tömegkeresztyének, és ezáltal egy veszedelmes bűnnek, az önszeretetnek, az önimádásnak esik áldozatául” (Ebrard).

így van ez: mihelyt a Krisztussal való élő, belső közösség megszűnik, helyét az “objektív kincs”, azaz a holt, magát igaznak és helyesnek tartó vallásos külsőség váltja fel, ami élőnek látszik ugyan, de belül halott. A tömegkeresztyénség hitébredés nélkül jellem típusa a mai holt egyháznak. “.. .az a neved, hogy élsz, pedig halott vagy.”

A modern sárdisi egyház nincs híján szépen hangzó elgondolásoknak és döntéseknek, és kijelentéseknek, és nem feledkezik meg arról sem, hogy nagy felelősségét hangoztassa! Azonban a valóságban nem történik semmi; mert ahol hiányzik a Szentiélektől ihletett Szentírás és Jézus Krisztus iránti felelősség, ott bizony minden döntés, minden kijelentés csak szépen megfogalmazott jóindulatú frázis, ami nem talál visszhangra. És az ilyen egyház nem is veszi észre, hogy minden kérelme, intése hatás nélkül pereg le olvasóiról és hallgatóiról.

A 4. vers felfedi az okot, amiért a sárdisi egyház halottá vált: “De vannak néhányan Sárdisban: azok, akik nem