Evangéliumi Hírnök, 1985 (77. évfolyam, 1-24. szám)

1985-12-01 / 23. szám

4. oldal

hitet, békét és türelmet, ha ismételten emlékembe idézem a a) bibliai alapot, vagy b) a kapott ígéretet, vagy c) a Szent Lélek-adta meggyőződést a meghallgattatásra (attól függően, hogy a három közül melyiken alapszik kérésem), és előre köszönök. Vagyis a válaszig, az előlegező hála éltet! Ennélfogva érdemes gyakorolni, mikor időszerű. Jézus is alkalmazta barátja sírjánál.

4. A negyedik fajta hálát nevezhetnénk megadó hálának. Aki ezt a fajta hálát gyakorolja, az előre köszönetét mond azért, hogy Isten akarata lesz meg. Ez a fajta hála mindig időszerű, de különösen akkor alkalmas, amikor eljutunk a teljes megadáshoz, s őszintén kimondjuk, hogy “ne úgy legyen, ahogy én akarom, hanem ahogy Te.” Ezzel megvalljuk, hogy nekünk van határozott akaratunk az üggyel kapcsolatban, de Isten akaratáért feladjuk azt. Pl. egy édesanya egyszer így kiáltott szívbajos újszülöttjéért: “Uram, én gyógyulást szeretnék. Szeretném felnevelni gyermekem. De mivel tudom, hogy Te jobban szereted őt, mint én, s a te terveid bölcsebbek, mint az enyéim, most megadom magam. Legyen úgy, ahogy Te akarod.” Bár ezt az imát egy egész éjszakai tusakodás után tudta csak kimondani, de utána hálát tudott adni azért, hogy Isten legjobb akarata lesz meg; s ez éltette napról-napra. Ennek az édesanyának a megadó hála adott hitet, békét és türelmet. S érdekes, hogy megadása után kezdett javulni a gyermek. Isten akrata gyógyulás volt. De ez csak teljes megadás után és folyamatosan állt be.

Aztán a megadó hála akkor is időszerű volt, amikor ugyan van vágyunk egy üggyel kapcsolatban, de nem tudjuk, hogy mit és hogyan kérjük. Lehet, hogy meg is fogalmazzuk imánkat, de nem vagyunk biztosak abban, hogy helyesen kérünk-e, vagy sem. Mire megadó hálába fogunk mondván: “köszönöm Uram, hogy csak azt adod meg, ami jó; függetlenül attól, hogy milyen az én imám. Köszönöm, hogy a te akaratod lesz meg. Köszönöm, hogy nem adsz ‘követ’ mikor ‘kenyeret’ kérek. Köszönöm, hogy nem kell félnem attól, hogy ha véletlen helytelent kérek, helytelent kapok, mert átszűrőd kérésem.” S ez a fajta hála is hit, béke és türelem fejlesztő lesz számunkra, mert azzal a bizonyossággal áraszt el,

1985. december 1.

hogy ügyünk a' legjobb kézben van. Annak kezében, aki azt ígérte, hogy csak “jó dolgokat” ad meg (Máté 7:11), bár minden kérést meghall, mind meg van nála(I. Ján. 5:15). Pl. egy alkalommal valakinek égető problémájáért imádkoztam. Emberileg logikusnak hangzó megoldást keresve, kigondoltam az előttem legjobbnak tűnő kérést. Mivel azonban nem voltam biztos abban, hogy helyesen kérek, imámhoz gyakran hozzáfűztem a megadó hálámat. Ilyenkor megköszöntem, hogy Atyám hall, felel, de csak azt adja meg, amiből a legtöbb áldás származik az egyénre, környezetére és az Isten nevére. Ez a hála is hite, béke és türelem-fejlesztő volt számomra. Sőt, hadd mondjam el, hogy Isten egész másképp felelt, mint ahogy én kértem, de felelt és válasza bölcsebb volt, mint az én elgondolásom.

A megadó hálátrtéke is felmérhetetlen. Aggódástól, nyugtalanságtól és türelmetlenségtől menti meg a közbenjárót, mert tudhatja, hogy kérése annak kezében van, Aki csak a legjobbat akarja!

Záradékul, még egy kérdés vetődhet fel bennünk. Mégpedig az, hogy melyik fajta hálát alkalmazzuk napi imakamránkban az öt közül? Tulajdonképpen mindet használhatjuk, minden egyes imában. Hisz a nyugtázó hála mindig időszerű; az emlékeztető hála meg minden kérést megelőzhet; míg az előlegező hála azon kéréseinket követheti, amelyekre van “fedezetünk”; a megadó hála meg minden “kérdéses” kérésünkkel vegyülhet.

A hálával vegyített imának megcáfolhatatlan ereje van! Legyen az nyugtázó, emlékeztető, előlegező vagy megadó hála, azzal fizet az imádkozónak, hogy hitét, békéjét és türelmét csodásán fokozza, és Isten karját mozgatja. hrdemes szótfogadni a bibliai felszólításnak, mely arra hívja fel figyelmünket, hogy minden alkalommal hálaadással tárjuk fel kívánságainkat az Isten előtt. Mátrai Mihályné

tiiiiiiiiiiiiiiiiitfiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiifiiiiiiiiiiiiitiiiiiiititiiiiiiiiitiiiiiiiiiiiiiiiiiiii

“Mert az ő angyalainak parancsolt felőled, hogy őrizzenek minden utaidban.” Zsoltár 91:11

*

“Bizodalmád legyen az Úrban teljes elmédből; a magad értelmére pedig ne támaszkodj.” Példabeszédek 3:5

Gondja van reánk

Minden gondotokat hagyjátok Ő rá, mert neki gondja van rátok. (1 Péter 5:7).

Aki mindenben tud gondoskodni önmagáról, annak nincs szüksége gondviselőre. Ilyen ember azonban nincs. Mi azt akarjuk, hogy úgy vessük minden gondunkat őreá, mint ahogy a kisgyermek is apja gondviselésére bízza magát. Ez a természetes magatartás. Ez a természetes viszony szülő és gyermek között. Sose látjuk pl. aggodalmaskodni gyermekeinket olyan dolgok miatt, amelyek megoldásának kulcsa nálunk, szülőknél van. — A gyermek növekedése magával hozza, hogy apja bevonja őt az egész család gondviselésébe: alkalmakat, lehetőségeket, eszközöket ad a kezébe. Mennyei Atyánk őhozzá méltó módon: időt, egészséget, munkát, áldást ad.

Ha igazán felszabadult, örvendező és gyermeki életet akarunk élni, akkor gondjainknak ne csak egy részét bízzuk Őreá, hanem, amint Igéje biztat: Minden gondotokat... “Nemcsak a sírig való gondoskodás reménysége bontakozik ki előttünk ebből az ígéretből, hanem egy azon túlmenő is: Ne nyugtalankodjék — tehát — a ti szívetek, higgyetek Istenben, ha nem így volna, megmondtam volna nektek.!’(Jn 14:1-2).

Azért vessük minden gondunkat Őreá, mert neki gondja van mireánk: Hát elfeledkezhetik-e az anya gyermekéről, hogy ne könyörüljön méhe fián? És ha elfeledkeznek is: én terólad nem feledkezem. íme az én markaimba metszettelek fel téged a Golgota szegeivel (Es 49:15—16).

Ha Atyánknak minden teremtményére, melyet szavával hívott elő a láthatatlanból, az embernél alacsonyabb rendűre, a mezők liliomára és az égi madarakra gondja van, hogyne lenne gondja az emberre, akibe a legtöbb munkáját fektette a teremtéstől kezdve a megváltáson át egészen a megszentelésig és szeplőtlen dicsőségben való önmaga elé állításig? Hogyne lenne gondja arra az emberre, aki minden elesettségében is az ő képét és hasonlatosságát hordja olykor eltorzulva, olykor pedig meglepő tisztaságban szellemi és erkölcsi értelemben. Köszönöm Atyám, hogy gondod van reám. Add, hogy nekem is gondom legyen Tereád; a hálaadásban, a Te dicsőítésedben és magasztalásod ban! Kivonat:

Gyöngyszemek az Újszövetségben