Evangéliumi Hírnök, 1985 (77. évfolyam, 1-24. szám)
1985-11-15 / 22. szám
1985. november 15. 7. oldal BIBLIA MAGYARÁZÓ 1985. december 1. JÉZUS SZÜLETÉSÉNEK KIJELENTÉSE (Lukács 1:26—38) Bevezető: A következő négy leckénk az Ádvent témája körül forog. Advent magyarul annyit jelent, hogy “megérkezés”, “eljövetel”. Isten eljött erre a földre, emberi formát vett fel magára. A Biblia azt mondja, “...amikor eljött az idő teljessége, Isten elküldte Fiát, aki asszonytól született a törvénynek alávetve, hogy a törvény alatt levőket megváltsa, hogy Isten fiaivá legyünk” (Gál. 4:4—5). A római birodalom éppen arany korszakát élte; a görög nyelvet, az Űjtestamentum nyelvét világszerte beszélték; és a zsidó nép, aki várva várta a Messiást, már szerte volt szórva az egész világon. Az emberiség le volt igázva testileg, szellemileg és lelkileg. Önmagát képtelen volt megszabadítani, Megváltóra volt szüksége. E föld fennállása óta nem volt még egy másik korszak, amelyre az emberek jobban fel lettek volna készülve. Ekkor jött el Jézus, az Isten Fia, erre a földre. I. Mária és az angyali Luk. 1:26— 27): Mai Igénk egy isteni (Gábriel angyal) és egy emberi lény (Mária) között lefolyt beszélgetést örökít meg. Ez igen találó volt, hiszen az eljövendő Isten Fia, akiről ők beszéltek, Isten létére emberré lett. Ez a Gábriel volt az, aki megjelent Zakariásnak (Luk. 1:19), hogy megjelentse az ő gyermekének, keresztelő Jánosnak a születését is. A 26. versben említett 6 hónap Erzsébet, keresztelő János édesanyjának a várandós állapotára utal (Luk. 1:36). Igen megragadó Igénkben az, hogy Lukács, aki orvos volt, szent meggyőződéssel és orvosi tudományának teljes hatalmával ír az ótestamentumi prófécia beteljesüléséről (Ésa. 7:14), és a három apostol (Máté, Márk, János) írásait kiegészítőén, nyíltan és határozottan kijelenti, hogy a Dávid házából való József jegyese Mária egy szűz leány volt. II. Az üzenet (Luk. 1:28—34): Különösen a nőtestvérek érthetik meg igazán Mária megrettenésének okát. Felbátorításul Gábriel így szólt hozzá, “Ne félj Mária!” (Luk. 1:30). Megrettenhetett elsősorban azért, mert egy angyalt látott maga előtt, és aztán azért, mert ez az angyal olyan valamit mondott neki, amit emberi értelem szerint képtelen volt elképzelni: “És ímé, fogansz a te méhedben, és szülsz fiat, és nevezed az ő nevét Jézusnak” (31. v.). Mária kétségbeesetten érdeklődött: “Mi módon lesz ez, holott én férfiat nem ismerek?” (34. v.) III. Istennél semmi sem lehetetlen (Luk 1:35—37): A Jézus születése valóban egy isteni teremtő csodával határos volt. Mária a Szent Lélek ereje által fogant az ő méhében, amivel Ésaiás 7:14 beteljesült. IV. Alárendeltség (Luk 1:38): Amikor Mária megértette az isteni látomás nagyságát, mély alázattal rebegte ezeket a szavakat: “Imhol az Úrnak szolgálója; legyen nekem a te beszéded szerint”. Amikor e lélekemelő történetnek a végéhez érünk, egy pillanatra meg kell, hogy álljunk és szent alázattal kell, hogy csodáljuk a világ teremtő Isten hatalmas bölcsességét és szeretetét velünk szemben, amint az Ő egyszülött Fiában kijelentette magát az egész emberiség számára, és ezt követően ennek a szent Fiúnak a kínhalálát végig kellett néznie. Ennek az eseménynek még nem találtatott párja a világ fennállása óta. Jézus emberré lett, hogy a keresztfán az emberiséget megváltsa. Istené a dicsőség érte! * Aranymondat: Lukács 1:32 * Napi áhítat: Nov. 25. H. Ésa. 9:2-7 Nov. 26. K. Luk. 1:5—17 Nov. 27. Sz. Luk. 1:18—25 Nov. 28. Cs. Luk. 1:26—38 Nov. 29. P. Luk. 1:39—45 Nov. 30. Sz. Luk. 1:46—56 Dec. 1. V. Luk. 1:67—79 *** 1985. december 8. JÉZUS SZÜLETÉSÉNEK TÖRTÉNETE (Máté 1:18—25. Lukács 2:1—7) Bevezető: Attól a pillanattól kezdve, hogy az első emberpár bűnbe esett, Istennek a megváltási terve készen volt, hogy a bűn okozta halálból az embert megmentse és az örök élet lehetőségét számára megadja (I. Móz. 3:15). Az embert a bűn vasmarokkal ragadta meg, s ebből a helyzetből saját erejével kiszabadulni nem tudott. Közbelépett hát Isten, elküldötte egyszülött Fiát, hogy az emberiséget megmentse és visszavezesse arra az útra, amelyről bűnös voltuk miatt letértek. II. Mennyei megnyugtatás (Máté 1:18—26): Máté evangélista, elhívatása előtt egy adószedő volt. Mint ilyen ember, jól értett a jegyzőkönyv vezetéséhez. írásának gyönyörű részletességén ezt megláthatjuk. Általános jegyzeteitől eltekintve azonban a Jézus születésének előzményeiről egész röviden ír. Az Ábrahámtól Józsefig tartó “családfa” felsorolása után (Máté 1:1 —7), szinte zsugori módon röviden rátér a fő esemény tárgyalására: “Mária, az ő (Jézus) anyja, eljegyeztetvén Józsefnek, mielőtt egybekeltek volna, viselősnek találtaték a Szent Lélektől” (18. v.). Nem tudván az okot, emberi felfogás szerint Mária esete szinte szörnyűséggé vált József számára. Mint igaz ember (19. v.) és mert nem akarván gyalázatba keverni jegyesét, titkon elakarja bocsátani Máriát. Felakarja oldani fiatal jegyesét az egymás között megkötött fogadalom alól. Vonakodik, tusakodik önmagában a Máriával való eljárás miatt. Titkon akar intézkedni. Az Úrnak angyala (bizonyára Gábriel) azonban megnyugtatja álmában Józsefet, hogy félelemre nincs oka, sőt, ami történt Máriával, az a Szent Lélek által lett. És a gyermek, aki születni fog (Jézus), megszabadítja majd népét (Izráelt) annak bűneitől. Ésaiás próféciája látszik beteljesülni Immánuelről (Ésa. 7:14). József álmából felserkenvén úgy cselekszik, amint azt az angyal “megparancsolta neki”. Máriát magához veszi, de nem ismeri őt mindaddig, amíg Jézus meg nem születik. II. A beiratkozás (Luk. 2:1—7): A római törvény szerint minden 14 évben egy népszámlálást csináltak, hogy az adófizetők neve összeirattassék és a katonaköteles férfiakat betoborozhassák (mivel a zsoldos katonák nem mindig voltak elegen). így történt az összeírás Izráel földjén is. Júdeábán az összeírás kizárólag az adófizetés ügyében történt, mivel meg voltak ugyan szállva, de jogtalanok voltak a birodalom szolgálatában. József és Mária is elment Názáretből, Galilea tartományából szülővárosukba, Betlehembe, Júda tartományába, hogy beiratkozzanak. Odaérkezésük idején Máriának heteiének szülési napjai, és
