Evangéliumi Hírnök, 1985 (77. évfolyam, 1-24. szám)
1985-01-15 / 2. szám
4. oldal 1985.január 15. NOK ROVATA Rovatvezető: BOCSA SÁRA Női konf. elnök: Kish Ernőné Alelnök: Ifj. Sebestyén Jánosné Titkár: Newman E. Rose Pénztáros:: Mrs. Henry Austin Az Űr kegyelme Az Úrnak kegy elme cégeiről emlékezem, az Úr dicséreteiről mind a szerint, amit az Úr velünk cselekedett. (Ézs 63:7) Nincsen áldottabb foglalatosság, mint Isten kegyelmes tetteinek a visszaidézésel Eközben felismerjük azt az előkészítő irgalmasságot, amellyel Isten megtérésünk útját egyengette. Bár még vakok és értelmetlenek voltunk, Isten jóságos keze már formálta életutunkat és készítgette a nagy fordulatot. Az igazi lelkiszabadság és a belső megbékélés utáni vágyakozás, megkötözöttségünk fájdalmas felismerése, anélkül, hogy tudtunk volna róla, közelebb vitt minket a Megváltóhoz. Ezután kegyelmének teljes gazdagságával lé-Miss Ruth Wright Nőtestvérünk, aki Üj Guineában, Pápuában szolgál, mint misszionárius és akit Szövetségünk is támogat, szabadságon van az Egyesült Államokban. Ideje egy részét szüleinél, Molnár Gusztáv testvér és nejénél, Bridgeporton tölti. Elutazása előtt R. K. Briggs, a World Evangelical Outreach Új Guinea-i felügyelője meleg hangú levélben búcsúztatta Ruthot és hálát adott Istennek Ruth szolgálatáért és kifejezte hő óhaját, hogy a szabadság ideje alatt kapjon az Úrtól sok alkalmat bizonyságtevésre Ruth 1985 februárjában tér viszsza Pápuába, ahol munkatársai nagy szeretettel várják. Mi is sok szeretettel köszöntjük Ruthot. * * Az élet egy tragédia azok részére, akiknek mindenük van az élethez, de semmijük sincs, amiért élni érdemes. * Több pénzt költünk rágógumira, mint könyvekre. Könnyebb az állkapcsot edzeni, mint az észt élesíteni. * Az optimista alkalmat kovácsol szerencsétlenségből. A pesszimista az alkalmat balsorsnak látja. pett be életünkbe. Életünk legdöntőbb órái ezek. A születésünkre emlékeztetnek. Valami új kezdődik és ezeknek az óráknak a hatása kiárad az egész elkövetkezendő időre, még az örökkévalóságra is. Nem felejtjük el soha. Egyesek, akiket különösen megkínzott lelkiismeretüknek a vádaskodása, először talán a kegyelemnek bűnbocsátó jellegét ragadják meg. Mások, akik hosszú, de sokszor eredménytelen harcban álltak a maguk bűneivel, a kegyelemnek minden akadályt legyőző erejét ismerik fel, amely úrrá lett a maguk tehetetlenségén. Életünk további szakaszaiban a kegyelem újabb megtapasztalásai jönnek elő. Vajon megragadtuk-e már a kegyelem vigasztaló és mindenre elégséges erejét? Nem adtunk - e gyakran helyet magunkban az elégedetlenségnek és az aggodalmaskodásnak? Mennyi mulasztás terhel minket ezen a téren! Most látjuk csak igazán, hogy milyen megszégyenítően nagy az a jóság és irgalom, amely minket mindezek ellenére hordoz és nem vet el magától! Továbbá van nevelő és fegyelmező kegyelem! Gondoljunk csak a megaláztatásokra, amiket Isten kegyelme küldött ránk azért, hogy még több kegyelem^ befogadására legyünk képesek. O “mértékkel” fenyített meg minket. Ha isten úgy bánna velünk, amint azt megérdemelnénk, akkor mindent el kellene, hogy vegyen tőlünk. Szét kellene zúznia minden tagunkat, hiszen szinte valamennyit bűnre használtuk fel. Csak az Ő jósága és kegyelme az, hogy még nincsen végünk. Könyörületességének nincsen határa. Mennyi kegyelem, mennyi ok a hálaadásra! A minden kegyelemnek Istene pedig, aki az ő örök dicsőségére hívott el minket a Krisztus Jézusban, ő maga tegyen tökéletesekké, erősekké, szilárdakká és állhatatosakká (I.Pét 5:10). Ha Istenhez térünk és üdvbizonyosságra jutottunk, ez még nem jelenti azt, hogy egykor be is vonulhatunk a mennyei városba. Még sok próbán és kísértésen kell átmennünk. Megállunk-e és hűségesek maradunk-e? Ellentmondásnak látszik, hogy a megmentettek vigyék véghez szabadulásukat. Hiszen a filippibeliek, akikhez ez a felhívás szólt, már megmentett életűek voltak! Megmentett voltuk elsősorban meg nem érdemelt kegyelmi ajándék volt. “Kegyelemből tartattok meg hit által; Isten ajándéka ez.” Az ajándékból azonban azonnal feladat lesz. Óriási adósságunkat tiszta könyörületből elengedte Isten és most elvárja, hogy mi is megbocsássunk, mint ahogyan Ő megbocsátott nekünk, irgalmasok legyünk azokkal szemben, akik ellenünk vétkeztek, mint amilyen Ő volt velünk. Vannak, akik megtértek ugyan, de az elnyert kegyelmen kényelmesen elpihennek, ahelyett hogy mindent arra fordítanának, hogy ezt a kegyelmet megtartsák és megsokasítsák. Nem venni észre rajtuk Pál szent aggodalmát, aki teljes komolysággal harcolt a bűn ellen, nehogy végül ő maga is elvettessék és elveszítse a koronáját (IKor 9:27). Mindennel beteltek, tökéletesnek tartják magukat, mások iránt pedig közömbösek. A földiek miatt való gond, a pénz és jólét után érzett vágy elfojtja hit életüket, vagy pedig azért esnek el, mert nem akarnak Jézusért gúnyt és üldözést szenvedni. Az izraeliták kimenekültek ugyan Egyiptomból, de a legtöbben nem érték el mégsem a célt, mert lázadozásuk, engedetlenségük miatt a pusztában vesztek el. Lót felesége is a megszabadultak között volt, mégis elveszett, mert engedetlenül megállt és hátra nézett, nem tudott elszakadni javaitól. — Ezért hát félelemmel és rettegéssel vigyétek véghez üdvösségteket! Ha szívünk hangjára hallgatunk, útvesztőbe kerülünk. Csak ha kitartunk a hitben, azaz győzünk hit által, érjük el hitünk célját a lélek üdvösségét. Taníts minket úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk (Zsolt 90:12). Legyünk hű bizonyságtevői Isten megmentő kegyelmének, szeretetének, mentsünk lelkeket, vigyük az örömhírt: “Amiket szem nem látott, fül nem hallott és embernek szíve meg se gondolt, amiket Isten készített az Őt szeretőknek”. Bocsa Sára
