Evangéliumi Hírnök, 1984 (76. évfolyam, 1-24. szám)

1984-03-15 / 6. szám

fogást vallók közép úton járók, nem csatlakoznak az előbbi két csoport­hoz, de nem fogadják el a szélsősé­ges liberális tanítást sem. Ehhez a felfogáshoz tartozók kiválogatják a Szentírásból azokat a részeket, ame­lyekben hisznek, s kiegyeznek a vi­lággal alkohollal, házassági elvá­lással, a vasárnap megosztásával', délelőtt templom, délután sport vagy mulatság. Ez a réteg az, ame­lyik se jót, sem rosszat nem lát. A liberálisok a Szentírást “jó könyvnek" tartják. Nem hisznek a csodákban, Krisztus feltámadásában és megváltó munkájában. Hisznek egy jó Istenben, aki túl jó ahhoz, hogy az embert örök kárhozatra ítél­je. A fenti négy felfogásbeli árnyalat megtalálható a baptistáktól kezdve a római katolikusokig minden feleke­zet ben. Említettük, hogy a “fő osztályo­kon" belül vannak alosztályok. Lá­tunk szélsőséges fundamentálistákat, akik még a másik (szerintük) nem egészen fundamentálistáktól is elkü­lönítik magukat. A másik végleten álló liberálisok közt van sok egyén, aki nem hisz egy személyes Istenben sem, hanem egy meghatározatlan felső hatalomban. * * * A FENTI OSZTÁLYOZÁS NEM TERJED ki a különböző csoportok­ba tartozók lelki minőségére. Nem lehet a fundament álistát a másik végleteken levő liber álistát ól megkü­­lön böztetniajó-rossz, szerető -kegyet - len szív, vagy barátságos-barátságta­lan jellegzetesség szerint. Vannak a liberálisok közt barátságos, segítség­re kész, ún. jószívű egyének, viszont találunk a fundamentálisok között rideg, mással nem törődő “testvére­ketA fundamentálista név nem mindig egy a “krisztusi” névvel. A li­berális dicsekszik azzal, amit nem hisz, de embertársaival kijön s segít, ahol lehet. Egyik-másik fundamen­tálista hangosan állítja, hogy hisz, de közben hivő testvéreire haragszik s őket megbélyegzi. A szóban levő különböző felfogást valló keresztyének közt gyakran felüti a fejét az ítélkezés. ítéletük alapján állapítják meg, hogy kitől miért kell elkülönödni. ítéletük meghozatalában nem kérték buzgó imában az Úr vezetését és tanácsát. Az emberi indulat épp úgy működik a fundamentálisoknál, mint a libe­rálisoknál. Az ítélkezés pedig a Bib­lia szerint bűn. Csak Isten ítélhet. 1984. március 15. Mi legyen az álláspontunk? Keres­sük a Lélek vezetését, kérjük ki az O tanácsát és engedelmeskedjünk pa­rancsának. A Lélek az Úr Jézus taní­tása szerint “elvezérel minden igaz­ságra". Nem tévedhetünk. A sátán ma is körüljár, keresvén akiket meg-A FILIPPIBELIEKHEZ IRT LEVÉL KINCSEIBŐL (Filippi 2:1 — 4.) IV. 1. Emlékezzünk Pál magasztos ki­jelentésére: Nekem az élet Krisztus! A második részben közli velünk en­nek az életnek a tartalmát, minősé­gét és azt, hogy mi a gyakorlati kö­vetkezménye annak, ha valaki részé­re Krisztus az élet jelentősége. Az első vers két kezdő szava: “Ha annakokáért” a logikai gondolko­dás szabálya szerint feltételezi, mint tényt, hogy Krisztus népe Krisztust, a Vele való élést, az O követését vall­ja az élet lényegének. Mivel ez így van, ebből néhány értékes tény je­lentkezik. Amikor az “élet Krisztus”, akkor a lét gazdag, mennyben is nagyra értékelt kincsekkel. Az apos­tol négy ilyen gazdag kincset említ. (A) A Károli-fordítás “intés” sza­va nem az, amire az apostol gondolt. A legújabb magyar fordítású szöveg a “vigasztalás” szót hozza. Szerin­tünk a “biztatás, bátorítás” szavak jönnének legközelebb az apostol mondanivalójához. A szöveg így hangzana: “Annakokáért, ha helye van a Krisztusban való bátorítás­nak . . .” Ez több, mint intés. Min­den intésben lehet egy kis kárhozta­­tás. Pál által használt görög szóban (paraklézisz) krisztusi bátorítás és biztatás van. Ha Krisztus jelenti az életet, biz­tassuk mi is egymást: Kitartás test­vér! Működjünk, haladjunk együtt! (B) A másik kincsa szeretetből va­ló vigasztalás. A földi életben a krisz­tusiakat is éri baj és szenvedés. Krisz­tus követői azonban együtt éreznek és megtalálják a módot arra, hogy egymást a fájdalmak, próbák és gyász levertségéből felemeljék. A lélek megérzi, hogy a testvéri vigasz­talás társadalmi kötelesség teljesítés­ből, vagy szeretetből jön. Amikor a vigasztalás igazi szeretetből jön, akkor elég egy meleg kézszorítás. (C) Lelki közösség. Itt az apostol a ejtsen. Figyeljünk a Lélek szavára, az ő vezetése alatt helyes úton járha­tunk. Végül pedig hallgassunk Krisz­tus bölcs szavaira és utánozzuk Őt, aki ekként oktatott: “Tanuljátok meg tőlem, hogy én szelíd és alázatos szívű vagyok. ” (Máté 11:29.) legmagasabb rendű keresztyén kap­csolatról és egységről szól. Több ez, mint egy felekezethez tartozás, vagy gyülekezeti tagság. Itt a lelkek szent kapcsolata jelentkezik. Ez a kapcso­lat nincs helyhez, szervezethez kötve. Ennek a kapcsolatnak az örökkévaló Krisztus adja meg a tartósságát. A keresztyének első-második századá­ban a “hal” képe jelezte a közössé­get. A hal szó minden betűje (a gö­rögben) egy mondat kezdőbetűje lett s azt jelentette: Jézus Krisztus az Is­ten Fia Üdvözítő. Aki felmutatta, vagy út porába rajzolta a hal-jel­vényt, arról már tudták, hogy Krisztus követője. (D) Szív és irgalom. A szív szó nincs a görög szövegben, de az a szó, ami bent van, jelenti a szívet is. A zsoltáros is erre hivatkozik, amikor felszólítja “minden benső részét” az Úr áldására. Sajnos, mindnyájan szögletes könyökökkel járunk. Sérte­getjük egymást, akaratlanul is. A benső részünk, az irgalmas szívünk azonban gyógyítgatja és feledteti a sérelmeket. Testvérek vagyunk. 2. A fentiek alapján az apostol re­méli, sőt elvárja, hogy a Filippi vá­rosban levő atyafiak létrehozzanak egy eszményi, krisztusi, helyi közös­séget. Ennek a közösségnek az ismer­tető jelei: (A) Az egyenlőség. Ugyanazon in­dulat, mégpedig szerető indulat. Az apostol szerint az indulat gondolat. Gondoljatok jót, nemeset és ezek a gondolatok serkentsenek tettekre. A szerető gondolat nemes tettekben nyilvánul meg. (B) Amit tesztek, ne önmagatok javáért, hanem az Úrért tegyétek. Ha az Úrért dolgoztok, akkor szent versenyben lesztek és nem sátáni ver­sengésben. Ha az Úrért dolgoztok, akkor a magatok előnye másodren­dű lesz. (C) Alázat és hasznosság. Az alá­zat bibliai értelme nem önlebecsü­lés, hanem egymás felbecsülése. Krisztus áldása abban jelentkezik, hogy követői egymás javára szolgál­nak. Ebből a szolgálatból mindenki nyer. (Folytatjuk) U. ____________________________________3. oldal

Next

/
Oldalképek
Tartalom