Evangéliumi Hírnök, 1984 (76. évfolyam, 1-24. szám)

1984-02-15 / 4. szám

(USPS 716300) 8. oldal 1984. február 15. POSTMASTER: Send Form 3579 to SECOND CLASS POSTAGE PUBLICATIONS Hungarian Baptist Union of America 748 Fordham Rd., Palm Bay, Fla. 32905 BIBLIA MAGYARÁZÓ 1984. március 4. “JÉZUS MEGKEZDI HIVATÁSÁT“ {Márk 1:14—28) BEVEZETÉS: A következő ne­gyedévben a Márk által írott evan­­gyéliomot fogjuk tanulmányozni. Talán úgy a tanító, mint a tanuló azt gondolja, hogy az nem sok gon­dot fog okozni, hiszen azt mindenki tudja. Ha úgy gondolkozunk, akkor nem fogunk tanulni semmit, csak fe­lületesen elmondjuk, amit mindenki tud. Ellenben ha komolyan vesszük az első verset: “A Jézus Krisztus, az Isten fia evangyéliomának kezdete” meglátjuk, hogy azokkal nem szabad felületesen foglalkozni. Mit jelentett az a bevezetés azoknak, akik először hallották? Hogy igazán tanuljunk valamit: 1. Igyekezzünk úgy olvasni az Igét, mintha most olvasnánk elő­ször. 2. Helyezzük magunkat abba a környezetbe, amelyben az Ige el­hangzott. 3. Alkalmazzuk az Igét a mi időnkre és életünkre. Az Evan­­gyéliom JÓ HÍR. Jó hír Jézus Krisz­tus, Isten fiáról. Jó hír a mi üdvös­ségünkről. Jó hír Isten országáról. Jó hír volt akkor és jó hír most. I. JÉZUS PRÉDIKÁLNI KEZD {14-15) Bemerítő János prédikált. Jézus prédikált. Ma a prédikálás a világ­ban nevetség tárgya, a templom­ban sajnos egyeseknél az alvás ide­je. Tudjuk, hogy van sok könnyű prédikátor, aki készületlenül feláll és elmondja, amit mindenki tud. Ha követjük Jézus Krisztus példáját és témáját a prédikálásban, akkor Isten akaratát teljesítjük. Csak a szószékről kell, vagy lehet prédikál­ni? II. JÉZUS SEGÍTŐKET HÍV {16-20) Nem az egyetemekbe, vagy a templomba ment segítőket hívni. Első tanítványai egyszerű, de nagy­szerű egyének voltak. Olyanok, akik­ből lehetett valamit formálni. Ő fogja mívelni, hogy mik legyenek és mit tegyenek, (v. 17.) A mi elhivatá­­sunk nem attól függ, hogy kik va­gyunk, hanem hogy mit bír Krisztus formálni belőlünk. III. JÉZUS MEGNYILVÁNÍTJA HATALMÁT {21—28) Hatalommal tanított, (v. 22.) A legnagyobb próféta is csak azt mondhatta, hogy “így szól az Is­ten”. Jézus azt mondta: “Hallottá­tok, hogy megmondatott a régiek­nek ... Én pedig ezt mondom nek­tek. Mi is csak azt mondhatjuk, amit tőle hallottunk. Hatalommal gyógyított, (v. 27.) Érdekes, hogy a tisztátalan lelkek megismerték, de a “tiszták” nem. Híre szájról-szájra terjedt. Ez ma is jó mód és nem sok pénzbe kerül. * Aranymondat: Márk 1:15. * Napi áhítat: Febr. 27. H. Márk 1:1-8 Febr. 28. K. Lukács 3:7 — 10 Febr. 29. Sz. Márk 1:9 — 13 Márc. 1. Cs. Márk 1:14 — 20 Márc. 2. P. Márk 1:21-28 Márc. 3. Sz. Márk 1:29-34 Márc. 4. V. Márk 1:35 — 39 *** 1984. március 11. “JÉZUS ELLENSÉGESKEDÉSSEL TALÁLKOZIK” {Márk 2:15—28-, 3:1 — 6.) BEVEZETÉS: A Zsidóknak a zsidó törvény egy volt Isten beszédé­vel. Ahhoz, ami megvan írva a Bib­liának első öt könyvében, ők nagyon sokat hozzá tettek “hogy mindent magába foglaljon”. Minden zsidó feladata az volt, hogy életét a paran­csolatok megtartására építse. Az írástudók magyarázták a törvényt, a farizeusok pedig erőszakolták azok megtartását. Jézus azon ezreket szá­moló parancsolatokkal találta szem­be magát igen sokszor. Akik féltet­ték az ő becses parancsaikat “azon­nal azt határozták, hogy végeznek vele”. (Márk 3:6.) I. JÉZUS A BŰNÖSÖKKEL ESZIK {15-17) Ezekben a versekben és több helyen a Bibliában találjuk ezt: “írástudók és farizeusok” és “vámsze­dők és bűnösök”. Lévi bűnösnek volt tekintve, mert vámszedő volt. A vámszedő állást az kapta, aki a leg­több pénzt fizette érte. Ezt az árat és többet, a vámszedők a megszabott vám fölött vett pénzből pótolták. Az ellenségeskedők a tanítványokhoz in­tézik a kritikát, de Jézus felel nekik. Ő nem kritizálni, hanem gyógyítani akart. Jézus társalgóit a bűnösökkel, de soha nem ereszkedett le azok szín­vonalára. Mindig azokat akarta fel­emelni az Ő színvonalára. II. JÉZUS TANÍTÁSA A BÖJTRŐL {18—22) Minden cselekedetnek kell, hogy legyen ideje és célja. A hagyomá­nyokból és a szokásokból származó cselekedeteknek kevés haszna van. Jézus nem fogja a jó hírt régi szoká­sok és emberi parancsolatok által be­börtönözni — és nem is lehet. Őt akarták kő mögé sírba helyezni, de nem lehetett. Még templomokban és szertartásokban sem lehet Őt elte­metni. A böjtről való tanítását ol­vasd Máté 6:16 — 18 és Ésaiás 58:3 — 12-ben. III. SZOMBAT ÉS A MUNKA {23—28) Ez okozott legtöbb problémát Jé­zusnak. Mindig figyelték, hogy mit fog csinálni szombaton. A könyvük­ben 39 különböző munka volt meg­említve és a szombatról 24 hosszú fe­jezet volt írva — hogy mit lehet és mit nem lehet tenni. Jézus itt is a kö­rülményekre fekteti a súlyt. Jót nem csak szabad, hanem kell tenni min­den nap és minden alkalomkor. (Ésaiás 58:13-14.) IV. JÉZUS ÉS A SZOMBAT (3:1-6) “Szabad é?” (v. 4.) Jézus érzelme ellenségeivel szemben. Szemében ha­raggal szívében bánkódással nézte őket. * Aranymondat: Márk 2:17. Napi áhítat: Márc. 5. H. Márk 2:1-12 Márc. 6. K. Márk 2:18-22 Márc. 7. Sz. Márk 2:23-28 Márc. 8. Cs. Márk 3:1—6 Márc. 9. P. Márk 3:7 — 12 Márc. 10. Sz. Márk 3:13 — 19 Márc. 11. V. Máté 9:9 — 13 M. B.

Next

/
Oldalképek
Tartalom