Evangéliumi Hírnök, 1984 (76. évfolyam, 1-24. szám)

1984-01-01 / 1. szám

4. oldal 1984.január 1. ÍWitlltlrSSfi L NŐK ROVATA Rovatvezető: BOCSA SARA Nő konf. elnök: Bányai Sándomé Alelnök: IQ. Sebestyén Jánosné Titkár: Newman E. Rose Pénztáros: Mrs. Henry Austin Egy év lezárult — mit hoz az új év? Kedves olvasom, gondoltál már arra, hogy számba vedd, mit kaptál az elmúlt évben Istentől, testi-lelki áldásokat, erőt, egészséget, örömet, békességet és mindent csak ’’kegye­lemből”. Mindenek előtt legyünk hálásak azért, amivel az elmúlt évben meg­áldott a mi Istenünk. “Kegyelem” — Istenből árad, amikor Isten kegyelmet ad, tulajdon lényét közli velünk, mint amikor éle­tet, szeretetet, erőt ad. Mindezek Isten lényegét mutatják. Sokszor milyenfelületesen vesszük aj­kunkra a kegyelem szót. Szinte nincs is világos elképzelésünk, hogy mi a kegyelem, mint lényegbeliség Isten­ben. Legközelebb áll hozzá az öröm. Amikor Isten kegyelmet közöl ve­lünk, önmagát adja, és kiárasztja az örömét. Az elmúlt év minden nap­ján ránk árasztotta kegyelmét. Az új év küszöbén kérjük Isten kegyelmét az egész világra. (Róma 5:15, 17.) Mily csodásak az ilyen kifejezések. A kegyelem Isten ajándéka (Róma 5:15, Eféz, 3:7, 4:7), amely adatik, egyre növekedő bőségben. Bőségesen kiáradt a mi Urunk kegyelme (I. Tim. 1:14). Legyünk hálásak Isten kegyelmé­ért — szeretetéért, a megváltásért. (Gál. 5:4.) Isten kegyelme szeretetének bizo­nyítéka, hogy még élünk. Voltak próbák, szenvedések, betegségek, talán még gyász is az elmúlt évben életünkben? Vagy mint a zsoltáríró mondta-, Lelkem mindig veszede­lemben van, mindazáltal a te törvé­nyedről el nem feledkezem ... (Zsolt. 119:109.) Adjunk hálát az elmúlt év minden áldásáért. Zengjen hálaénekünk a 103. Zsoltárral. Áldjad én lelkem az Urat és egész bensőm az ő szent nevét. A Idjad én lelkem az Urat és el ne feledkezzél semmi jótéteményéről. Aki megbocsátja minden bűnö­det, meggyógyítja minden betegsé­gedet. Aki megváltja életedet a koporsó­tól, kegyelemmel és irgalmassággal koronáz meg téged ... I. Az év utolsó napján tekintsünk vissza, megtettünk-e mindent? Az utolsó nap is pótolhatjuk mulasztá­sunkat. Még az év végén is lehet egy jó szót kimondani. Egy bocsánatkérő, meg­bocsátó, engesztelő szót. Egy kérésre §' ' ' / MINDEN NAP 366! Jövendő új napok, visztek-e, hoztok-e, vesztek-e, adtok-e, szóljatok, valljatok! 366! Mint ködös, mély titok. Hoz borút, sugarat, s elsiet, nem marad, jönni és menni fog. 366! Hívom is, várom is. Mert minden új napon világít utamon ígéret három is. 366! Bármi vár, bármi ér, jóság és kegyelem jön velem, jár velem, minden nap elkísér. 366! Új hűség, kegyelem vár reám és fogad, fényli be napomat minden új reggelen. 366! Félre gond, félelem! Mindig lesz támaszom, Hisz minden új napon Jézus jár énvelem. II 366! Vallom is, áldom is. Nevében kezdem el. ígéret énekel szívemben három is. Túrmezei Erzsébet igent mondani. Megcsókolni egy idős szülő, nagyszülő gyenge, reszke­tő kezét, hálánk, szeretetünk jeléül. Esetleg sokszor ismételt kérést teljesí­teni, talán még nem késő! II. Jó, ha a hivő keresztyén ember is év végén “mérleget” készít. Nyere­séges vagy veszteséges éve volt? Nem vesztett-e azokból a “kincsekből”, amelyekkel elindult az év elején? “Istenben gazdagnak” lenni azt je­lenti: jobban megismerni Krisztust, Őbenne mindinkább gazdagodni, jócselekedetekben gazdagodni, is­­mered-e igéit, gazdagodtál-e belőle, imaélményekben, szolgálatokban gazdagodni. S ami a nyereséget il­leti: “ Valóban nagy nyereség az isten­félelem, megelégedéssel. ” (I. Tim. 6:6.) — Es lelkeket nyer meg a bölcs. Nyereséget mutat-e mérlegünk? III. Ev végi leltár Keresztyén “leltározásunk” mit mutat? Nincs-e hiány hitben, szer etet ben, áldozatkészségben, buzgóságban ... Nincs-e többlet a birtokunkban? (Pénzösszeg, ruha, élelem, könyv vagy bármi érték.) Vagyis olyan va­lami, ami nálunk van, pedig valaki­nek tovább kellett volna adni, ahol égető szükség van rá. Isten nálunk tette le, de másnak szánta? Jézus világosan hirdette, ta­nította: adjunk jó szívvel, ne csupán a fölöslegből. “Ne utasítsd el a kéréssel hozzád fordulót, holott nálad van, amit kér. ” IV. “Év végi selejtező" Keresztyén életünkben is jó, ha alaposan körülnézünk, hogy mi az, ami fölösleges és kitakarítandó. Minden keresztyén, Jézus-követő élet folyamatos “selejtezés” “szakí­tás” a múlt olyan tartozékaival, me­lyeket Isten már az új életszakasz­ban, a hit útján fölöslegesnek minő­sít. így látjuk ezt mind az Ó-, mind az Újszövetség hithőseinél. Abrahám ősi földjét, hazáját, Mózes az egyiptomi királyi palota fé­nyét, dicsőségét hagyta maga mö­gött, inkább választván az Isten né­pével való együtt nyomorgást, mint a bűn ideig-óráig való gyönyörűsé­gét. Máté a vámszedő az asztalt hagyta ott, Péter a halászhálót, mi­helyt Jézus hívó szavát meghallotta: “Kövess engem. ” És új utakra indul­tak. Vele! A Saulból lett Pál egykori

Next

/
Oldalképek
Tartalom