Evangéliumi Hírnök, 1984 (76. évfolyam, 1-24. szám)
1984-12-15 / 24. szám
1984. december 15. 7. oldal hitünk a bizonyságtevés eredményességében s ezért némák vagyunk; hogy saját bűneink tartanak vissza az Úr Jézus szabadító erejének a hirdetésétől. KÖNYÖRÖGJÜNK, hogy engedelmeskedni tudjunk Krisztus egységre buzdító tanításának; hogy családi és gyülekezeti életünk ne csak jó példa, hanem vonzó erő lehessen a világ részére. JANUÁR 12. VASÁRNAP Krisztus látható egységre hív minket Ésaiás 2:2—5; Galácia 3:26—29; János 17:20—23 “Ők egyek legyenek mibennünk, hogy elhiggye a világ, hogy te küldtél engem"(János 17:21). ADJUNK HÁLÁT az egyetlen közbenjáróért, Jézus Krisztusért, akit Urunknak és Megváltónknak tartunk és akiben mindnyájan egyek lehetünk. Adjunk hálát azért is, hogy Krisztusban Isten gyermekei lehetünk és így az Atyával együtt munkálkodhatunk a világ javára. VALLJUNK MEG BÜNBÁNATTAL, hogy megenedtük, hogy a bőr színe, a nyelv különbözősége, az országok és kontinensek határai elválasszanak minket egymástól, és ezért nincs hitele az evangéliumnak a világ előtt. KÖNYÖRÖGJÜNK azért, hogy a krisztusiak egysége látható legyen és ennek nyomán az evangélium hirdetése eredményesebb legyen; hogy Krisztus egységre intése ne legyen hiábavaló; hogy jöjjön el az Ő országa, amelyben lakozik az igazság és békesség mindörökké! -BIBLIA MAGYARÁZÓ 1985. január 6. AZ ÚJ ÉLET JELEI (János 4:39—54) Két történeten keresztül vizsgáljuk meg az új élet jeleit. Az egyik a samaritánus nő (l),a másik a királyi tisztviselő esete (2). Példájukon keresztül önvizsgálatot tarthatunk. Megvizsgálhatjuk, hogy termünk-e “megtéréshez illő gyümölcsöket”? Megállapíthatjuk, hogy milyen benyomást gyakorolunk környezetünkre. Meg vannak-e bennünk az új élet jelei. Tanulmányozzuk a két esetet, aztán vonjuk le a következtetéseket: (1) Jézus Júdeából Galileába indult. “Samárián kellett átmennie.” Egyrészt azért, mert ez volt a legrövidebb út Jeruzsálemből Kánába, másrészt azért, mert célja volt a samáriaiakkal. Őket is meg akarta téríteni. Be akarta bizonyítani, hogy előtte nő, férfi, görög, zsidó meg samáriai egyforma értékkel rendelkezik. Ő mindet egyformán szereti, mindért elvérzik. Jézus tettek, szavak nélkül prédikált ebben az esetben. Az ő korában ez nagy dolog volt, mert a zsidók az ő helyében inkább kerülő úton mentek volna, minthogy Samárián átmenjenek, és samaritánusokhoz leereszkedjenek. Jákob forrásánál találkozott az említett nővel s beszélgetni kezdett vele. Jézus felfedte az asszony bűneit, s ő meg felfigyelt, mert úgy tudta, hogy csak az eljövendő Messiásnak lesz bűnfelfedő ereje; közönséges ember nem képes ilyenre. Ekkor Jézus bemutatkozott: “Én vagyok az, aki veled beszélek.” Erre a felismerésre az asszony azonnal elindult menteni. Szinte elfelejtette, hogy miért jött. Otthagyta vödrét, csakhogy megragadhassa az alkalmat arra, hogy környezetét Jézushoz vezethesse, mielőtt az tovább indul. A Messiással való találkozás ilyen hatással volt rá. Szavának oly nagy hatása volt (pedig rosszhírű lévén, azelőtt senki sem hallgatott volna rá), hogy tömegesen jöttek Jézushoz a Sikárbeliek, s ők is megtértek. (2) Aztán útnak indult a Megváltó. A galileai Kánába ment. Ott kedves fogadtatásban részesült, mert a galileabeliek látták tetteit Jeruzsálemben az ünnepen; s talán azért is, mert emlékeztek a víz borrá változtatásának csodájára. Itt egy királyi tisztviselő jött a Messiáshoz. Halálos beteg gyermekének gyógyulásáért esdekelt. Arra kérte Jézust, hogy menjen házához és ott tegye meg a csodát. Jézus azonban más módszert alkalmazott. Először vádat emelt, hogy mindenáron csodák kellenek a Kánaiaknak, aztán szavával, a betegtől távol gyógyított. Mindkét módszer hitpróba volt. Az apa pedig mindkét esetben jól vizsgázott. Az első esetben túlnézett a vádon, s kitartóan közbenjárt. A második esetben meg hitt a szónak és hazament. Otthon gyógyultan találta fiát, s a csoda abban az órában történt, amikor Jézus kimondta a gyógyulást. Erre (s bizonyára bővebb bizonyságtételre), “hitt ő, és az ő egész háza népe”. Mik voltak az új élet jelei a samáriai nő és a királyi tisztviselő esetében? A következők: 1. Hit Jézus Istenségében; messiási voltában. 2. Azonnali, égő szívű bizonyságtétel. 3. Eredményes lélekmentés (nem csak beszéd). 4. Másokért való közbenjárás. 5. Kitartó, próbát, elutasítást kiálló imaélet. 6. Imameghallgattatás. Ha ilyen jelek követik életünket, akkor valóban van új életünk! * Aranymondat: János 4:42 * Napi áhítat: Dec. 31. H. János 4:1—10 Jan. 1. K. János 4:11—14 Jan 2. Sz. János 4:15—24 Jan. 3. Cs. János 4:25—30 Jan. 4. P. János 4:31—38 Jan. 5. Sz. János 4:39—42 Jan. 6. V. János 4:43—54 1985. január 13. AZ ÉLETNEK KENYERE (János 6:35, 41—54) Jézus újra bemutatkozik. Most más fényben mutatja be magát. “Én vagyok az életnek kenyere." — mondja. Aztán kijelenti, hogy aki eszi ezt a “kenyeret”, annak örök élete van; aki pedig nem, abban nincs élet. Üdvről vagy kárhozatról itt van szó! Vizsgáljuk meg a következő három kérdést: 1. Mi a kenyér?2. Mi az evés? 3. Hogyan érhető el a Krisztus teste? 1. Mi a kenyér? Gyakorlatilag kifejezve, gabonalisztből készült, sült kelttészta. Átvitt értelemben megehető, életetadó, életfenntartó és megosztható tápszer. 2. Mi az evés? Amikor eszem, akkor beveszem, megemésztem és éltető erővé feldolgozom a tápszert. Azaz, táplálkozom. Életképességem akkor kezdődött, amikor megtanultam táplálkozni, s fejlődésem, valamint megmaradásom akkor indult meg, amikor folyamatos táplálkozáshoz fogtam. 3. Hogyan ehető Krisztus teste? Átvitt értelemben. Krisztus felszólítja a hívőt, hogy fogadja életébe, aztán állandóan éljen vele. A Ján. 1:12 szerint a Jézus befogadása, imában behívása, az Isten-fiúság titka. A Ján. 15:4 szerint meg a benne maradás (vele való
