Evangéliumi Hírnök, 1983 (75. évfolyam, 2-24. szám)
1983-11-15 / 22. szám
4. oldal 1983. november 15. l»« —»I» »«— «"S. «"«1 —V- -^«ii^. **l. NŐK ROVATA Rovatvezető: BOCSA SÁRA Nő konf. elnök: Bányai Sándomé Alelnök: IQ. Sebestyén Jánosné Titkár: Newman E. Rose Pénztáros: Mrs. Henry Austin HALAADAS mázza életét: “Ama nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam és végezetre eltétetett számomra az örök élet ko - rónája. ” Üzenjen az Úr neked is kedves igeolvasó lelki testvérem azokkal a szavakkal, amelyeket a filadelfiai gyülekezet angyalának üzent: “ímé, eljövök hamar: tartsd meg ami nálad van, hogy senki el ne vegye a te koronádat. Aki győz, oszloppá teszem azt az én Istenemnek templomában. ” Fuss a hervadhatatlan koszorúért és nyerd el az életnek koronáját, amit az igaz Bíró e küzdelmes földi pályafutás után a győzők számára tartogat' Hálás A SZENT LÉLEKRŐL “És meg ne szomorítsátok az Istennek ama Szent Lelkét...” (Ef. 4:30) mondja a Biblia. Megszomorítani csak azt lehet, aki érez. Csak személy érez. Ennélfogva a Szent Lélek személy, mert érez. Miért ne szomorítsuk meg az Istennek Szent Lelkét? Mert O gyengéd, szerető és érzékeny. Honnan tudjuk, hogy ilyen a Szent Lélek? Onnan, hogy az Ige elmondja, hogy O a mi segítőnk, tanítónk, vigasztalónk, elpecsételőnk, imatársunk, kenetünk, templommá alakítónk, szentté tevőnk, megelevenítünk. Vagyis O a mi Gondviselőnk; a velünk járó Isten, akinek fáj, ami nekünk fáj, öröm a mi örömünk, és bánat a mi bukdácsolásunk. Ki szomoríthatja meg a Szent Lelket? 1. A visszaesett hivő, aki bár üdvét nem vesztheti el, de úgy él, mintha nem volna üdve. Nem imádkozik, nem olvassa az Úr szavát, nem jár gyülekezetbe (vagy csak néha megy el), nem tesz bizonyságot; helyébe a világi örömökben keres értelmet és élvezetet. 2. A langyos gyülekezet, ahol a hívek nem élnek, nem égnek Jézusért. Ahol nincsenek megtérések, életalakulások, szabadulások. Ahol Isten nevére nem száll dicsőség. 3. A megtéretlen bűnös, aki visszautasítja Isten forró szeretetét, a Jézusban felkínált bűnbocsánatot, üdvöt és győzelmes életet. Aki elfordul az érte halt és szenvedett Megváltótól. W. Guinn 1983: mennyi áldás, mennyi öröm, és mi mindent kaptunk az Úrtól! A 103-ik Zsoltárral szeretném kifejezni hálámat Isten iránt: Áldjad én lelkem az Urat, és egész bensőm az ő szent nevét. Áldjad én lelkem az Urat és el ne feledkezzél semmi jótéteményéről. Aki megbocsájtja minden bűnödet, meggyógyítja minden betegségedet... Áldjátok az Urat minden ő serege-, Áldjátok minden ő teremtményei... Áldjad én lelkem az Urat! Hálával áldozzál az Istennek, és teljesítsd a felségesnek fogadásaidat! {Zsolt. 50:14). Isten szeretetéért, végtelen jóságáért, hűségéért és naponkénti áldásaiért, hogyan adsz hálát? Vagy csak hálát mondasz? Az 50-ik Zsoltár 14-ik verse figyelmeztet, teljesítsd a felségesnek fogadásaidat. Mikor teszünk fogadást? Amikor nagy bánat ér, vagy súlyos betegség, vagy áldása gazdagon kiáradt reád? Megadtad a felségesnek amit ígértél, vagy csak hálát mondtál! A hálaadó napok alkalmával gazdagon megrakott asztal tesz bizonyságot mily jó és áldó a mi Istenünk! Vissza emlékszem egy hálaadó ünnepélyre: Magyarországon a bajai gyülekezetben egy asztalon a szebbnél szebb gyümölcsök, zöldségek és egy kenyér, a másik asztalon, faragatlan terméskövek, egy durván ácsolt kereszt és egy nyitott Biblia. Méltó a hálaadásra a mi Istenünk. Próbáld megszámolni naponként áldásait, adj érette hálát. De mindenek felett a kereszten hozott áldozat késztessen a legnagyobb hálára. Ez a hála késztessen arra, hogy mások is megismerjék Isten nagy szeretetét, mely abban nyilvánult meg, hogy az Ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen O benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Mily csodás kegyelem és szeretet: Isten minden bűnöst elfogad, úgy amint van, mit adhatnánk érette hálából, mint szívünket — életünket. Hálából add át szíved még ma; amíg tart a kegyelem idő, s meglátod érdemes Jézusnak szolgálni, ő veled lesz minden napon, el nem hagy csak figyelj szavára, s aki hű lesz végig azt örök élettel jutalmazza. A Bibliából két személyt szeretnék megemlíteni. II.Király 5-ből Naámánt. A történet bizonyára minden kedves olvasó előtt ismeretes: Naámán a szíriai király seregének fővezére, az ő ura előtt igen nagy férfi és nagyrabecsült volt, mert általa szabadította meg az Úr Szíriát és ez a férfi vitéz hős, de bélpoklos volt: Izráel országából egy kis leányt vittek el foglyul, és ez Naámán feleségének szolgált, s ez a szolgáló leány felhívta úrnőjének figyelmét az Isten emberére, Elizeus prófétára. Naámán meggyógyult! Két figyelemre méltó dolgot látunk ebben a történetben: a szolgaságba hurcolt izraeli kislány bizonyságot tett az élő Isten hatalmáról és az Úr szolgája Elizeus munkájáról. A másik dolog, ami most minket érdekel, a meggyógyult Naámán hálaadása. Naámán visszatért az Isten emberéhez egész kíséretével és bizonyságot tett ekként: “íme most tudom már, hogy nincsen az egész földön Isten, csak Izraelben!” Vajon milyen a mi bizonyságtételünk az Úr Jézusról, mint Megváltóról? Az Úr Jézus is megemlékezett Naámán történetéről: “Elizeus próféta idejében sok bélpoklos volt Izraelben; de azok közül egy sem tisztult meg, csak a Szíriából való Naámán.” (Luk. 4:27) Ez a Naámán visszatért a prófétához és hálát adott, de a tíz bélpoklos közül, akiket Krisztus meggyógyított, csak egy tért vissza az Úrhoz. Ez az egy hálát adott és dicsőítette Istent. (Luk. 17:12) Kedves olvasóm, a hálaadás napján lehet, hogy elgondolkodsz rajta, miért e példák? Ma amikor a rák szinte népbetegség lett, s amikor minden orvosi tudomány csődöt mond, van még egyetlen megoldás: Jöjj Jézushoz, O meggyógyít téged,
